Húszéves testünk olyan fáradt
a rossz ágytól s a rossz kenyértől,
olyan messze estünk a fénytől.
Az anyáinknak melle nincsen,
se húgainknak tisztessége,
a tisztesség kellett kenyérre.
Se bal, se jobb, se Marx, se Isten,
itt börtön, ott halottat kell siratni,
bután középen kell maradni.
Térdünk fagyottan citerázik,
beteg testünk jeges szél fujja,
ősz is és tél is csak szapulja.
Nincs erőnk barikádra állni,
nincs erőnk igéket dörögni,
ma állásért kell könyörögni.
A jövőt ellopták előlünk
s a küszöbön állnak és várnak
nagyszállítói a halálnak…
1933
