A görög baloldal és a demokratikus Európa

greekssorry.jpg

Mindenki tudja, hogy azokban az eseményekben, melyek Görögországot a szakadék szélére taszították, az 1974 óta hatalom levő pártok felelőssége óriási. Nem csak hasznot húztak a korrupcióból és a privilégiumaikból, hanem ebből a haszonból bőséggel juttattak Görögország hitelezőinek és kereskedelmi partnereinek is. Ezért aztán őszintén meglepődhetünk azon, hogy a hirtelen az erkölcs és a pénzügyi fegyelem lovagjaivá váló Nemzetközi Valutaalap (IMF) és Európa irányítói éppen azon dolgoznak, hogy újra hatalomra juttassák ugyanezeket a bukott és népszerűtlen pártokat, miközben a Sziríza előretörése kapcsán « vörös veszéllyel » riogatnak és kilátásba helyezik a pénzcsap elzárását, ha a június 17-i választások újra megerősítik a « Memorandum » elutasítását. Ez a beavatkozás nem csak hogy ellentétes a demokratikus szabályokkal, hanem következményeiben végzetes közös jövőnket illetően is.

Már ez is jó okot adhat arra, hogy ne hagyjuk, hogy mindez megtörténjen. De ez még korántsem minden. Immár két éve annak, hogy az Európai Unió vezetői azon dolgoznak, hogy megfosszák a görög népet a szuverenitásától. A pénzügyek megreformálásának és a gazdaság modernizációjának ürügyén olyan megszorító politikát kényszerítettek az országra, amely ellehetetlenítette a gazdasági aktivitást, a nép többségét nyomorba taszította és lebontotta a munkavállalói jogok rendszerét. Ez a neoliberális, a gazdaság « rendbehozására » irányuló program valójában lerombolta a termelőkapacitásokat és tömeges munkanélküliséget okozott. Hogy ezek az intézkedések életbe léphessenek, nem kevesebbre volt szükség, mint olyan rendkívüli állapot kihirdetésére, amelyre nem volt példa Európában a második világháború vége óta : az állami költségvetést a Trojka mondta tollba, a görög parlamentet az alkotmány megkerülésével egyszerű végrehajtó szerepre korlátozták. A népszuverenitás elvének szemétdombra küldése együtt járt az ország megalázásával. Márpedig ha ez a görög esetben is érte el csúcspontját, valójában mindez nem csak Görögországról szól. Az összes, az Európai Uniót alkotó nemzet népei ítéltettek felesleges ballasztnak, amikor az IMF vagy az Európai Központi Bank bankrendszer érdekében történő beavatkozásáról, vagy senki által meg nem választott technokrata kormányok népekre való kényszerítéséről van szó.

A görögök számos alkalommal hitet tettek a mindennek való ellenállás mellett. Megszámlálhatatlan tömegtüntetés, tizenhét általános sztrájk két év alatt, polgári engedetlenségi mozgalmak, a Szintagma tér « felháborodottjai » minden kétértelműséget kizárnak azt illetően, hogy a görög nép visszautasítja azt a sorsot, melyet megkérdezése nélkül neki szántak. Minderre az egyetlen válasz a halálos « gyógyszeradagjuk » megduplázása és a rendőri erőszak volt! Ezért van az, hogy a kormányzó erők teljes bizalomvesztése után, ma az egyetlen lehetőség, hogy elkerüljük a társadalmi robbanást,  az új választások kiírása lett.

A mostani helyezet aligha lehetne egyértelműbb : a május hatodikai választások azt kétség nélkülivé tették, hogy a görög nép nem kér a Trojka által ráerőltetett politikából. A Sziríza június 17-i győzelmének egyre növekvő valószínűségét látva dezinformációs és a nép megfélemlítését célzó kampány indult, mind nemzeti, mind európai szinten. Célja a Sziríza szóba jöhető tárgyalópartnerként való diszkvalifikálása. Ehhez minden eszköz megengedett a párt « szélsőségesként » való megbélyegzésétől, az Arany Hajnal neonáciaival való, amilyen abszurd, olyan tisztességtelen, egy lapon való említésig. A pártot nem kímélik meg semmitől : emlegetik választási szédelgőkent, valamiféle kettős nyelvezettel való visszaélőként, vagy éppen szemére vetik politikai infantilizmusát.

Ezen propaganda szerint, amely úgy tűnik felváltotta a görög nép rasszista megbélyegzését, melynek a legutóbbi időkig tanúi lehettünk, a Sziríza veszélyt jelent a szabadságjogokra, a világgazdaságra es az európai egységre. A görög választókra és a mi politikai irányitóinkra hárul hát a feladat, hogy gátat vessenek a Szirízanak. Újabb zsarolási lehetőséget jelent az eurózónából való kizárással való fenyegetés is, amely szinten a választások manipulálását célozza. Ezzel a sokk-stratégiával » a hatalmon levő erők a választások saját érdekükben való manipulálására tesznek kísérletet, mindeközben minderről azt állítják, hogy ezek a mi érdekeink volnának.

Mi, európai polgárok nem hallgathatunk egy ilyen kísérlet láttán, amely el akarja venni az Unió egy népének a szuverenitását, mely gyakorlásának végső eszköze éppen a választások. Azonnal véget kell vetni a Sziríza megbélyegzésének es az euro-zónából való kizárással történő zsarolásnak. A saját sorsuk meghatározása a görögöket illeti, ők döntenek arról, hogy visszautasítsák a rájuk kényszerített diktátumokat, hogy ne kérjenek az állítólagos « megmentőik » által nekik kínált gazdasági méregből, hogy részt vegyenek más európaiakkal együtt abban az elkerülhetetlen együttműködésben, amely kivezethet a jelenlegi válságból. 

Újra kijelentjük, hogy ideje annak, hogy Európa végre meghallja az Athénból május hatodikán küldött üzenetet : hagyjatok fel a társadalmat romba döntő, a népet gyámság alá helyező politikával, melynek egyetlen célja a bankok megmentése ! A lehető legsürgősebben meg kell állítani azt az elfajzott politikai konstrukciót, amely torvénybe iktatta a pénzügyi körök mindenhatóságát. Olyan Európára van szükségünk, amely polgárainak alkotása és amely az ő érdeküket szolgálja.  

Ezért, amiért a Sziríza választásinak es aktivistainak oldalán mi küzdünk, az nem Európa lerombolása, hanem újjáépítése. Mert éppen az ultraliberalizmus az, amely felelős a nacionalizmus és a szélsőjobboldal előretöréséért. Az európai gondolat valódi megmentői azok, akik olyan Európáért küzdenek, amely nem lerombolja, hanem kiterjeszteni a népszuverenitást.
Igen, Athénben valóban magának az európai demokráciának a sorsa a tét. A történelem iróniája, hogy éppen a görögök kerültek közös harcunk első vonalába. Hallgassuk, támogassuk, védjük meg őket !   

Szerzők :
Etienne Balibar, filozófus
Vicky Szkumbi, az « Aletheia » cimű görög lap főszerkesztője
Michel Vakaloulis, filozófus, szociológus.

Csatlakozók :
Giorgio AGAMBEN, Tariq ALI, Elmar ALTVATER, Daniel ALVARO, Alain BADIOU, Jean-Christophe BAILLY, Fethi BENSLAMA, Fernanda BERNARDO, Jacques BIDET, Claude CALAME, Thomas COUTROT, Albano CORDEIRO, Yannick COURTEL, Costas DOUZINAS, Roland ERNE, Roberto ESPOSITO, Nancy FRASER, Elisabeth GAUTHIER, François GèZE, Max GRATADOUR, Jean-Pierre KAHANE, Jean-Marc LéVY-LEBLOND, Michael LöWY, Philippe MANGEOT, Philippe MARLIèRE, Ariane MNOUCHKINE, Warren MONTAG, Jean-Luc NANCY, Toni NEGRI, Bertrand OGILVIE, Ernest PIGNON-ERNEST, Mathieu POTTE-BONNEVILLE, Jacques RANCIèRE, Judith REVEL, Rossana ROSSANDA, Bernard STIEGLER, Michel SURYA, Bruno TACKELS, André TOSEL, Gilberte TSAÏ, Eleni VARIKAS, Dimitris VERGETIS, Jérôme VIDAL, Heinz WISMANN et Frieder Otto WOLF.
(és még sokan mások)

FORRÁS: RedNews

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük