Vörös zászlóra esküdtek!

Vörös zászlóra esküdtek!

638
0
SHARE
munkasok2

148 évvel ezelőtt, 1869. augusztus 22-én tízezres munkástömeg gyűlt össze az akkori Gazométer (ma ideiglenesen II. János Pál Pápa) téren. Vörös zászlót bontottak, amelyre az volt hímezve: „Munkások Egyesüljetek!”

Mennyire mertek radikálisak lenni az egykori Általános Munkásegylet tagjai és szimpatizánsai? Nagyon. Először a liberális gyámkodókat, például Jókai Mórt rázták le magukról, mert komolyabb társadalmi változásokat akartak, mint amennyit a munkássággal jótékonykodó urak el tudtak képzelni. Még a radikalizmust sohasem megvető Táncsics Mihállyal is összetűzésbe kerültek pár hónapon belül, mivel Táncsics valamiféle állami apanázst járt ki az Egyletnek, amelyet a többség elfogadni, használni nem kívánt.
Az tény persze, hogy az 1967-es kiegyezést követően némileg egyszerűbbé vált a szervezkedés, azaz a munkások is hozhattak létre pacifikált, törvénytisztelő egyleteket, így hamar felfutott az önképző körök, a betegsegélyező pénztárak száma. Akkor olyan időket éltek a munkások, hogy betegség, munkanélüliség ellen mindenki magát védte előtakarékoskodó módon, mert az állam és a kapitalista tulajdonos csak a dolgozó emberrel foglalkozott, a beteg, a munknélküli gyorsan eljutott a híd alá családjával együtt. Az egy más kérdés, hogy mára nagyjából sikerült reprodukálni a korabeli viszonyokat, de most nyomát sem látjuk a korabeli öngondoskodásnak. A munkások azzal áltatják magukat, hogy az állami, társadalombiztosítás és nyugdíjjárulék kellő biztonságot ad betegség vagy idős kor esetén. Ezt persze naiv hozzáállás…
De a zord jelenből inkább kanyarodjunk vissza a zord múltba. 1869 után nehéz évek jöttek. A párizsi kommün nagy riadalmat idézett elő az uralkodó úri osztály és a burzsoázia körében is. Oly nagyot, hogy gyorsan egymásra is találtak és azóta is egy húron pendülnek. Magyarországon gyorsan bíróság elé is rángatták a Munkásegylet vezetőit. A hűtlenségi perben azonban csak egyetlen embert ítéltek börtönbüntetésre. Azt a Politzer Zsigmondot, aki halandó embernek minősítette Ferenc József császárunkat és királyunkat és ezen „szentségtörő” állítását nem volt hajlandó visszavonni.

Ha már ilyen szép kerek az évforduló, akkor idézzünk fel egy korabeli beszámolót is:

Táncsics kezdeményezésére az Általános Munkásegylet választmányából szerkesztőségi bizottság alakult, amelynek feladata volt; „a szociáldemokrata propagandának szóban és írásban való előkészítése”.
A pozsonyi népgyűlésen hozott határozatnak megfelelően a szerkesztőbizottság augusztus tizennegyedikére falragaszokon hívta meg az István téren [ma Klauzál tér] fennállott Löbl-féle vendéglőbe „az összes vagyontalan kéz- és fejmunkásokat” előtanácskozásokra egy megtartandó népgyűlés ügyében.
Az előértekezleten kibővítették a szerkesztő bizottságot, amely „népválasztmánnyá” alakult azzal a feladattal, hogy a szocialista propagandát az egész országban terjessze, népgyűléseket rendezzen, azoknak az előre megállapított indítványokat elfogadás végett előterjessze és azok végrehajtását előkészítse és ellenőrizze.
Ennek a „népválasztmánynak” első tette volt az első népgyűlésnek Pesten, Szent István napján (1869. augusztus 20.) való egybehívása a gazométer (most az új Vásártér) [Köztársaság tér, ideiglenes nevén II. János Pál pápa tér] előtt elterülő szabad térségre.
(Az „Arany Trombita” 1869. augusztus 28-i számában közölt beszámoló szerint Munkásegylet első tömeggyűlése 1869. augusztus 22-én vasárnap volt.)
Vörös falragaszok hívták fel az összes vagyontalanokat, hogy délután négy órakor teljes számban jelenjenek meg, „hogy a vagyontalanok tüntetése necsak az igazság erejénél fogva, de a megjelentek számával is hasson a vagyonos osztályokra”.
DSC 1222S tényleg, nyolc-tízezer ember jelent meg a legelső magyar szocialista népgyűlésen.
Sassy Árpád nyitotta meg a népgyűlést a „népválasztmány” nevében a következő szavakkal:
„A népgyűlések nagy jelentőségűek és a kormányra nézve nagy haszonnal járnak, mert megmutatják neki, hogy valamely ügyet milyen erkölcsi és fizikai erő támogat, és megvan a szükséges erő valamely ügynek győzelemre jutásához.”
Ezután fölhívta a népgyűlést az elnökség megalakítására. Elnöknek Pohl József munkást és jegyzőknek Sonnenfeld Zsigmondot, a „Pester Lloyd” későbbi munkatársát, középiskolai tanárt és ez idő szerint báró Hirsch párizsi jótékonysági irodájának titkárát, Kaczander munkást és Schlesinger Jakab ügyvédet, ki nevét később Szabóra magyarosította, választották meg. A Löbl-féle vendéglőben megalakított népválasztmányt pedig kiegészítették ötvennyolc tagra, és feladataiban megerősítették.
Erre éljenzés közben feltűzték a szocialista vérvörös lobogót, amelyen „Munkások Egyesüljetek” felirat volt.
A népgyűlés napirendjén a következő két pont állott:
1. A lakásszükség.
2. A munkáskérdés.
Sassy Árpád, Lukács István és Rauch indítványára elhatározták, hogy kérvényt nyújtanak be a parlamenthez és kormányhoz munkásházak építése érdekében, és addig is, míg ez megtörténik, kérik a Károly- és Üllői úti kaszárnyáknak a hajléktalan munkások számára való átengedését. A határozat végrehajtására a népválasztmányt hatalmazták fel.
A napirend második pontjánál Ihrlinger Antal a szociáldemokrata párt nevében Pozsonyban március huszonhetedikén [29-én] elfogadott programpontokhoz a gyűlés hozzájárulását kérte.
Hozzászóltak a kérdéshez Argauer, Essl, Lukács, Stróbl, Auspitz és Rieder, mindannyian pártolóan, és a népgyűlés Thaisz Elek főkapitány jelenlétében el is fogadta az indítványt.
Az indítványozó ekkor felszólította a jelenlevőket, hogy esküdjenek meg a vörös lobogóra, hogy hűen kitartanak a szocialisztikus propaganda mellett. Ünnepélyes jelenet volt ez. Adott jelre az elnökség felállott helyéről, a zászlótartó magasra emelte a zászlót és a szélrózsa minden iránya felé meghajtva: ráállította az elnöki asztalra, és ekkor az ezrekre rúgó nép levett kalappal egy szájjal hangoztatta: „Esküszünk, hogy hűen fogunk kitartani”.
Ezzel az ünnepélyes jelenettel végződött este hét órakor a népgyűlés, és a munkások emelkedett kedélyhangulatban tértek haza szerény hajlékaikba.
Szeptember nyolcadikén adta át a népválasztmány egy küldöttsége gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknek a lakáskérdésre vonatkozó népgyűlési határozatot. A miniszter az egyesület jogtanácsosának, dr. Schulhof Gézának vezetése mellett megjelent küldöttséget fölötte barátságosan fogadta, és kijelentette, hogy a pillanatnyi lakásszükség enyhítésére barakkokat fog építtetni, azonban a kaszárnyákat nem engedheti át, mert nem ■HÉt» hogy átengedés esetére a katonákat, akik szintén munkások, hová szállásolja. Állandó munkásházakat államköltségen nem építhet, arra azonban kész, hogy magánvállalatoknak állami kedvezményeket nyújtson.
A népválasztmány a legközelebbi népgyűlést szeptember tizenkettedikére hívta egybe. Ez is úgy nyílt meg, mint az első. Pohl nyitotta meg, és felhívta a népválasztmányt, hogy eddigi eljárásáról adjon számot. A jelentést Schlesinger tette meg, amire a körülbelül hatezer főnyi ember kimondta, „hogy a miniszter válaszát tudomásul veszi azzal a megjegyzéssel, hogy elvárja a miniszter ígéreteinek haladéktalan beváltását”.
Ezután a napirend következő második pontjának: „a zárdák feloszlatása és javaiknak iskolai célokra való felhasználása” tárgyalásához kezdtek. Ehhez a kérdéshez többek közt hozzászólott dr. Ronge János, a német-katolikus egyház és a szabad reformhitközség világhírű alapítója. Ronge ekkor a fővárosban lakott, és itt alapította meg Kalmár Péter, Seemann Vince, Bachmann Károly, dr. Schulhof Géza stb. segédletével az első Fröbel-gyermekkertet, amely Rosenzweig Saphir vezetése mellett működik. Hozzászóltak még a kérdéshez dr. Gross Károly, a jelenlegi „Wiener Zeitung” szerkesztője és Herzl A. Zsigmond, aki Tenniers Alfréd írói néven ismeretes, akkor a Francia—Magyar Bank főtisztviselője volt. Beszéltek még Sassy, Gyulai, Kolozsváry stb., amire a következő indítványt fogadta el a népgyűlés.
„A népgyűlés kimondja, hogy a zárdáknak, amelyek a renyheség és az erkölcstelenség helyei, feloszlatása kívánatos és javai elkobzandók, hogy azokból interkonfesszionális [felekezetek közötti] iskolák alapíttassanak.”
A napirend harmadik pontja Ihrlinger indítványa volt. Ihrlinger a következő határozati javaslatot ajánlotta elfogadásra:
„Tekintettel arra, hogy a munkások anyagi érdekeinek a megvédése és a munkaadók részéről történő kizsákmányoltatásuknak megakadályozása csakis a munkások egyesülési szabadsága segélyével érhető el: elvárja a nép a törvényhozástól, hogy törvényt alkot az egyesülési szabadságról, továbbá elvárja az általános választási jog életbe léptetését, mert csakis általa juthat kifejezésre a nép igazi akarata.”
A határozati javaslat mellett felszólaltak Zágonyi, Róth, Nebovits, Auspitz, Seidl és Fiala, ellene beszéltek Schlesinger és Gyulay. A népgyűlés azonban úgyszólván egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot. A népgyűlés hét órakor ért véget, s habár rendőrök sehol sem voltak láthatók, a rendet egy pillanatra sem zavarták meg.
Ilyen fajta népgyűléseket, amelyeken szociáldemokrata szellemű határozati javaslatokat fogadtak el, az 1869—1870. években többet rendeztek a fővárosban. A rendőrség soha nem tett kifogást ellenük, és így úgyszólván hatósági segédlet mellett terjesztették a szociáldemokrata eszméket.
Ezeken a népgyűléseken nemcsak az agg Táncsics Mihály, hanemGonda László tanár és dr. Dietrich Ignác országgyűlési képviselő is részt vettek. A pesti központi Általános Munkásegyletnek Táncsics lett elnöke. Az elnöksége mellett megtartott első választmányi ülésen az „Arany Trombitát” az egylet hivatalos lapjának választották. De nem sokáig állt fenn ez az újság, mert szerkesztőjét, Sassy Árpádot, egy cikke miatt, amelyben felségsértést követett el, elítélték, és a lap megszűnt.
Táncsics most a fiókegyletek alapításán fáradozott. A legelső fiókegylet Óbudán alakult meg. Elnöke Zágonyi György, egy ottani tanító lett. Ez a fiókegylet most mint önálló szocialista egyesület ma is fennáll.
Óbudán egy másik fiókegyletet is létesítettek, de az Viola Károly üzelmei folytán, aki az úgynevezett Imperial-szocializmust akarta meghonosítani, feloszlott. Viola határtalan önhittségében a szentendrei választókerületben képviselőjelöltként is fellépett, de csúnya kudarcot vallott. A jelöltetéséhez szükséges tíz szavazatot is csak nagy kínnal tudta összehozni. Viola volt tehát Magyarország első szocialista programmal fellépett képviselőjelöltje.
Miközben Táncsics fiókegyletek alapításán fáradozott, a központi egyesületben mindinkább ziláltabbakká kezdtek válni a viszonyok. Pénzhiány és a munkások között napirenden levő véleményeltérések lassan¬ként a válság felé sodorták az egyesületet.
Végre az elégületlenek kiléptek, és 1869-ben Stróbl Antal vasmunkás vezetése mellett megalakították a „M. kir. Munkásképző egyletet, amelynek védnökségét Horn Ede országgyűlési képviselő, később budapesti kereskedelemügyi államtitkár vállalta el. Az önképzőegylet működésében Sonnenfeld Zsigmond is részt vett.

Dr Schulhof Géza