A bevándorló válság megoldása: török EU-tagság

torok mig

A törökök többsége egyértelmű jelzést vár az Uniótól arról, hogy országuk csatlakozhat a közösséghez. Sinan Ülgen, a török politikai-gazdasági agytröszt, az isztambuli EDAM (Gazdasági és Külpolitikai Kutató Központ) elnöke szerint Törökország kardinális jelentőségű szerepet tud játszani a menekültügy megoldásában, hatékonyan hozzá tudna járulni az Európára nehezedő politikai-gazdasági terhek csökkenéséhez, ha cserében az Unió nem csupán pénzt adna neki, hanem főként ígéretet, hogy az országot valóban integrálni fogják.

Mennyiben befolyásolja a választások kimenetelét a menekültügy és az, hogy milyen megállapodás jön létre Törökország és az Európai Unió között?

Először is a török társadalmat lényegileg nem viselte meg és továbbra sem viseli meg a menekültek hatalmas tömege. Ezt a témát nem tette belpolitikai háborúskodás tárgyává sem kormánypárt, sem a köztársasági elnök, sem az ellenzék. Törökországban alapvetően nyitottság érvényesült feléjük. Az ország eddig képesnek bizonyult a legalább kétmillió menekült kezelésére. Ez különösképpen figyelemreméltó, mert eközben az Európai Unió egyes tagállamaiban borulni látszik a belső politikai egyensúly, ha csupán pár száz embert kellene befogadniuk.

Miért kezdenek tömegesen továbbvándorolni a szírek százezrei Törökországból az Unió tagállamaiba?

Főként azért, mert Törökország lehetőségei a szír menekültek elemi ellátásához, ha úgy tetszik: az életmentéshez bizonyultak elégségesnek. Az integrációjukhoz, a törökországi munka világába való széles körű beépülésükhöz, az óriási számú kisgyerek beiskolázásához nem építettük ki a megfelelő infrastruktúrát…, ehhez már nincsenek meg a forrásaink.

Ennél a pontnál jön be a képbe az összefüggés az EU várt törökországi szerepe és a választások kimenetele között.

Ha jóval több pénzt adna az EU Törökországnak, akkor sokoldalúbban gondoskodnának a menekültekről?

Csak pénzzel ezt a problémát lehetetlen megoldani. Az EU-nak Törökországgal és más fontos szereplőkkel közösen kell megvalósítania olyan tervet, amelynek alapján helyreállítható a belső béke Szíriában. Közösen kell a helyzetet stabilizálni, miáltal a menekültáradat leállna, és a nálunk menedékre leltek nagy része hazatérhetne.

Most tényleg elkerülhetetlen, hogy az EU sokkalta nagyvonalúbban vegye ki a részét a törökországi menekülthelyzet javításából – és ehhez jóval több anyagi támogatást is kell nyújtania.

A török társadalomról tudni kell, hogy a többsége EU-párti. Ezt a többséget mozgósítaná a közelgő választásokon, ha Brüsszelből egyértelműen megüzennék, hogy az Európai Unió nem hagyja magára Törökországot. S most nemcsak a menekültkérdésről van szó, hanem a Törökországnak kínált stratégiai perspektíváról is.

Tehát azt várja a legtöbb török polgár és a politikai-gazdasági elit, hogy az EU kinyilvánítsa: Törökországot belátható időn belül integrálni fogja? A menekültáradattal is az a fő baja az európaiaknak, hogy más kultúrkörhöz tartoznak. Hogyan feltételezhető ezek után, hogy Európa igent mondjon a csaknem nyolcvanmilliós muszlim Törökország felvételére?

Márpedig erre a kardinális jelentőségű dilemmára az európaiaknak, az EU-nak – saját legelemibb egzisztenciális érdekei mentén – mielőbb válaszolnia kell. A tét nem más, mint az, hogy feladja-e alapvető értékeit vagy sem. Az EU szellemi alapját jelenti, hogy késznek kell lennie minden olyan európai ország integrálására, amelynek belső rendje a politikai és gazdasági szabadságon alapul és ennek megfelelően stabilan alkalmazkodik egy sor konkrét paraméterhez. Amennyiben Törökországot azon az alapon utasítja vissza az EU, hogy nálunk a lakosság többsége muzulmán, akkor ezzel leleplezi, hogy tulajdonképpen nem más, mint egy „keresztény klub”, vagyis porhintéssé válik minden olyan alapdokumentum, amely kimondja, hogy az európai közösség bővülésének nem lehet feltétele vallási, etnikai megkülönböztetés.

Törökország értékrendje megfelel az európai elvárásoknak?

Gazdasági-pénzügyi paraméterek tekintetében maximálisan. Mindenesetre e téren jobban állunk, mint némely, az EU-ba felvett ország volt a csatlakozásakor.

Világi ország vagyunk, alkotmányunk szerint nálunk nincs semmiféle államvallás. Állam és egyház szerepe teljesen elkülönített egymástól. Önmagában véve semmiféle jelentőséget nem szabadna tulajdonítani annak a ténynek, hogy a lakosság nagy része – történetesen – muzulmán vallású.

Bővebben: AlapBLOG

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük