1945, vesztesként is győztesek lettünk

Reichstag flag

Tegnap és ma van a győzelem napja. Miért eme megosztottság? A németek utolsó háborús fricskája miatt. Ők nem kapituláltak az őket valóban legyőző Szovjetunió katonái előtt, hanem a szövetséges társaikat választották. Az európai béke 1945. május 8-án 23.01 órakor köszöntött a majd hat évet szenvedett kontinensre. Moszkvában ekkor már május 9-ét írtak, ezért ők máig ezen a napon ünnepelnek.

A mi szempontunkból ennek jelentősége nincs, mert nálunk alig van, aki ünnepel ezeken a napokon. Immár a méla megemlékezések is elmaradnak, nagykövetségi attasék koszorúznak itt-ott, de ezek az aktusok egy cseppet sem zavarják az Orbán és Kövér urak által irányított nemzeti időutazási projektet, melynek lényege az, hogy minden szempontból elérjük az 1944-es állapotokat. Sok cseléddel, sok hülye nyilassal és a fasizmusba vetett tömeges vakhittel. Orbán Viktor mondjon bármit, bólogasson ehhez Feldmájer úr vagy Köves Slomó, a miniszterelnök és házelnök haverja azt az időszakot tekinti etalonnak, amikor zsidótörvények alapján osztályozták a társadalmat, statáriális úton, jogalap nélkül végeztek ki kommunistákat és magyar katonák szadista állatként öltek civileket Újvidéktől  Erdélyen át a Dón-kanyarig. Aki a Kossuth téren az 1944-es állapotokat akarja újrateremteni láncfűrésszel, dózerekkel és korábban általa is átkozott kordonokkal, az az én szememben egy náci, még akkor is ha pártjának történetesen egy amerikai zsidó mondja meg, hogy miként kell hideg polgárháborút vívni Magyarországon.

Annak ellenére, hogy alig-alig ünnepelünk, alig-alig találunk már helyet a tiszteletadásra, a mi feladatunk az, hogy „őrizzük a tüzet”, őrizzük a hitet és a tudást, hogy valamikor létezett a mai rendszerben tiltólistára tett Felszabadulás. Miként értékelhetjük másként azt, hogy hosszú évek szenvedése után eljött végre a béke? Miként értékeljük, hogy eltűntek az embereket a nyílt utcán, kórházakban és erőltetett menetekben gyilkoló bestiák? Horthy, Szálasi készségesen asszisztált ahhoz, hogy a náci Németország éppen a mi hazánkat szemelte ki arra, hogy egy utolsó védvonala legyen a világ leggyalázatosabb birodalmának. Nem a szovjet csapatok tették erőddé a Hitler által Bécsnél is szebbnek tartott és ezért gyűlölt Budapestet. Nem az orosz, ukrán, üzbég, kazah katonák robbantották valamennyi hidunkat a Dunába.

1945-ben egy kontraszelektált, szellemileg nyomorék magyar politikai és társadalmi elittől szabadultunk meg végre. Az antiszemita, de a zsidópénzt nem megvető úri osztálytól, amely aztán készségesen terelte a vagonokba a magyar úri elitbe integrálódni vágyó hazai zsidóságot. Mármint azokat a zsidókat, akiket 1919-ben és 1920-ban nem vertek agyon baltával a fidesz ötös számú tagja által visszasírt Orgoványi erdőben. Az uraknak nevezett szemétládáktól való megszabadulás igenis felszabadulás volt. Miként felszabadulás volt az is, hogy megtörték annak idején a magyar népen piócaként élősködő, a deportálások után hálaadó miséket celebráló katolikus klérus hatalmát is. Ma, amikor látjuk a föld- és trafikmutyiban alámerülő új urakat és a milliárdokkal kitömött egyházakat, akkor kezdjük megérteni ismét, hogy mi is volt a jelentősége 1945-nek a magyar történelemben. Talán ez a rémálom, amiből jó lenne ébredni lassan, éppen azért kellett eljöjjön, hogy megtanuljuk becsülni a mindenféle elnyomások alól való felszabadulást.

1945-ben nem lehettünk győztesek, mégis azok lettünk, mert elindulhattunk egy jobb és szabadabb világ felé vivő úton. Volt, valóban volt néhány év, amikor sötétség borult az országra 1945 után is, de ez a tény nem változtat azon a tényen, hogy a társadalom többsége számára eljött a kitörés lehetősége a nyomorból és a nélkülözésből. Az 1944-es állapotokat még nem sikerült a Kossuth téren visszaállítani, de mi már a bőrünkön érezzük. Újra tizensok órát dolgozik a többség bagóért, újra cselédszobákban nyomorognak a fiatalok és újra százezrek menekülnek túl a határon, a jobb világ felé. Ismét jó volna egy kis felszabadulás, nem?

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük