„Van olyan kerület Budapesten, ahol nem jut elég ivóvíz az embereknek!” – Interjú Dancsi Gyulával, az ISZOMM jelöltjével.

Keményen bírálja a kormányzati oldalt Dancsi Gyula, Óbuda és Békásmegyer ISZOMM-jelöltje. A fiatal politikust felháborítja, ami a választókerületben történik, vagyis inkább nem történik. Partnereket keres, akikkel közösen tudják építeni az utat a „jóllét” felé.

Mi a baj Óbudán és Békásmegyeren?
Választókerületemben, Óbuda-Békásmegyeren komoly problémák állnak fenn a szociális kérdések rendezése terén, akár gyermek étkeztetésről, akár szociális segélyezés igénybevételéről van szó. Van olyan része a kerületnek, ahol az napi ivóvíz ellátás sem tekinthető megoldott kérdésnek! Ez pedig XXI. századi viszonylatok között vérlázító.

Ennyire rosszul élnek ott az emberek? A „hírek” nem erről szólnak…
Az én olvasatomban addig nem nevezhetjük magunkat jólléti országnak, amíg jelenleg akkora társadalmi szakadékok vannak, amekkorák. Az úgy nem működik, hogy papíron az átlagfizetés bruttó fizetés 400.000 forint – röhejesen beleszámolva ebbe a kormányközeli kiskirályok és kiskirálynők többmilliós apanázsát -, de ha belenéz az átlagember a pénztárcájába, ennek szó szerint a fele sem igaz!
A célom az, hogy ennek mindenki lehessen a részese, mert ha papíron alapjog, legyen a gyakorlatban is az!

Hogyan lehet ezen változtatni?
Az elmúlt évtizedek politikai “példamutatásának” eredményeként hazánk gyakorlatilag a kisstílű ügyeskedők játszótere lett. Köszönhetően annak a mentalitásnak, mely egyre inkább azt láttatja az emberekkel, hogy az érvényesülés egyetlen módja ezen keresztül vezet. 
Épp ezért szeretném az emberi érték fontosságát, a munka becsületét helyreállítani. Azért érzem fontosnak, és állok ki a nagyközönség elé, mert kardot rántani igazán emellett érdemes. Az emberek között is azt hirdetem, hogy merjék kibontakoztatni a bennük rejlő belső értékeket, mert ezektől az egyéni értékektől hasznos maga a társadalom. Hiszem és vallom, hogy ebből a szociális és morális csődből hazánkat csak a szolidaritás mentén lehet kiemelni. 

Ez inkább elméletnek tűnik. Hogyan nézne ki ez gyakorlatban?
A munkáltatók lássanak partnert, és ne egy lecserélhető tárgyat az alkalmazottakban. Kezdésnek fizessék meg őket! Ezek az emberek viszik a vállukon az egész országot. És jövőt teremteni, pláne országot építeni nélkülük nem lehet!
Az a munkáltató pedig, amelyik nem tud legalább 250.000 forintos nettó minimálbért fizetni az alkalmazottjának, az ne menjen munkáltatónak.

Kik az Ön szavazói? Kiket képvisel?
Mindazokat képviselem, akik munkájuk gyümölcseként valós és értékelhető eredményeket szeretnének ebben az országban magukénak tudni. Akik nem máról holnapra, nem hónapról hónapra szeretnének megélni, hanem élni akarnak. Azt a kb. 4,5 millió munkavállalót, akik a mindennapi kemény munkájukhoz képest mélyen az értékük és lehetőségeik alatt keresnek.
Ezeket az embereket képviselem. Mert a legtöbbet ők tesznek le az asztalra, és a köz asztaláról nekik jár a legkevesebb. 

Úgy hallottam, van egy jó példája a korábban már említett szociális válság megoldására.
A szociális válságra az elméleti válasz az, ha nem ellenséget, vagy tárgyat, hanem partnert látunk egymásban. Rögtön más fényben látjuk a dolgokat. Enélkül viszont nem jutunk előrébb. A gyakorlati válasz pedig az, hogy ha egy épület alapjaiban erős, akkor jöhet bármilyen vihar, állni fogja a próbát. De ha csak a tetőt erősítjük meg, hogy szépen csillogjon a külvilág felé, úgy össze fog dőlni. Ha országunk ez az épület, annak alapjait a munkavállalók képezik. Őket akár a tőke rovására is meg kell fizetni, mert a tőkét is ők termelik ki. A körforgás így működik jól.

Ha „felépül az épület”, akkor ott lakik majd a „jóllét”?
A jóllét fogalmát a rabszolgaság intézményén keresztül tudnám érzékletesen leírni, mert csak akkor értjük meg ha a másikat értjük. Ha egy ember nettó fizetése csak arra elég, hogy a létezésének minimumát fedezni tudja, az rabszolgaság. De az is, ha annyit kell dolgoznia az önfenntartásért, hogy energiája nincs élvezni megtermelt munkája gyümölcsét, az ugyanúgy kizsákmányolás. És hány százezren vannak, akik ezt a minimumot sem érik el! Minden, ami bárminemű jólléti fogalmakhoz tartozik, az e feletti tartományban van.
Amikor nem kényszerül választásra az ember, hogy lakjon, vagy egyen; a befizetni valói rendezve vannak, és megteremt magának egy élhető életvitelt, amit élvezni is tud, az az optimális jóllét. Azt gondolom, hogy 250.000 forint nettó minimálbér, 50-50 ezer forintos családi- és korpótlék gyakorlatba ültetése bőven megér egy próbát, sőt, ennél többet is.

Ezt jelentené az Ön számára a szocializmus?
Az, hogy mit jelent számomra a szocializmus, a rólam készült bemutatkozó videóban (KLIKK) írtam körül; a közös akarat érvényesítése, az emberi érték központisága és társadalom jólléti fejlődése az, ami ezt az ideát jellemzi. Az ezirányú gyakorlati megvalósítások eredménye az, ahol el lehet kezdeni megmérni bárminemű társadalmi elégedettségi szintet. A szocializmus eredeti, romlatlan formáját, ahol az egyén felelős a társadalom boldogulásáért, és fordítva is ugyanúgy! Nagyon fontos ezt kiemelni, hiszen egymás iránti szolidaritásra alapszik, és enélkül nincs valódi társadalmi fejlődés. Közösen, egy célért, mindannyiunk jóllétéért.

Susánszki Bence
Munkások Újsága

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •