A 200 ezres minimálbér semmit se ér ilyen drágulás mellett!

Másfél évvel ezelőtt még vágyálomnak tűnt a 200 ezer forintos minimálbér. 2020. márciusában, amikor Szanyi Tibor új baloldali pártja az ISZOMM ezt követelésként fogalmazta meg, akkor a legtöbben ezt irreálisnak tekintették. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és a legutóbbi nemzeti konzultációba már ez is bekerült, azaz nagyon valószínű, hogy hamarosan ennyi lehet a minimálbér ténylegesen is. Alapvetően a dolog jól hangzana, ha nem lenne egy “délibáb” jellege a dolognak. Mire odaérünk, a 200 már rég nem a másfél évvel ezelőtti 200 lesz. Történt itt ugyanis ez meg az ebben a mögöttünk lévő bő 20 hónapban. Amikor Szanyiék megfogalmazták, hogy legyen 200 ezer a minimálbér és ezzel együtt arányosan nőjön mindenki fizetése, akkor még csak kezdtünk beleszagolni a járványba. Akkor még nem gondoltuk, hogy hazavágják a gyerekeket az iskolából, megbetegedés vagy annak gyanúja esetén nevetséges táppénzre leszünk jogosultak, rendkívüli megpróbáltatást fog jelenteni az idős hozzátartozók segítése, a velük való kapcsolattartás, arról nem is beszélve, hogy hónapokon át lényegében bezártak az egészségügyi intézmények. A koronavírus járvány a világgazdaság egészét megroppantotta. Idén nyáron is csak akadozva indult újra és máris gyűlnek a vészfellegek a körvonalazódó negyedik hullám miatt. Balszerencsénkre az oltásokat gyártó cégek abban érdekeltek, hogy az extraprofitjuk éveken át megmaradjon, így nem meglepő módon mindig marad gőcpont a világban, ahonnan ez a kórság mutálódva újra és újra el tud indulni hódító útjára.

Szóval a másfél évvel ezelőtti 200, az ma már jóval több. Elszabadult a benzin, az élelmiszer, a közszolgáltatások ára, a járványra hivatkozva szinte mindennek lehet feljebb és feljebb tornázták az árát. A gazdagok pedig érezve, hogy nagy baj körvonalazódik a világgazdaságban, nem a tőzsdéken forgatják a pénzüket, hanem ingatlanokat vásárolnak. Emiatt egy átlagos munkás család, azaz olyan, ahol két szülő munkát vállalva próbál megélni, nem is mer álmodni saját otthonról. Már csak azért sem, mert az állam elképesztő mennyiségű pénzt locsolt erre a területre és ezek a támogatások is csak a dráguláshoz járultak hozzá. A gazdagok féktelen ingatlanvásárlási étvágya természetesen együtt jár féktelen profitéhséggel is, így az albérletárak is az egekbe ugrottak a mögöttünk lévő másfél évben.

Összességében tehát egyértelmű, hogy a 200 ma már egy szép szám a múltból. Nem véletlenül korrigálták Szanyiék minimálbér követelésüket 250 ezerre. Az új minimumot itt kellene meghúzni valahol és valóban arányosan megemelni ezzel együtt mindenki fizetését, nem szokás szerint ellaposítani azt, ezzel lényegében szinte azonos helyzetbe hozva 10-15 éve dolgozó embert azzal, aki éppen csak belépett az ajtón. Mert igazságos egy bérrendszer csak akkor lehet, ha elismerjük a ledolgozott éveket, a szakmai tapasztalatot, az évek alatt felhalmozott tudást legyen szó akár orvosról, pedagógusról vagy kőművesről, autószerelőről, traktorosról.

A munkáltatóknak, akik persze fanyalognak, abban igazuk van, hogy ideje lenne a minimálbéremelést összekötni az “állambácsinak” fizetendő járulékok csökkentésének gondolatával. Mert ha nő a minimálbér, nő az a pénz is, ami az állami zsebbe jut. Ha a munkáltatóra nem kettős teher hárul, akkor talán szívesebben ad a melósnak többet. Sajnos azonban Orbánéknak láthatóan ez eszükbe sem jut, ők nyilván szeretnének több pénzt maguknak, hiszen még számtalan focicsapat van stadion nélkül és a felcsúti kisvasutat is illene már fejleszteni, bizony a haveri alapon működő NER nem egy olcsón fenntartható rendszer.

Lássuk be, Orbán 200 ezres ajánlata ma nem a maximum, hanem a minimum! Itt az ideje, hogy mi munkavállalók rájöjjünk arra, hogy majd 20 évvel az EU-hoz csatlakozás után ez a minimálbér nem más, mint nevetséges aprópénz, amiből tisztességesen megélni, gyereket nevelni nem lehet. Lassan Ukrajna és Szerbia kivételével minden környező országban jobban keresnek az emberek, mint nálunk, de az ukránoknál és a szerbeknél a kevesebb is sokkal több, ha az ember vásárolni indul. Meddig tűrjük, hogy Európa “szegényháza” lett Magyarország?

Kalmár Szilárd
Munkások Újsága

  •  
  •  
  •  
  •