Ernesto “Che” Guevara, a forradalmár, a stratéga, a diplomata.
Sokat gondolkoztam, hogyan kellene megemlékezni egy ilyen populáris politikai és katonai személyről. Október 9.-e az ő halálának napja. A teste meghalt, de mégis velünk maradt és folyamatosan emlékeztette arcképe gyilkosait, hogy ne legyen nyugtuk. Nem is akarok arról beszélni, hogy meghalt. Közhelyesnek hangzik, de arról inkább akarok írni, hogy hogyan élt. Hogy mit hagyott a világra.
A történelem óra helyett azonban jöjjön itt eszmeiségéről néhány sor:
A forradalomra sosem a végső megoldásként tekintett, hanem nép egyetlen eszközeként, amit megtehet azért, hogy szabaddá váljon. Jól ismerte a mezőgazdaságot, és tudta, hogy a parasztok az élet forrásának művelői, a földnek. Ezért hát tisztelni és vigyázni kell rájuk. Úgy tartotta a föld azé legyen, aki megműveli, nem azé, aki csak megveszi, vagy megörökli.
Sosem gondolta, hogy a forradalomnak vezérelvűnek kell lennie. Hitte, hogy az embereknek magukat kell felszabadítaniuk.
,,Nem vagyok felszabadító. Felszabadítók nem léteznek. Az emberek magukat teszik szabaddá.” Kuba, 1958.
Kritikusan tudott a marxizmushoz állni, és el tudta ismerni annak hibáit és a már meglévő gyakorlatokat is tudta bírálni. Őszintén harcolt az egyenlőtlenség, az embertelenség, és a kizsákmányolás ellen. Az élet hétköznapi nyomorultságán akart változtatni. Azt akarta, hogy a világ lássa be, hogy egyetlen egy élet sem feláldozható. Hogy csak addig van valamiért harcolni, amíg azt mások is támogatják.
,,Nem érdekel a száraz gazdasági szocializmus. A nyomorúság és az elidegenülés ellen harcolunk. A marxizmus egyik alapvető célja, hogy eltüntesse az érdeket, az egyéni érdek tényezőjét és a kapzsiságot az emberek pszichológiai motivációi közül. Marx belefeledkezett a gazdasági tényezőkbe és a hatásukba a szellemiségre. Ha a kommunizmus nem érdekelt ebben, akkor lehet a javak elosztásának egy módja, de sohasem az élet forradalmi útja.”
idézet a The Many Faces of Socialism Comparative Sociology and Politics c. könyvből (1983) Paul Hollander, 224. oldal
,,Marx érdeme, hogy hirtelen minőségi változást produkált a szociális gondolkodás történelmében. Értelmezi a történelmet, megérti dinamikáját, előrejelzi a jövőt, és a jóslás mellett kifejti forradalmi elméletét: a világot nem csak értelmezni kell, hanem meg kell változtatni.”
Jegyzetek a Kubai Forradalom Ideológiájáról (1960. október 8.)
A Commandantétól életében joggal tartottak a kapitalisták, és a zsarnokok. Ha lehetőségem lenne vele közölni, úgy képzelem nevetne azon, hogy halála után még nagyobb bonyodalmakat okozott. A forradalmi baloldaliság nemzetközi jelképe lett. Ikonná vált.
Emlékét őrizzük! Őt soha el nem felejtjük!
Fodor Tamás
