Tényleg megoldás a mostani összefogás Orbán ellen?


Nem. Ennél sokkal több kell. Például csoda és minimum 5-10 Borkai botrány, a határon túli szavazók szembefordulása a miniszterelnökkel, gazdasági armageddon és az sem ártana, ha lenne pár karizmatikus ellenzéki politikus.

Az interneten találni több mandátumbecslő oldalt, ahol lehet játszani a számokkal és lehet ezek alapján megnézni, hogy hány szavazat kell ahhoz, hogy kormányváltás legyen. A lényeg, hogy a NER nem bukott volna el 2018-ban, ha együtt indul az ellenzék, sőt a 2019-es nagy önkormányzati áttörés számadatai alapján sem, szintén totális összefogás esetén.

A legutóbbi országgyűlési képviselő választáson 5 millió 694 ezer ember voksolt. Az ellenzék összesített voksainak száma szinte megegyezett a Fideszre leadottal, amiből az következne, hogy a parlamentben szinte azonos létszámban kellene együttes indulás esetén jelen lennie a kormánypárti és ellenzéki képviselőknek. Azonban van a dologban egy komoly csavar, mégpedig a választási rendszer, amit Orbán okos emberei raktak össze úgy, hogy abban többszintű védelem legyen a saját hatalmuk szempontjából. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mondjuk egy említett fej-fej melletti választási eredmény esetén sincs esélye az ellenzéknek kormányt alakítani, mert kényelmesnek mondható 3-4 fős többsége lehet Orbán Viktornak. Ez még akkor is így lenne, ha a 106 egyéni választókerületből legalább 50-ben az ellenzéki jelölt nyerne. Ma, nézve a 2019-es önkormányzati választási eredményeket erre legfeljebb két tucatnyi helyen van lehetőség…

A helyzeten ráadásul csak ront, hogy meghatározó ellenzéki politikusok, mint például Karácsony Gergely, egyértelművé tették, hogy 2022-ben nem kívánnak részt venni az országgyűlési választáson, így helyettük új arcoknak kellene jönni, de ennek se látni jelét. Ehelyett a szimpátiát és támogatottságot nem növelő csörték zajlanak, gondoljunk csak Gödre vagy Kispestre.

Beleállós ellenzéki karakternél csak ellenzéki téma van kevesebb. Az összefogósdi egyetlen lényegi közös mondandója az, hogy “O1G!!!”, ami azért a semminél nem sokkal több. Orbán egy karizmatikus, a nemzetközi térben jól mozgó politikus, aki pontosan tudja, hogy hol meddig mehet el és kinek miként szerezheti meg a jóindulatát. Első ránézésre nincs nagy jelentősége a német harckocsik és az amerikai légvédelmi rendszer vásárlásnak, azonban elég biztosnak tűnik ezek alapján, hogy ebből az irányból nem lesz támadva és ez a lényeg a saját maga szempontjából.

Elnézve akár napjaink fehérorosz történéseit, azt látjuk, hogy rendkívül gyorsan előkerül szinte a semmiből olyan ellenzéki vezető, aki képes nem csak megszervezni és irányítani egy kormányellenes mozgalmat, de a nemzetközi területen is hamar támogatókat talál. Éppen emiatt is elgondolkodtató, hogy Magyarországon a legföbb ellenzéki karakter mindmáig az ország többsége által zsigerből utált Gyurcsány Ferenc. Alternatívái fokozatosan lemorzsolódtak, gondoljunk csak Schiffer Andrásra vagy Vona Gáborra, de az igazán döbbenetes az, hogy a civil ellenzékiség világából egyetlen vezető se tudott megkapaszkodni az ellenzéki elitben, pedig voltak ígéretes karakterek, például Árok Kornél, Kónya Péter, Tétényi Éva, Pukli István vagy Sándor Mária. Sőt, még azok is kipörögtek erről a területről, akik értékrendszerileg közel álltak ahhoz a liberális világhoz, mely egy évtizede monopolizálja az ellenzékiséget. Nem lett meghatározó ellenzékivé sem Gulyás Márton, sem Juhász Péter.

A többszörösen lejárt szavatosságú ellenzéki formációk és politikusaik összefogása akkor mire lehet jó? Elsősorban arra, hogy ismét és sokadjára túléljék önmagukat. Ma az összefogás 6 pártja közül 4, az LMP, az MSZP, a Párbeszéd és a Jobbik nem biztos, hogy elérné a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékot. A másik 2, a DK és a Momentum pedig jelen állás szerint nem tudná lefedni jelöltekkel és aktivistákkal a 106 választókörzetet, azaz szükségük van minden szocialista és jobbikos aktivistára. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a fővároson és a megyeszékhelyeken kívül az ellenzékiség marginális kisebbséget jelent. Ezeken a településeken a Jobbik, mármint az a torzó, ami a rasszista kampányok idején megerősödött pártból maradt, úgy kell az ellenzéknek, mint egy falat kenyér. Ez lehet a magyarázat arra is, hogy a mostani nagy összeborulás első közös jelöltje egy a Fidesz által boxzsákként használt szélsőjobboldali lett. Olyan politikus, akit simán megvert a Fidesz jelöltje 2018-ban és az önkormányzati választáson saját városában Szerencsen már összefogás jelöltként az 5 százalékot sem érte el.

És ha mindez nem lenne elég, azt is látni kell, hogy a hat párttal nincs lefedve az ellenzéki paletta. Ott van például Budapest XII. kerülete, ahol a Kutyapárt önállóan indult a 2019-es önkormányzati választáson és a 12 helyi választókerületből 11-ben a Fidesz jelöltje nyert úgy, hogy az ellenzéki és a kutyás voksok száma az összes helyen meghaladta a Fideszre leadottakét. Pokorni nekik köszönheti azt, hogy sima kisebbségből sima többsége lehetett. Kérdés, hogy nem állhat elő ilyen helyzet a viccpárt miatt országosan? A válasz egyértelműen az, hogy simán előfordulhat, már csak azért is, mert rendkívül sokan távozhatnak is az ellenzéki összefogás támogatói közül. A szélsőjobboldaliak a liberálisok miatt, a liberálisok a szélsőjobboldaliak miatt, a baloldaliak pedig jó esetben a szélsőjobboldaliak és a liberálisok miatt. Ők más alternatívát fognak keresni, miként azok is, akiket nem győz meg az összefogás.

Ki vagy mi lehet ilyen alternatíva? Például a Szanyi Tiborhoz köthető ISZOMM, amely egyébként egy markáns szociális mondandóval nyomul, ami túlmutat a most összeállt ellenzéki koalíció által mantrázott “orbánozáson”. A párt minden politikusa, Szanyi mellett az elnök Huszti Andrea és az országgyűlési képviselő Székely Sándor is azt hangoztatják, hogy részt kívánnak venni például az előválasztáson, de fel sem merül, hogy ezt az ellenzéki szövetség ezt a közeledést komolyan vegye. Sőt, megindult a kormánypártisággal nehezen vádolható párt kiátkozása is. Néhány nappal ezelőtt az ellenzék meghatározó politikusa Márki-Zay Péter egészen odáig ment egy lakossági fórumon, hogy Szanyit indulatosan árulózta, Orbán érdekében cselekvő politikusnak nevezte. Ezzel feladta a labdát az online ellenzéki teret uraló trollseregnek, hogy Szanyit és pártját pocskondiázzák.

Ez a magatartás nem igazán arra vall, hogy az ellenzéki elit tisztában lenne 2022-es választás alapból szinte reménytelen helyzetével. A saját oldalon való bűnabakképzés, kiátkozás csak akkor érthető, ha belátjuk, hogy ezek az emberek tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a 2022-es hajó is elment és igazából nincs is más céljuk, mint hat ellenzéki gittegyletet egy nagyként újabb négy évre átmentsenek. Ez valószínűleg meg is fog történni, a dolognak egyetlen mellékhatása lesz csupán, újabb négy év Orbán csodásnak nem nevezhető rendszerében. 

Kalmár Szilárd
Munkások Újsága

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •