“Verbálisan mészárolni mindent, ami tönkretesz bennünket!” – dübörög a bányászpunk

Egy büszke bányászváros munkáskölykei, akik a punk zene erejével fejtik ki véleményüket a világról. A várpalotai Brigantik zenekar új, három számot tartalmazó CD-vel jött ki “Munkásosztály” címmel. A Munkások Újsága Somogyi “Soma” Lászlóval, a dobos/énekessel beszélgetett zenéjükről, világképükről a bányászváros jelenéről.

Mondanál pár szót magatokról?

Egy várpalotai punk trió vagyunk, körülbelül 5 éve alakultunk. Volt néhány tagcserénk, jelenleg én vagyok az egyetlen alapítótag. A szövegeket én írom, az zenét a zenésztársaim alkotják rá. És mivel a többiek akartak énekelni, ezért ez rám maradt. A szövegek politikai, társadalomkritikus tartalmúak, de a környezet- és állatvédelem is nagyon fontos. A stílus kimondottan punk-rock. Körülbelül 12 dalunk van, de van egy kettő amit nem játszunk mostanában. Hogy miért? Így alakult.

Miért lett a mostani album címe az, hogy “Munkásosztály”? Itthon ezt a fogalmat mindenki temeti és komcsizásba kezd miatta.

Azt hangsúlyozom az elején, hogy politikai jellegű kérdésekről csak a saját nevemben beszélnék, a zenésztársaknak sok szempontból más az álláspontja, vagy nincs is. Nem szoktunk ilyenekről  beszélni.
Nálunk a bányák megszűntek, az ipari termelés egyik fellegvára az inotai hőerőmű már az enyészeté, az alumínium kohó is szétzilálódott. Rengetegen járnak a szomszédos városokba multicégekhez biorobotnak. Minden nap tucatjával indulnak buszok a melósokkal. Mostoha és kiszolgáltatott helyzet ez. Egy szövegfoszlányom ideillik: “a kizsàkmànyoltaknak nem víg a dala, egy burzsoával szemben mit ér a szava. Mindenki egyenlő de sajnos csak elvileg”. Azért is adtuk ezt az albumcímet, mert mi is ide tartozunk. És azért mert egy becsületes, szorgalmas munkás többet ér mintsem, hogy rabszolga legyen, éhbérért. Közgazdász és média szakos, meg bölcsész annyi van mint a nyűg, de szakértelem és szakmunka már nem terem minden sarkon. Büszke vagyok a tisztes munkában megfáradt emberekre. Tisztelet jár érte. A munkásosztály létezik, csak nincs benne kohézió.

Magyarországon ebben a közegben a “nemzeti rock” a legkedveltebb zenei irányzat, bár szerencsére az utóbbi években ez kezd háttérbe szorulni. Sok punkzenekar is elment ebbe az irányba. Ti is vidéken vagytok, nem lett volna egyszerűbb ilyen húrokat pengetni?

Minden emberben van egy egészséges nacionalizmus szerintem. A hazaszeretet nem azonos ordas eszmék  hirdetésével és felvállalásával. De egy punk zenekarnak más a dolga, nem ez. A mindenkori regnáló hatalomról való véleménynyilvánítás például. Az igazságtalanságok felszínre hozatala. Támadni a korrupciót, és beleüvölteni a világba, hogy vesszen minden olyan hatalom, ami megoszt és megfojt bennünket. Meg egy punkbanda nem állhat be sehová. Csak verbálisan mészárolni mindent, ami tönkretesz bennünket! Ennyi a dolga.

A munkásosztályt osztályharcra, kemény érdekképviseletre ösztönzitek?

Egy kis zenekar vagyunk akinek nincs ereje hatni egyenlőre, de természetesen a legnagyobb erő abban van, ha kiállunk a jogainkért, amik esetleg veszélyben vannak, mert ezt érezzük. Ma nem lehet komoly érdekképviseleti rendszer, mert szétvernék, ezt politikai hozzáállástól függetlenül mondom.Osztályharcos szellem meg már nem dívik. Kilátástalan harcnak tűnik ez sajnos, de remélem csak egyenlőre.

A legújabb cd-hez hogyan lehet hozzájutni?

Ez egy igazi DIY, csináld magad dolog. Felvettük a 3 dalt egy próbateremben. A felvételeket Drótos “dróti” Gábor készítette, a népszerű Gutted metál banda gitárosa. Egy barátunk Palotás Peti megtervezte a borítót, amik nyomtatásra kerülnek és megírjuk a cd-ket. Ez egy punkhoz méltó elkészítési forma. A borítón Illek Attila barátunk arcképe van, aki 24 évig volt bányamentő a Màrkushegyi aknában.  A koncertjeiken, és nálunk (KLIKK) lesz elérhető. Források hiányában nekünk magunknak kell elkészíteni. Na tessék, itt van a munkásosztály szellemisége. A dalok cimei: Munkàsosztàly, Korrupcióorszàg, Együtt a bajban.
Jó szerencsét!


Kalmár Szilárd