Ülünk az UAZ-on

Az UAZ szovjet gyártmányú kis túlzással középkori terepjáró, semmilyen automatika, szervó, klima, tolatóradar és elektronika nincs benne, minden a vezetőre van bízva. És erőtlen, de elnyűhetetlen.

Az autó tele van visszapillantó tükrökkel. Beborítják kívülről a tükrök az autót. Van ovális, szögletes, kerek, kicsinyítő, nagyító, rózsaszín-, szürke-, kék- és zöldüveges, nagy, kicsi, fém- és műanyag¬keretes, mindegyik másmilyen. Az út, a terep, a vidék csak itt-ott bukkan elő két tükör között, már a szélvédőn is csak a mögöttünk elmaradó tájat látni különböző szögekből és színekben. Az utat senki sem látja már, de olykor meg-meg állunk, az utasok némelyike új meg új, magyar, német, amerikai, orosz gyártmányú visszapillantó tükröket szerel fel a kocsira.

Sokan vagyunk, és mindenki kormányozni akar. A gázt, féket, kuplungot, indexet, ablaktörlőt nem elegáns kezelni, de a kormányt, azt igen. A kormányt sok kéz fogja, próbálja kirángatni a többiek kezéből. A kocsi dülöngél: nehéz a terep. Egy-egy büszke, hirtelen, új kormány-mozdulatnál meg-megbillen, de még visszazökken a négy kerékre.

Néhányan kétségbeesetten próbáljuk túlkiabálni a hangzavart:

‒ Emberek! Visszapillantó tükörből nem lehet autót vezetni! Arra csak tolatáskor van szükség, meg parkoláskor! Meg akkor, ha látni akarjuk, ki, mennyivel fog megelőzni bennünket! Szereljük le a tükrök legalább felét, hogy kilássunk!

De a többség csak egymás tükrének torzításáról ordítva vitatkozik, rángatja a kormányt és a törvények módosításának szükségességét magyarázza, egymást túlüvöltve szidja a többi önjelölt kormányos szakmai ostobaságát.

A buckákat már senki sem látja, emlékezetből próbál vezetni, és egyszerre mindenki kormányoz. Mindinkább gyorsulunk, mindeki látja egy-egy visszapillantó tükörből, hogy régen elhagytuk a földutat is, egyre meredekebb a lejtő, a végén szakadék van.

Egy diadalmas, hősies, de azonosíthatatlan kormánymozdulat után lassan borulni kezdünk, velőtrázó recsegés, ropogás, agyborzongató lemezcsikorgás…

Izzadtan, remegve, kalapáló szívvel a kitűzött választási napra ébredtem.

Sz. Molnár János
Kerepes

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük