Tavaly – a fasizmus fölött aratott győzelem 65. évfordulójára, melyet Európában csak nálunk nem szeretnek megünnepelni – az orosz filmgyártás több munkával is megemlékezett.
Ezek közül is kiemelkedő és látványos Alekszandr Kott fiatal rendező műve, a háború első napjait bemutató „Breszti erőd”.
Breszt, a mai Fehéroroszország nyugati határán lévő erősség. Építését a cári időkben kezdtél el és 1838-ra fejezték be. Az első világháborúra lényegében korszerűtlenné vált, apróbb módosításokat végeztek rajta. Az erőd 1941 nyarán, a német támadás után egy hónapig tartotta magát. Mint a történelemből közismert az akkori Szovjetuniót mélyen megrázta és felkészületlenül érte – többek között hadseregben végzett tisztogatások miatt is – a német támadás.
A filmet végig az ostromot túlélő Akimov kadét szemén keresztül látjuk. A film minden szereplője mélyen emberi, az öccsével gonoszkodó hadnagytól kezdve, a morcos Gavrilov őrnagyon keresztül a határőrparancsnok Kizsevatovig. A film idilli hangulattal indul: tánc, zene, mulatság. A német támadás jóformán senkinek sem fordul meg a fejében. Olyannyira, hogy az első aknák becsapódásakor sem tudatosul senkiben a háború, azt hiszik gyakorlat. A pánik és a fejetlenség közepette néhány tiszt összerángatja az embereket, és az erődben ellenállást építenek ki, komoly nélkülözések közepette – víz, gyógyszer és lőszerhiány – is kitartanak, csak a német lángszórósok tudták őket megadásra kényszeríteni.
Kott így nyilatkozott a filmjéről: „Bejártuk a harcok színhelyét, a breszti erőd területét, elmentünk a pincékbe, ahol még a tégla is megolvadt. Láttuk a falakon a feliratokat: <Meghalok, de nem adom meg magam!>; <Isten veled, Hazám!>. Vannak olyan helyek, ahol minden úgy maradt, mint a harcok után. Ennek óriási a hatása. Az ember saját magának is felteszi a kérdést: vajon én képes lettem volna arra, amire a védők képesek voltak?”
Írhatnék még a naturalista jelenetekről, de csak korcsolyáznánk a felszínen, ha a véres jelenetekre koncentrálnánk. A film legjobb színészi játékát számomra kétségtelenül a fiatal Akimovot megformáló Alekszej Kopaskov adta. Első filmes munkájában hihetetlenül természetesen, megrendítően adta vissza a napok alatt felnőtté váló embert.
A filmet 2010. november 4-én mutatták be Moszkvában (a november 7-ét helyettesítő Nemzeti egység napján). Az orosz történelmi múlttal való szembenézést jól példázza, az ostrom és a túlélők utóélete. Kizárások, rehabilitálások, visszazárások sora, melyet legjobban Gavrilov őrnagy sorsa példáz.
Nem tudjuk, hogy Magyarországra mikor jut el a film, lesz-e mozi, amelyik bemutatja nálunk. Addig maradnak az egyéb források.
