Társadalmi rendszerünk: autokrácia

Társadalmi rendszerünk: autokrácia

191
0
SHARE

Magyarország a világ jelentős autokráciái közé került a Freedom House friss jelentése szerint. A nem sok örömre okot adó helyezés az elmúlt tíz évben tapasztalt drasztikus visszaesés következménye.

A modern autoriter rendszerek közül a legfontosabbak Kína és Oroszország, ám Arch Puddington – Magyarországon kívül – többször is megemlíti Venezuelát, Törökországot és Iránt. A szakértő szerint ezen államokban mind fellelhetők a modern autoriter rendszerek alappillérei.

A pluralizmus illúziója

A modern autoriter rendszerek sajátja, hogy sikerült olyan technikákat kifejleszteniük, amelyek segítségével teljes mértékben ellenőrzésük alatt tartják a választási rendszert, de közben fenntartják a pluralizmus illúzióját. Puddington rámutat, hogy még a szinte diktatúraként működő Venezuelában is sikerült az ellenzéknek sikert aratnia a legutóbbi parlamenti választásokon, sőt, az elnökválasztáson is indulhatnak ellenzéki jelöltek, ám a hatalom kontrollja miatt szinte lehetetlen, hogy valódi változásokat eredményező győzelmet arassanak.

Oroszországban szintén jelen van az „ellenzék” a parlamentben, ám ezek a képviselők nem kérdőjelezik meg Vlagyimir Putyin vezetői hatalmát, s az elnök számíthat is a támogatásukra a kulcsfontosságú ügyekben. A valódi ellenzékieket ezzel szemben nem tolerálja a hatalom, s Putyin jó ideje azon dolgozik, hogy elhallgattassa a demokratikus ellenzéket, amely rendre megpiszkál olyan kényes ügyeket, mint a korrupció, a stagnáló gazdaság kérdése vagy a külföldi katonai akciók.

Propaganda határokon innen és túl

A szabad sajtó nélkül nincs demokrácia, az újgenerációs autoriter vezetők egyik legfontosabb célkitűzése épp ezért a szabad sajtó felszámolása. Az internet korában nincs olyan könnyű dolguk, mint az elődeiknek, Oroszország azonban ennek ellenére éllovas volt azoknak a módszereknek a kifejlesztésében, amelyek segítségével hatékonyan lehet uralni a médiát. Putyin már elnöksége legelején a kormány közvetlen ellenőrzése alá vonta a legfontosabb médiumokat – így az állami televíziócsatornákat –, más, jelentős médiumokat pedig hozzá közel álló oligarchák vásároltak fel. A putyini stratégia részét képezi továbbá, hogy a politikailag irreleváns témákat többnyire független, objektív szempontok szerint közelítik meg, ám a politikailag érzékeny témák tálalását a legdurvább módon befolyásolják. Putyin azt is felismerte, hogy nem csupán az offline médiát „érdemes” szabályoznia a céljai érdekében, hanem az online médiát is: a Freedom House szerint az utóbbi években ennek érdekében számos törvényt hoztak, s olyan tulajdonoscserék mentek végbe a fontosabb sajtóorgánumoknál, amelyek biztosítják az ellenőrzött tartalmat. Az orosz „innovációk” közé tartozik, hogy a hatalom megtart néhány független médiumot – ilyen többek között a Novaya Gazeta –, ám ezek elérése általában kicsi. Az információ fegyverként való használata szintén gyakori módszer, a kritikus hangok, politikai ellenfelek démonizálása a Kreml közkedvelt módszere.

orban-erdogan-e1469109393316-1024x575-1024x575Civilek célkeresztben

Demokratikus folyamatok nem játszódhatnak le a civil társadalom aktív részvétele nélkül. Ezt az autoriter vezetők is felismerték. Az elmúlt évtizedben számos országban, így Oroszországban, Kínában, Iránban és Venezuelában is megnehezítették a civilek dolgát. Számos olyan törvényt hoztak, amelyek megnehezítették a szervezetek független működését, és finanszírozását. Moszkva ebben is élen jár: 11 olyan törvényt hoztak, amelynek célkeresztjében a civil szervezetek állnak, s 35 további olyan intézkedést hoztak, amely közvetve érinti a működésüket. Ám a jelentés felhívja a figyelmet: az „alaposság” ellenére nem definiálják pontosan, hogy mi is egy civil szervezet. A ködösítés szándékos, hiszen így azt záratják be, amelyiket csak akarják. Oroszország azzal is ellehetetlenítette a civileket, hogy kötelezte a határain túlról támogatott szervezeteket, hogy külföldi „ügynökként” regisztrálják magukat. Kína relatíve későn, de annál nagyobb lendülettel zárkózott fel a többi autoriter államhoz: 2016-ban fogadták el az első, kifejezetten civil szervezeteket célzó törvényt. Ennek részeként a külföldi szervezetek csak egy kínai társszervezettel együtt dolgozhatnak az országban, ami egyet jelent a független munka végével.

Történelemhamisítás

Vlagyimir Putyin már a kétezres éveben felismerte, hogy a történelem „új” megvilágítása kulcsfontosságú. 2007-ben kiadtak egy kézikönyvet a történelemtanároknak, amelyben felbukkant a narratíva, miszerint Oroszország egy nagy, büszke, birodalom, amely végre magához tért a kaotikus Jelcini-éra után. Ezt a narratívát azóta tovább erősítették – közben mind gyakrabban és tudatosabban vették védelmükbe a sztálini politikát –, azt sulykolva, hogy Oroszország Putyin vezetésével emelkedhet fel ismét. A történelem sajátos értelmezése azonban nemcsak a múlt századra terjed ki: az ukrán válság kirobbanása óta folyamatos a történelemhamisítás a Freedom House szerint. Arch Puddington szerint azonban az oroszoknál a kínaiak még inkább ügyelnek a történelem „helyes” interpretációjára. Példaként említi, hogy a kommunista párt történetéről szóló hivatalos szöveget 16 évig szerkesztették, s négyszer írták át.

 

Forrás: http://nepszava.hu/cikk/1131574-tarsadalmi-rendszerunk-autokracia