A borsodi “Munkát, kenyeret” menet margójára

mkm01

A borsodi “Munkát Kenyeret Menet” a ma fennálló társadalmi, politikai és gazdasági paradoxonok összességét magában rejti. Azt gondolnánk, és joggal, hogy az országon belül a társadalmi – politikai, gazdasági és ezekből eredően a szociális viszonyok azonosan jók, rosszak. Tudjuk ez nem így van. Borsod-Abaúj-Zemplén megye, –közel egy millió lakossal-, 1989 előtt teljes foglalkoztatottságnak, az ipari, ásványkincseinek és a speciális adottságokat jól kihasználó mezőgazdaságnak köszönhetően az északi régióban nem csak önellátó volt, hanem egy kiemelkedő gazdasági, ipari körzet. A rendszerváltás óta B-A-Z megye minden olyan gazdasági változáson átment a kapitalista szerkezetváltásnak köszönhetően, amely mára a foglalkoztatottság igen alacsony szintjét mutatja.

Az egykori társadalmi kohéziót, és a kiegyensúlyozott morált biztosító szervezett munka, munkahelyek, a kapitalista viszonyokat pozitívan meghaladó társadalmi munkamegosztás, az ezzel párosuló szociális rendszerintegráció biztosította. Generációkra visszamenőleg volt a bányász, a kohász és a többi. Ugyan így a megyében élő nagyarányú cigányság, a szlovák és a lengyel, más kisebbségek együttélésének alapját a munka világa biztosította. Ez mára, olyannyira a múlté, hogy tömegesen alakul ki generációs munkanélküliség.

A rendszerváltás óta megyénkben végbement negatív változások a ma fennálló társadalmi, politikai kulturális paradoxonjait eredményezik. Az első ilyen paradoxon maga a társadalmi viszonyokban rejlő ellentmondások összességéből fakad, a társadalmi-szociális önmegsemmisülés lehetősége. Ebből eredően a csoportosulási ösztön eredeti, fundamentális és alapvető érdekek mentén a fennmaradást szolgálják és eredményezik újra a közös érdek felismerésének kultúráján alapuló önszerveződést. Borsod érdekelt közössége ezen a téren közel másfél évtizede szerveződik.
A másik paradoxon az emberi kultúra, –amely önmaga paradoxonja-, a lokális vezetők és a vezetettek között fennálló a kapitalista, liberális politikai társadalmi ellentétes viszonyokból ered.
A kapitalista társadalmi, gazdasági és politikai „rend” keretei között ez az ellentétes viszony különösen káros azokra borsodban is, – akik mindezek terheit viselik és védtelenül végveszélybe kerülve a fennmaradás határát súrolják-. ha ez az ellentétes viszony éppen a munkásmozgalomra is elmondható. Elmondható, felismert tény, hogy nem csak a rendszer hatalmi, gazdasági és politikai vezetői, hanem a társadalmi mozgalmak, szakszervezetek és baloldali pártok vezetőinek érdekei vannak ellentmondásban a nép érdekeivel. Tetten érhető az önző vezetés amely végül is egy politikai analfabétizmus is, hiszen nem ismerik fel, hogy a saját fennmaradásuk is veszélybe kerül ezzel a mentalitással, magatartással. Mozgalmunk, a Munkát, kenyeret menet, spontán, a helyzetből fakadó megmozdulás volt, hiszen az éhséget, az elégedetlenséget nem lehet megszervezni.

A mai baloldali vezetőket, – természetesen az egész kapitalista társadalom vezetőire érvényes, és közösségi elven, mozgalmi elvből fókuszálok a baloldaliakra-, a speciális érdekeik képviselete jellemzi, ami ellentétben van a borsodi mozgalom közös érdekeivel. A megmozdulás annak kísérlete volt, hogy a vezetők, a vezetettek, -mi-, érdekellentétének teljesen logikátlan állapotára, a második paradoxonára hívjuk fel a figyelmet, a totális vezetési válságban lévő baloldali politikában, hogy mind ezen, a társadalom egészére káros állapoton mielőbb változtatni kell.

A fennálló baloldali politikai kultúra alapvető gyakorlatilag negatívan visszaható jelensége az, hogy a vezetés, és a vezetettek nem ismerik fel, nem érvényesítik a logikusabb lépés igényét. Hiszen mi sem világosabb, hogy az egész fennálló politikai kultúra betegsége maga a politikai rendszer elkerülhetetlen velejárói. A mozgalmaink, a baloldali politikai vezetőinknek manapság könnyebb lenne ha felismernék a gyakorlati lényegét, megtalálni  a politikai kultúra betegségeit, ha annak meggyógyítására törekednének. A borsodi mozgalmaink önkéntes „főszolgái” – akik már koránt sem a klasszikusan vett politikusok, vezetők-, feltárták a fennálló baloldali politika legfőbb bajait és azzal orvosolja, hogy a mozgalmi munkáját, megmozdulásait politikamentessé alakítja át. Ezt a szándékot, amelynek megvalósítása mérhetetlenül nehéz feladat azonban az alapja a társadalmi, politikai kondicionális analízis gyakorlati definíciói adják. A kondícionális analízis gyakorlatilag feltárta a jelen politikai rendszer, a politika kultúra alapvető tulajdonságát, mind azt amelyek a munkásmozgalom, a szociális mozgalmak érvényesülését gátolják. Ez a megállapítás független a politikai pártok, a vezetők ideológiai, politikai állásától, színezetétől.

A Borsodi Munkát, kenyeret menet egy hét alatt hivatott volt két dologra. Az egyik, hogy felhívja a társadalom figyelmét, hogy bizonyos csoportoknál a tűrőképesség a határán van. A másik, ez még sokrétűbb dologra hívta fel a figyelmet, mint például arra, hogy;

– a baloldal legerősebb politikai ereje az MSZP centrum-liberális politikája, magának a pártnak ártott. Az MSZP-k eredeti funkcionális feladata, hogy a hitelességét visszaállítsa, amely főleg nem a hiteles baloldali párt érdeke;

– a társadalom önszerveződése megállíthatatlan, s mind addig új és újabb mozgalmi csoportokat szül, ameddig a többség akarata nem érvényesül, ameddig a politikai űrt, amely 2010. évben keletkezett be nem tölti. Ezt igazolja az alig fél éve létrejött SZOLIDARITÁS mozgalom gyors országos méretű szervezettsége. Ez az új mozgalom sok más baloldali, liberális párt, csoport, társadalmi legitimitását vizsgáztatta;

– A társadalmi többség, ha úgy tetszik az elégedetlenkedő tömegek és a mindenáron őket vezetni akaró baloldali értelmiség között hatalmas űr tátong, amelynek mindmáig egyetlen végeredményét látni. Az egyik oldalon az elégedetlenkedők tömege „fej” nélkül maradt, a másik oldalon az értelmiség láb nélkül. Amíg az egyik nem „tudja, hogy szervezetten, és hova menjen, addig a másik oldalnak nincs mivel mennie. Itt igazolódik gyakorlatilag, hogy a társadalmi elégedetlenség nem szervezhető.

Gyakorlati kritikák

Amikor a borsodiak elhatározása végleges volt Tóth Imre elszántsága követésre talált, támogatókat szerzett, és olyan kiváló szervezőre számíthatott, mint Komjáthi Imre, a menet nyilatkozatát, a pontos programját ideje korán elküldtük a baloldali mozgalmaknak. A mozgalmak, a jellemzőik alapján reagáltak az eseményre. Egyes kiválóságuk személyes hozzáállása ügyünkhöz vitathatatlanul segítette a borsodi megmozdulást. Azonban ezek a támogató magatartások, segítések koránt sem voltak olyan politikai magatartások, amelyek elvárhatóak lettek volna. Az elvárást ne személyi, vagy csoport szinten kell értelmezni, hanem annak az ügynek megfelelően, amilyet a borsodiak megmozdulása képviselt. A megújuló MSZP új politikai generációt képviselő politikusait feltétlenül úgy kell megemlíteni, mint akik a borsodiak megmozdulását politikai síkra segítették.

A SZOLIDARITÁS  Mozgalom pedig bebizonyította, hogy a társadalom legnagyobb szervezett politikai erejévé vált, és be akarja tölteni szerepét. Számolva az okoskodók polemizálására, de felvállalva funkciójukból fakadóan azt, amit eddig egy baloldali erő sem.

A kritika szándéka a jövő, az elkerülhetetlen. A nép az elégedetlenkedő társadalmi csoportok többsége megértette a borsodiak üzenetét. Azonban a borsodiak szervező ereje nem volt képes a társadalmat tettekre mozgósítani. Ez azért volt így, mert bizonyos erők, vagy egyszemélyi szervezetek, vagy a szoba és a konferencia forradalomnál még nem voltak tovább fejlődni. Ez azért volt így, mert bizonyos baloldali erők vezetése, a szervezés helyébe a saját szűkös lehetőségén keseregve, nem látta meg a kapcsolati tőke mozgósításának fontosságát. Vagy saját maga vett részt, vagy sehogyan sem, mondván mi kevesek vagyunk. Azt sem szabad a kritikából kihagyni, hogy sokan a felelősek, akik többet tehettek volna, a végeredményre fókuszáltak, és a hóban, fagyban, szélben menetelők szenzációs teljesítményéből akartak politikai tőkét, és igazolást, hogy ők maguk is, a megmozdulás is, együtt a munkásmozgalom ébredése. Ez mára már nem elég, a társadalom elnyomott, lázadó csoportjaival, amikor megmozdulnak együtt szükséges haladni, mert ennek hiányában az egyes megmozdulások eredményeit az aktívak nem osztják meg a passzívakkal. Talán jogosan.

A kritikának külön ki kell térnie a Magyar Kommunista Párt magatartására. Vizsgázott és levizsgázott, az a párt, amelyikre a tiltakozó kohász munkanélküli, a fiatal munkanélküli, az éhező és nélkülöző eddig méltatlanul számított! Az a párt vizsgázott le, amelynek egyszemélyi vezetése megtiltotta a szükséges támogató magatartást és mely nevében viseli a “munkás” -t, ugyanakkor mint eddig annyiszor 2012 október 13.-n is a kormánypolitikai mellé állt, a semmit tevésének megmagyarázásával, kifogásaival. Azzal is vizsgázott, csak a nevében munkás párt, hogy nem a bajban lévő munkás mellé állt. Bebizonyítja ez a párt, hogy szekta, és nyugdíjas klub, amely felett eljárt az idő, és a munkásosztály élcsapatát kinevelő mozgalmak, már alig tartanak rá igényt. Másként köszöni a mozgalmunk az időbeni önértékelését, a saját maga által kiállított bizonyítványt! Ettől függetlenül köszönjük azoknak a párttagoknak a részvételét, akik a tiltás ellenére is részt vettek a menetben, támogattak minket jó érzésű emberként egyénileg. Tóth Imre munkanélküli olvasztár kezdeményezésére az éhségment résztvevői több mint 200 lábgyötrő, embert próbáló kilométert tettek meg Miskolctól a célállomásig, a Parlamentig.

A borsodi megmozdulás, a menetelők, tényleg elérték céljukat, ami az volt, hogy az egész ország figyelmét felhívják a népnyomorra, a munkanélküliségre, a tarthatatlanul alacsony bérekre. Bemutatták, hogy a kiszolgáltatottak összefogással tesznek magukért és a hatalommal szembeni első küzdelemben kik, mely mozgalmak hezitálnak. Vagy nem tesznek meg minden tőlük telhetőt mint szociális fórumok, baloldali mozgalmak.

Mind ettől függetlenül 2012 február 6.-án reggel indultak a menetelők és közel 200 km. Megtétele után érkeztek az Örs vezér terére, ahol több száz lelkes csatlakozó budapesti hatalmas ovációval fogadta őket. Valami olyat tett ez a borsodi harcos közösség amit eddig még senki. Erről árulkodtak az Örs vezér téren a menetelőket fogadók, akiknek örömkönnyektől csillogtak a szemeik. Hatalmasra felduzzadt tömeg aztán végig vonult a Kerepesi úton, a Rákóczi úton, a Bajcsy Zsilinszky út felé vonult. A vörös zászlók is lebegtek, jelezvén, ez már a munkásosztály megmozdulása is. Rajtuk a felirat, „ Munkát, kenyeret” azt jelezte, hogy Magyarországon 1945 után, a rendszerváltás eredményeként az újkapitalista viszonyok már ellenállást, mozgalmat váltanak ki újra! ! A felvonulók azt skandálták: Munkát, kenyeret, tisztességes béreket, Munkát kenyeret, tiszta kezeket! A Kerepesi úton, egy arra robogó metrószerelvény, a Keleti pályaudvaron álló mozdonyok dudahangja köszöntötte a menetet: ti-ti-ti-tá, ti-ti ritmusban.

A csúcs a nagygyűlés volt az Alkotmány utca végén. Az a 15 hős szólt, aki végigjárták az utat. A munkanélküliségről, a csak az iskolában étket kapó éhező gyermekekről, a felgyorsult elnyomorodásról szóltak. Népgyűlés volt a Kossuth téren, az Alkotmány utcában és ez a népgyűlés figyelmeztette a hatalmat, minden szociális és baloldali erőt pedig a felkészüléásre, hogy közel az éhséglázadás!  S ha Dózsa népe felkel, mondta Tóth Imre, akkor már nem kérni fog, hanem elveszi, ami jár neki! Ez a munkásosztály hangja, amely amely nem azonos az egymást fikázó más véleménye miatt a sorstársakra finnyázó, szobaforradalmaskodó baloldali pártokkal, csoportokkal, alvó, mélázó, félelemreflexből polémiázó, hezitáló forradalmárokkal.

A borsodi megmozdulás fontosságát a hatalom is elismerte, azza, hogy helyi szinten provokációtól, az emberi aljasságtól sem riadt vissza. A borsodiak ebből is erkölcsi hasznot húztak és leleplezték a FIDESZ-KERESZTÉNY hatalom igazi arcát.

Hát ide is eljutottunk. Itt már a népharag került szóba, amelyet követhet rövidesen a népfelkelés.
Forradalom? Nem tudni még, hogy egyelőre a barrikádokra megyünk harcolni a jogainkért, vagy forradalom lesz a néphatalomért. Ezt még nem csak az egyszerű elégedetlenek szintjén kell megérteni, hanem és főleg a baloldali értelmiségnek, amely a szobaforradalmát vívja és nem jut túl az individuális, verbális egymást letipró belső harcokon.

A borsodi Munkát, kenyeret menet során vizsgázott a kormány embertelenségből! Vizsgázott a társadalom a szolidaritásból! Vizsgázott a SZOLIDARITÁS mozgalom abból a szempontból, hogy ma a legnagyobb társadalmi mozgalom, helyén, érti a feladatát, küldetéstudati, ideológiai maszlag nélkül, és a társadalom, a baloldali mozgalom legmeghatározóbb erejévé vált alig, alig 5 hónap alatt.

Vizsgázott és levizsgázott, az a párt, amelyikre a tiltakozó kohász munkanélküli, a fiatal munkanélküli, az éhező és nélkülöző eddig méltatlanul számított! Az a párt vizsgázott le, amelynek egyszemélyi vezetése megtiltotta a szükséges támogató magatartást, és mely nevében viseli a “munkás” -t, ugyanakkor, mint eddig annyiszor 2012 október 13.-n is kiadott nyilatkozatával cserbenhagyta a borsodiakat és a kormánypolitika mellé állt, a semmit tevésének megmagyarázásával, kifogásaival. Azzal is vizsgázott, csak a nevében munkás párt, hogy nem a bajban lévő munkás mellé állt. Bebizonyítja ez a párt, hogy szekta, és nyugdíjas klub, amely felett eljárt az idő, és a munkásosztály élcsapatát kinevelő mozgalmak, már alig tartanak rá igényt. Másként köszöni a mozgalmunk az időbeni önértékelését, a saját maga által kiállított bizonyítványt! Ettől függetlenül köszönjük azoknak a párttagoknak a részvételét, akik a tiltás ellenére is részt vettek a menetben, támogattak minket jó érzésű emberként egyénileg

Nem utolsó sorban vizsgázott a nép, és bizony jól!

Utoljára, pedig a borsodi mozgalmunk vizsgázott, és ennek a hozadéka a jövő, hogy, mozgalmunkat kiszélesíteni kikkel és kikkel nem lehet, kire nem lehet számítani a baloldalon. Azt gondoljuk, mindenek ellenére, hogy a baloldalon a jövőben mindenkire!.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük