A rend maga a morál

Konok Péter

– Nem a morális kérdések számítanak, hanem hogy rend legyen – mondta a házmester hajnalban K. Józsefnek, aki egy átlumpolt éjszaka után, némileg még részegen, de egyben már másnaposan is (a két állapot mezsgyéjén, a mondén élet sajátos, átmeneti purgatóriumában billegve) érkezett haza, és a kapukulcsát kereste.

A házmester persze már ébren volt, a szűkös kapualjból figyelte a belső udvart, ügyelt a gangok fojtott békéjére, meg a túlcsorduló kukákra. Kora nyári hajnal volt, kellemetlenül fényes (K. szemeit most bántotta a fény, pedig általában éppen arra panaszkodott, hogy az udvar sötét kútra hasonlít, ahol kánikulában mégis megrekedt a fülledt, nehéz levegő).

– Nekem, kedves K. úr, teljesen mindegy, hogy ön mit csinált, hol csinálta, kivel csinálta. Ez nem az én asztalom – hajolt közelebb a házmester, és K. még az éjjel elszívott két csomag kék Royal és az éjjel megivott fél liter Royal vodka savanykás önbűzén át is megérezte a szájából áradó édeskésen mentolos rendszagot. A rendszag gyakori, pedáns (kissé mániákus) fogmosásokról árulkodott, és a mégis, mindenek dacára rothadó fogakról. A házmester szájában a higiéné rendje rátelepedett a fogak korhadó moráljára, sajátos elegyet képezve

– Nekem az a fontos, drága K. úr, hogy itten ne csinálja a felhajtást. Persze – tette hozzá elgondolkodva a házmester, rosszallóan végigmérve K. zilált ruházatát és zilált arcát –, azért a véleményem megvan. De amíg nem csinál itt nekem gondot, szépen meghúzza magát, maradhat. Megtűröm. Ez itt nem valamiféle diktatúra, tudja. Remélem azért, semmi olyat nem tett az éjszaka, amit aztán megbánna. Ismeri maga is ezeket – a házmester állával a gangok felé bökött, sütött belőle az undor –, ezek megrágalmaznak bárkit, bármikor. Az anyjukat is eladnák. Mondjuk, nekem ez megkönnyíti a munkámat. Na, eredjen, teljesen elrontja itt a kedvemet!

K. felment a hátsó lépcsőn, ahol halmokban állt a szemét, a falból hanyagul leszigszalagozott drótok lógtak a villanykapcsoló helyén, a lépcsőfordulóban még ott száradtak a tavalyi karácsonyfák. Egy pillanatig arra gondolt, hogy ezek eltakarítása, és a villanyszerelés is a házmester dolga lenne, de megrázta a fejét (ezt azonnal megbánta, mivel úgy érezte, hogy ha jobbra ráz, az agya balra löttyen, és viszont), hogy elűzze az eretnek gondolatot. „A rend maga a morál”, mondta magának. „A rend nem mérhető kicsinyes, anyagi mércékkel.”

A szomszéd Samsáék lakásából zaj hallatszott. Kiabálás, bútorok tologatása, meg mintha valaki almákat, vagy narancsokat, vagy valami hasonlót hajigálna egy díványpárnához. „Na, csak hallja meg a házmester”, gondolta kissé kajánul K. „Ahol rend nincs, morál sincs.”

– Anna! – kiáltott, ahogy belépett lakása előszobájába. (Anna Grubachné, a főbérlő vidéki unokahúga volt, aki a kvártélyért cserébe elvégezte a ház körüli teendőket. Nem szabadott cselédnek nevezni, mert azok az idők már elmúltak. Az nem lett volna morális, vagyis hát rendes.)

– Főzne nekem egy jó erős kávét? – Válasz nem érkezett, és K. benyitott saját, külön kis szobájába. Meghökkenve nézte az ágyából felkelő, egyenruhaszerű öltözetet viselő karcsú férfit. – Úristen! Valami rosszat tettem?!

Konok Péter

Forrás: Facebook

Szájhősök tere. Olyan gondolatmorzsák a netről, amik nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját, de mindenképpen érdemes tudni róluk.

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük