A görög és francia választók üzenete: A Taigetosz NEM alternatíva!

greekelection

Magyarországon alig tudunk valamit a görögökről, de három évtizednyi IMF-közeli agymosásnak köszönhetően akkorákat köpünk az irányukba, mintha a legnagyobb ellenségei lennének a világ jólétének. A liberális sajtó jár élen természetesen a hangulat szításában, az ő ábrázolásukban a görög henyél, sziesztázik és a németekkel akarja eltartatni magát. Az ő világképükben ellenség az anarchista fiatal, aki buliból gyújt fel luxusboltokat és ellenség a szakszervezeti aktivista, aki néhány hónapnyi fizetés nélküli munka után úgy dönt, hogy az utcán fejezi ki nemtetszését. Ebben a sajtóban némi fejcsóválással ugyan, de tudomásul veszik, hogy az ilyen „csürhét” nem lehet másként kordában tartani, csak gumibottal és könnygázzal, mert a végén még visszacsempészik Európába az eltemetettnek vélt kommunizmust.

Sajnos azonban a Reagant és Thachert szentként tisztelő liberális barátaink kényelmetlenül érzik magukat, mert álláspontjuk röviden és tömören: helytelen. Angela Merkel megszorításokra épülő európai politikája megbukott. A kontinens jóléti társadalmait nem lehet egy versenyelvű modellre váltani abban az időszakban, amikor lényegében nincs is verseny a gazdasági válság miatt. Ilyen időszakban az egyéni gondoskodás előtérbe helyezésének nincs más üzenete, mint az, hogy: Ha képtelen vagy eltartani magad, akkor dögölj meg.” Ez pedig kérem szépen maga a nettó nácizmus, ahol először arról beszélnek, hogy vannak káros és fölösleges társadalmi csoportok, majd idővel arra is rájönnek, hogy ezeket valami végső megoldással iktatni kell.

A PIGS, azaz disznók szó saját ganéjukban fekvő jószágokat jelent. Különös jelentősége van annak, hogy ezen a néven emlegetik azon déli országokat, amelyek súlyos válságban vannak és láthatóan abból kilábalni sem tudnak. Portugália, Olaszország (Italy), Görögország és Spanyolország hasonló jellemzőkkel bír. Jelentős mértékű a társadalomban az idősek és a képzetlen bevándorlók aránya, brutálisan súlyos a fiatalok munkanélkülisége. Emlékezzünk csak arra, hogy néhány hónappal ezelőtt a spanyol fiatalok elfoglalták a köztereket, már-már forradalmi hangulatot idézve elő. Mi lesz ezekkel az országokkal? Görögországon nem segített a kormányváltás, de beletört a bicskája annak a szakértői kormánynak is, amely EU, de inkább német bábként funkcionált az elmúlt hónapokban. Azok akik azt hiszik, hogy Európa válsága megszorításokkal orvosolható, az nagyot téved. Egyszerűen azért, mert több millió ember, nyugdíjasok, sokadik generációs bevándorlók, fiatalok nem iktathatók ki a társadalomból néhány tollvonással. Már nem csupán arról van szó, hogy húzni kell a nadrágszíjon, hanem sokkal többről: Felesleges társadalmi csoportoktól kellene megszabadulni ahhoz, hogy az egyensúly helyreálljon.

A görög és a válság szelét már megérző francia választók Angela Merkel Európájára mondtak nemet. Arra a társadalom- és gazdaságpolitikára, amely a kiadások csökkentését és a kialakult egyenlőtlenségek konzerválását, sőt növelését helyezi előtérbe. Az, hogy ezekben az országokban visszaszorult a jobboldal és a baloldal került helyzetbe, magáért beszél. Ami igazán különös és örvendetes jelenség, az az, hogy rendkívül sokat erősödött az alternatív baloldal mindkét országban. Olyan pártok léptek nagyot előre, akik alapvetően megkérdőjelezik mindenféle megszorítás szükségességét és az idáig senki által sem háborgatott gazdagokat kívánjak nagyobb áldozathozatalra ösztönözni. További erősödésük komoly meglepetéseket is tartogathat, ha képesek lesznek hatalmi tényezőkké válni és elérni azon céljukat, hogy elveiknek megfelelően az újraelosztási rendszereket radikálisan átalakítsák.

A kérdés csak az, hogy mit szólnak ehhez a németek, akik a válság kirobbanása óta szinte kendőzetlenül használják az európai gazdasági térséget egy kiterjesztett piacukként, amely kellő mennyiségű profitot termel ahhoz, hogy ők a válságot nagyobb gond nélkül átvészeljék. Gondoljunk csak arra, hogy miközben egész Európában ők szorgalmazzák a leépítéseket, elsősorban a közszektorban, aközben vígan alkalmaznak több százezer embert 1 eurós munkahelyeken, ami a szociális foglalkoztatás egyik legklasszikusabb példája és sok szempontból példát ad a hazai közmunka rendszerhez is.

A görög és francia választók üzenete tehát egyértelmű. Nem hagyják kihúzni a lábuk alól a szőnyeget és még küzdeni is hajlandóak, mert érzik, hogy a létük forog veszélyben. Kíváncsian várjuk, hogy az általuk megbízott politikai erők mit tudnak és akarnak csinálni. Egyértelműen „új mechanizmusokra” van szükség, amelyeknek köszönhetően azt ami van, igazságosabban osztják el és a korrupció melegágyát jelentő, a gazdagok gazdagodását elősegítő állami beruházások helyett józan, fogyasztást élénkítő gazdaságpolitikába kezdenek. Persze mindez nem fog menni komoly szemléletváltás nélkül. Nem haladhatjuk meg a válságok sorát nyakunkba rakó szabadversenyes kapitalizmust úgy, hogy mindeközben „nagykanállal esszük” a kapitalizmust. A megtermelt javak igazságos újraelosztása legfeljebb szerény jólétet biztosíthat mindenkinek, az egész világ gyarmati kizsákmányolására épülő amerikai fogyasztói társadalom modellje egy fenntarthatatlan alternatíva. Aki úgy akar szociális biztonságot, hogy több ezer köbcentis autóval zabáltatja fel a kőolajat és mindeközben gyorséttermekben hizlalja magát és családját akkorára, hogy könnyebb legyen átugrani, mint megkerülni, az nem ért semmit ebből az egészből, csak hőzöng és tényleg azt várja, hogy valaki, mindegy ki, moslékot öntsön elé naponta kétszer.

Láthatjuk, hogy a görög és francia választók nem ugranak a Taigetoszról önként a mélybe és nem engednek a nyakukra telepedni olyan politikusokat, akik folyamatosan hazudva terelik a társadalmat a vágóhídra. Sajnos nálunk egészen más a helyzet. Miközben kormányunk tagjai „nem leszünk gyarmat” molinóval nyomulnak, aközben a lehető legkonzervatívabb módon ütik-vágják a társadalmat a Taigetosz felé és kommunikációs gépezetüket hasznosítva még azt is elérik, hogy a többség harsány ovációval üdvözölje azt, ha valakiket sikerült a mélybe taszítani. Egy évvel ezelőtt a hajléktalanok voltak napirenden, néhány hónapja a segélyesek pénzét faragták meg, most pedig elérkeztünk a rokkantakat érintő „végső megoldáshoz”. Várható, hogy néhány hónap múlva hajsza indul azok ellen, akik semmiféle módon nem tudnak kikapaszkodni a devizahitelek csapdájából, ezért utcára kell tenni őket. Mindeközben az állami sarcgépezet egyre keményebb nyomás alatt tartja a társadalmat, változatos módon újabb és újabb követelésekkel hozva egyre nehezebb helyzetbe a többséget.

Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő, de a görög és francia példa is bizonyítja, hogy bármi megtörténhet. A plebsz, amelytől mindent elvettek, de szavazati joga még van, képes gáncsot vetni a legmagabiztosabb politikusoknak is. Ez a törvényszerűség idehaza is működhet, mert lesznek ugyan, akik önként leugranak a Taigetoszról, de a többség ki fog törni és elkeseredetten fog küzdeni a túlélésért. Ezt a legjobban persze azok tudják, akik különleges félkatonai egységeket állítanak fel annak érdekében, hogy ha kell erőszakkal is el tudják folytatni a Változásért indítandó küzdelmet.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük