Vive la Commune!

1871-ben két hónapig a munkásosztály tartott kezében egy várost

Kamarádok, a napokban éppen 140 éve, hogy a párizsi kerületek megtagadták, hogy átadják a Nemzetőrség ágyúit a hadseregnek, azaz kitört a felkelés, rá pár napra pedig létrejött a végre megtalált politikai forma, azaz a Kommün. A kor opportunistái felszólíthattak volna „hogy mindenki térjen vissza a törvényes rendhez”, „kezdjenek tárgyalásokat a kormánnyal” és így tovább. Ekkor azonban semmi ilyesmi nem történt.

Minden benne foglaltatik a Nemzetőrség Központi Tanácsának az események másnapján kiadott deklarációjában: „A főváros munkásai, a kormányzó osztályok árulásai és tehetetlensége közepette, megértették, hogy elérkezett az óra, mikor nekik kell megmenteniük a helyzetet, azaz a kezükbe kell venniük a közügyek irányítását”.

Ez alkalommal, és csak ez alkalommal, nem helyezte a felkelés a sorsát az oly kompetens politikusok kezébe. Ez alkalommal, és csak ez alkalommal a politikusok árulása nem valamiféle eseti körülménynek, szerencsétlen véletlennek tételeződött, hanem a dolgok rendjének, mellyel szembe kell nézni és levonni belőle a megfelelő következtetéseket. Ez alkalommal, és csak ez alkalommal, a felkelés semmi másra nem kívánt támaszkodni, mint magának a népi politikai mozgalomnak az erejére.

Végül is 1871-ben két hónapig a munkásosztály tartott a kezében egy várost (nem is akármelyiket), rendkívüli körülmények között létrehozott egy valódi népi, demokratikus hadsereget, a közvetlen demokrácia működőképesnek bizonyult és sosem látott szociális reformokra került sor. A felkelt Párizsban a világ valóban nemzetközivé vált, a Kommün „irányítói” között találunk németeket, lengyeleket, olaszokat és persze nemzeti hősünket, Frankel Leót is.

Ahogy Marx írja csodálatos kis könyvecskéjében, a Polgárháború Franciaországban: „A munkások Párizsát, Kommünjével együtt, egy új társadalom dicsőséges előfutáraként örökké ünnepelni fogják”.

Ünnepnap van ma tehát elvtársak, vigadjatok, emlékezzetek történetünk egyik legszebb epizódjára. A „mi történetünk”, azaz a politikai emancipáció híveinek históriája, akiknek a valódi lobogójuk mindig a Kommün vörös zászlaja marad, nem 1871 tavasza véreskezű hóhérjainak trikolórja.

Párizsban a Városháza (felgyújtása sajnos nincs most napirenden, pedig az igazán hagyományőrző lenne) előtti téren ünnepel a Kommün-népe, de érdekesebb, hogy valamiféle street-art megemlékezésre is sor kerül, azaz a város visszahódításának jegyében a Kommün történetének 45 legfontosabb eseményének mai helyszínén emlékeztetnek a forradalomra.

Forrás: www.rednews.hu

  •  
  •  
  •  
  •