Néhány nappal ezelőtt érdekes természeti jelenség sokkolta az ukrán fővárosban élőket. Fekete madarak hatalmas tömege lepte el az eget. Mindez télen lakott területek közelében nem annyira rendkívüli dolog, mi is láthatunk ilyet gyakran, de a felvételek amelyeket a kijeviek rögzítettek valóban elég rémisztőek voltak a varjak hatalmas tömege miatt.
Ukrajnában az eset kapcsán megfogalmazott negatív érzéseket fokozták a sokasodó rossz hírek. Az eltitkolt hatalmas katonai veszteségek Soledárnál, a hírek arról, hogy az elesetteket speciális nyugati vasúti hütőkocsikban tartják vissza, mert az illetékesek nem akarják sokkolni egyszerre nagy számú hallottal az ukrán közvéleményt. A közhangulat egyre rosszabb, immár bőven hozzánk is eljutnak olyan videófelvételek, amelyeken erőszakos ukrán besorozásokat láthatunk, egyre kevesebb ukrán akar ágyútöltelékként elpusztulni az ország többségében oroszok által lakott részein.
Természetesen mindebből a nyugati közvélemény alig érzékel valamit. A gagyi propagandává züllesztett sajtó és média folyamatos győzelmi jelentéseket ad arról, hogy az ukránok milyen sikereket érnek el és az oroszok milyen hatalmas veszteségeket szenvednek el minden nap. Magyarországon sincs ez másként a polgári és a liberális sajtóban egyaránt a szélsőségesen atlantista ukránbarát álláspontok jönnek szembe velünk. Olvashatunk ugyan az ukrajnai besorolási problémákról, de emellé odatesznek olyan hírt, hogy Oroszországban bujkálnak emberek a sorozás elől, Persze a cikkből már az derül ki, hogy egy orosz informatikus valóban elbújt egy erdőbe, mert nem akar bevonulni, a dolog igazán vidám csattanója viszont az lett, hogy katonai behívót nem is kapott és várhatóan nem is fog kapni informatikus vegzettsége miatt. A helyzetet ezen a területen csak súlyosbítja, hogy a például a Válasz online magazinban megjelenhet olyan tudósítás, amelyben az orosz hadifoglyokat csótányoknak nevezik.
Az utóbbi időben azonban elmaradtak az említett ukrán győzelmi jelentések. Fordulni látszik a hadiszerencse, átalakulóban az erőviszonyok a fronton. Fokozatosan érkezik be Ukrajnába az orosz őszi besorozás emberállománya és az is egyértelmű, hogy tanultak az oroszok az eddigi hibáikból. Taktikailag és technikailag is új megoldásokat találtak, alkalmaznak. Ennek köszönhető, hogy az idáig sziklaszilárd ukrán védelmet sikeresen áttörték Soledárnál és minden jel arra vall, hogy a sikerszéria folytatódik.
Természetesen nem szabad egyetlen harctéri győzelmet túlértékelni, ezt mondtuk a Harkov környéki ukrán előretöréskor is és ezt mondjuk most is, de hozzá kell tenni, hogy ott az ukránok egy rosszul védett területen értek el sikereket, az oroszok viszont Soledárnál egy betonbiztosnak tűnő védelmet törtek át.
Amikor a harctéren egy hadsereget elkezdenek megverni, nincsenek győzelmi jelentések, akkor színpadra lépnek a politikusok, akik megmagyarázzák, hogy semmi ok az aggodalomra. Ezt a legkiválóbban Hitler csinálta, aki elhitette népével, hogy a vereségek ellenére a győzelem már napokon belül megtörténhet, mert érkeznek a háborúba az új csodafegyverek.
Bizony ilyen csodafegyver ma Ukrajnába, a német, brit és amerikai páncélosok szállítása. A probléma csak az, hogy miként idáig is, most is régi elavult technika érkezik. Tapasztalatlan ukrán személyzetek hamarosan tapasztalt és harcedzett orosz legénységekkel fogják szembetalálni magukat. Nagy valószínűséggel olyan harckocsikkal is, amelyek technikai adottságaikat tekintve sokkal jobbak, mint az ukránok új csodafegyverei.
Az ukrán kezdeti katonai sikerek annak köszönhetően is lettek könnyen eladhatóak, mert a modern páncéltörő eszközökkel viszonylag simán állítottak meg nagy mennyiségű, de elavult orosz technikát. Rosszul bevetett, mai harctéri körülmények közt rosszul alkalmazott technikát semmisítettek meg tömegesen. A kezdeti orosz katonai hibák súlyosak voltak, azonban ilyen hibákat ma már egyre kevesebbet követnek el. Az orosz katonák nagyobb része ma már komoly harctéri tapasztalattal bír, nem sétálnak bele mindenféle jól felállított és jól bekamerázott csapdákba.
Kijevnek ebben a helyzetben nem feltétlenül harckocsikra lenne szüksége, hanem a védelmi képessége további erősítésére. Ehhez időre és valóban minőségi fegyverekre lenne szükség. Az amerikaiak és immár hozzájuk csatlakozva az Európai Unió valamiért támadó offenzívát tervez és ösztönöz mindenáron. Miért? Természetesen azért, mert mindez nem Ukrajnánról szól, hanem gyarló nagyhatalmi érdekekről. Ukrajnának el kell foglalnia a Krím félszigetet bármi áron, pusztán azért, hogy az Egyesült Államoknak, az Európai Uniónak és Törökországnak, azaz a NATO nak legyen totális befolyása a Fekete tengerre és az oroszok elveszítsék ottani bázisaikat és azon képességüket, hogy haditengerészetükkel kijuthatssanak a Földközi tengerre. Amikor kirobbant a szíriai konfliktus, látni lehetett, hogy ott is egy orosz haditengerészeti bázis a konfliktus valódi forrásra. Az USA minden eszközt megmozgatva próbálkozott ezt felszámolni. Nem emberi jogi vagy egyéb, mondjuk antidemokratikus problémák voltak a valós bajok a szír elnökkel, hanem az, hogy meghagyta Oroszországnak ezt a katonai bázist a Közel-Keleten.
Ukrajna tehát ma bármi áron offenzívát kellene indítson a Krím irányába. Akár még úgy is, hogy elhanyagolja más frontokon a védekezést. A Nyugat ehhez biztosít támadó fegyverzetet. A zsoldosok egyre növekvő számát látva az is egyértelmű, hogy a lehetőségekhez képest katonát is adnak. Nem véletlen, hogy lengyel „zsoldosokkal” Van tele az ukrán arcvonal. Sajnálatos tény, hogy Lengyelország igazi hiénaként viselkedik a konfliktusban. Egyik percben arról álmodoznak, hogy Oroszország a háború miatt szétesik és egy 50 milliós középnemzetté lesz, amelynek akár Varsóból is lehet diktálni. Legutóbb ezt Lech Walesa egykori elnök fogalmazta meg, de a másik percben pedig azt kerül napirendre náluk, hogy Ukrajna nyugati részét Lengyelországhoz csapják. Lengyelország birodalmi álmokat dédelget, És emiatt egyre mélyebbre és mélyebbre süllyednek a háborús helyzetbe. Ukrajna felvonulási terepként használja Lengyelországot, az utánpótlás ezen az országon keresztül áramlik hozzájuk, a sebesülteket itt ápolják, katonáikat itt képezhetik. A NATO tagság ad nyugodt magabiztosságot a lengyeleknek ahhoz, hogy ezt bátran megtegyék.
Azt azonban senki sem veszi figyelembe, hogy Oroszország egy klasszikus katona nemzet. Saját történelmi példáinak hosszú sora bizonyítja, hogy kezdeti háborús nehézségek után tökéletesre tudják fejleszteni háborús készségeiket, beleértve a katonák hozzáértését és a alkalmazott technika kiválóságát is. Ebben a háborúban igenis reális veszélye van annak, hogy az egyébként nem militarizált orosz társadalom menetközben fanatikussá válik és a bármi áron való győzelmet tűzi célként maga elé, akár az ellenség totális megsemmisítése árán is, vállalva a ma még elképzelhetetlen mértékű áldozatot is. Az ukránok folyamatosan terrorizálták és terrorizálják ma is saját orosz identitású lakosaikat, sőt ha tehetik lövik az orosz városokat is. Ez az egyik kirobbantója lett tavaly kezdődött háborúnak. A nyugati társadalmakban persze mindezt tabu, sőt igazán az a szörnyű, hogy nem is tabu mert ismertek a folyamatos terrorbombázások, azaz a lakott területek ágyúzása, rakétákkal lövése, ez nyugaton senkit sem zavar. Ehelyett az ukrán háborús propaganda csúcsra járatása folyik mindenhol, elfogadva a legvadabbnak tűnő hazugságokat is.
Ha Oroszország, az orosz nép lélekben ráhangolódik arra, hogy ez egy totális háború, az orosz nemzetnek saját létéért kell küzdenie, akkor olyan erők fognak felszabadulni, amelyeket egy évvel korábban még elképzelni sem lehetett. Akkor még lehetett azt mondani, hogy Putyin kalandor politikája miatt alakult így a helyzet, ma a képlet már egészen más. Az orosz nép érzi sarokba szorítva magát és emiatt képes arra, hogy a rendkívüli áldozatokat is elfogadja. Európa lélekben ugyanazon az úton jár, mint Hitler és a náci Németország járt. Agyaglábakon álló kolosszusnak tekintik Oroszországot ma is és abban reménykednek, hogy majd Putyin ellen fordul saját népe és bele se gondolnak abba, hogy ez ugyanaz a nép, amely totálisan szétverte és feltétel nélküli kapitulációra kényszerítette néhány emberöltővel ezelőtt korának legerősebb katonai birodalmát, a náci Németországot.
Kijev felett a minap fekete varjak köröztek ezerszám. A helyzet szimbolikus. Kijevtől távol levő nyugati birodalmi központokban, Varsóban Brüsszelben, Londonban és Washingtonban elhatározták, hogy az utolsó ukránig harcolni fognak. Ma már napirenden van az Ukrajnából menekült hadköteles korú férfiak összegyűjtése és ágyútölteléknek való visszaküldése Ukrajnába. Nemsokára Budapesten is arra kell, készülni, hogy rendőrök és katonák gyűjtik össze ezeket a családapákat? Mert ha ezt mondják, ezt kell tennünk, hiszen mi is a NATO tagjai vagyunk, azaz alig választ el minket valami attól, hogy ismét világháborús helyzetben találjuk magunkat. Éppen emiatt lenne szükség arra, hogy a lehető legsürgősebben elhagyjuk ezt a neonáci katonai csürhét…
Kalmár Szilárd – Munkások Újsága
