Tanulnunk kell a történelemből!

1939. szeptember 1-én, tehát idén nyolcvan éve, hogy elkezdődött a második világháború Lengyelország német megtámadásával, ami a történelem egyik legvéresebb időszaka volt. Egy kerek évszámról beszélünk, azonban hazánk közéletét nem foglalkoztatta és a vezető politikusaink sem igazán emlékeztek meg erről az eseményről. Pedig a szélsőjobboldal viszonylagos előretörése miatt jó lenne foglalkozni ezzel és felhívni a figyelmet arra, hogy tanuljunk a történelemből. Minél több párhuzamot, hasonlóságot kell hangoztatni az akkori és a mai kirekesztő, rasszista nézetekkel kapcsolatban és rá kell mutatni, hogy ez az út, ahova Európa könnyen kerülhet, hova is vezet. Jogok elvétele, haláltáborok, több millió halott, embereken elvégzett orvosi kísérletek, fájó emlékek, amelyek 80 éven múlva sem gyógyultak be és még lehetne sorolni.

Az szép dolog, hogy több megemlékezést is tartanak világszerte és több politikus is részt vesz ezeken, de a tanulság levonása, a törtenelemből való tanulás elmarad, ugyanis a rasszizmus és az idegenellenesség ellen nem hatékonyan veszik fel a harcot.

Elképesztő, hogy még mindig vannak olyan idióták, akik Hitlert vagy némely cselekedeit éltetik annak ellenére, hogy milyen borzalmakat vitt véghez.

A háború befejezettével Európában és Észak-Amerikában a lakosok nem akartak újabb háborút átélni, hogy megint elszenvedjék a borzalmait. Izgulni, hogy a frontokon harcoló rokon vajon élve fog-e visszatérni a családjához, a bombázásoktól rettegni. Észak-Amerikában és Nyugat-Európában a második világégés után elindult egy olyan folyamat, aminek köszönhetően minden állampolgárt megillették az alapvető jogokkal.

Európában és Észak-Amerikában beköszöntött a béke időszaka, legalábbis fegyveres konfliktus nem következett be, azonban a hidegháborúban a szovjet és az amerikai érdekek ütközésének köszönhetően több országban is fegyveres harcokra került sor, ami beárnyékolja a nagy békét. Többek között ekkor történt Korea kettészakadása is.

A világpolitikában olyan események zajlanak, amikre csak a második világháború okainak a megértésével tudunk helyes válaszokat adni.

A bombázások, a háborúk ellen mi, akik nem vagyunk az elszenvedői, azért nem szervezünk több nagyobb tiltakozást, ellenző mozgalmakat, mert az elszenvedő, a civil lakosság, akik a háborúk örökös vesztesei, nem kapnak elegendő médiafigyelmet, hogy a társadalom többsége tudomást szerezzen az ottani borzalmakról. A nácik táboraikról sem tudtak sokat, hogy az emberi életet mennyire semmibe veszik, és milyen szörnyűségek történnek a táborok lakóival.

Az állandó háborús retorika, hogy mindig kijelölünk egy szervezetet, egy személyt vagy egy csoportot, akik ellen folyamatos szabadságharcot kell folytatni, sem tesz jót a béke megőrzésének. Ezt a módszertant a Fidesz-KDNP igen gyakran alkalmazza: Soros György, Gyurcsány,  civil szervezetek, komcsik, libsik, kormánykritikus újságírók, ellenzéki pártok és még lehetne sorolni.

Kovács Márkó

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük