1939. szeptember 1-én

blitzkrieg

1939. szeptember 1-én ezekben az órákban mogorva német katonák tekintettek kelet felé. Kezekben a német hadiipar csúcsremekei, hátuk mögött a legmodernebb páncélosok, a leggyorsabb repülők, a leghatásosabb bombázók. A sokak által máig csodált, spanyolhonban a köztársaság eltiprásával letesztelt náci hadigépezet ugrásra készült. A másik oldalon ugyanekkor kétségbeesetten pillantottak egymásra a korszerűtlen fegyvereket szorongató lengyel kiskatonák. Hallották a lánctalpak csikorgását, talán a pattogó parancsszavakat is odaátról, riadtan pillantottak a határral egyvonalban elhúzó zuhanóbombázókra. Látták az elszántságot, de reménykedtek. Abban, hogy az angolok és franciák sarokba szorítják a veszett germán fenevadat.

Ők nem akartak meghalni. Őket nem győzködték arról, hogy az igazán nemes halál a hősi halál. Őket gyermekek várták otthon, feleség, kispolgári álmok és nem egy birodalmi gépezet pótolható fogaskereinek gondolták magukat. Páran lehet, hogy írtak is néhány sort haza békéről, a komódban hagyott könyvtári céduláról, amit vissza kell vinni, a nagymamáról, akinek a főztjéből kérnek, ha hazatérnek. Aztán hajnalban, még mielőtt a nap felvirradt volna, mind meghaltak. Először bombákat kaptak a nyakukba, azután gyilkos tüzérségi tüzet, majd megérkeztek az acélszörnyek, amelyekről visszapattant a lengyel páncéltörő lövedék. Az első vonal szinte percek alatt esett el. A második hullám, az ellenlökés szintén. Öngyilkos hősiességgel rohantak rá a lovasszázadok a harckocsikra. Szinte fegyvertelen repülők motorjai zúgtak fel, hogy a felhők között is megmutassák azt, hogy a lengyel hazafiak nem adják könnyen szabadságukat. Mint ősszel a legyek úgy hullottak az égből az értelmetlen halált halt valódi hősök.

1939. szeptember 1-én elszabadult a pokol Európában. Egy embertelen eszme fellobbantotta a gyűlölet lángját. Lengyel kiskatonák ezrei pusztultak el pár óra alatt. Néhány napnyi egyesélyes küzdelem következett. Visszavonulásnak álcázott menekülés kelet felé. Varsóba, ami védhetőnek tűnt. Ekkor emelkedtek először barikádok Varsó utcáin, ekkor jött a terrorbombázás, amelyet Guernica-ban alkalmaztak először. A civil áldozatok, a lemészárolt gyermekek. És ekkor jött a történelem egyik legcsúfabb árulása, az élet-halálharcot vivó lengyelek hátbatámadása a sztálini hadigépezet által.

Pár hét múlva csend lett. A német páncélosok által húspéppé darált lovakat és lovasaikat elföldelték. A reményvesztett katonák és civilek ezrei Magyarországon keresztül próbáltak menekülni a szabad világba. Első hírmondói lettek a háborús borzalomnak. Idehaza mégsem hallgatta meg senki, hogy milyen is a háborús borzalom. Idehaza az uralkodó elit álomban, a revízió álmában ringatta magát. Csak a német kegyelemkenyérként elénk vetett néhány ezer négyzetkilómétert látták és bele sem gondoltak abba, hogy mekkora ára lesz ennek.

Aztán néhány évvel később állítólag a magyar nemzet haladásáért és szabadságáért küzdő kiskatonák áltak egy lövészárokban valahol oroszföldön egy nagy folyó mellett, pár száz kilométerre egy Sztálingrád nevő iparvárostól. Rettegve hallgatták a túlpartról áthallatszó orosz parancsszavakat, a harckocsik lánctalpainak csörgését és rémülten pillantottak fel a fejük felett elhúzó sok száz vöröscsillagos repülőgépre. A hadigépezet velük is pár óra alatt végzett. Fegyvereik nevetségesek voltak, kerékpárral és lovakkal álltak szemben ezernyi páncélossal és hazájuk szabadságáért küzdő milliónyi emberrel. Lengyel társaikhoz hasonlóan pusztultak el a magyar kiskatonák is. Esélyük sem volt a túlélésre. Az állítólagos német szövetségesek egy köpéssel intézték el a menekülő magyar fegyvertársaikat. A rettentő hadigépezet, az antifasiszta koalíció végigzavarta előbb Oroszországon, majd Ukrajnán a magyar kiskatonákat, hogy aztán saját földjükön is pusztítsa őket, mint a náci birodalom szövetségesének katonáit.

A borzalomnak 1945. szeptember 1-én lett vége.

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük