A kapitalizmus feltalálása

roman
Képzeletbeli pillanatkép arról, miként fogant meg pár római patrícius agyában egy, a korabelinél sokkal hatékonyabb és jövedelmezőbb rabszolga-rendszer ötlete.

Mucius Valerius Rotshild, a kőgazdag és ezért aztán igen nagy tiszteletben álló római arisztokrata és senator, egy hatalmas Falernum-környéki földbirtok-, több száz hajó-, raktár-, malom- és pénzváltó bódé tulajdonosa, sokezer rabszolga gazdája, egy délután magához kérette a szomszédos latifundiumok urait, s így szólt hozzájuk:

– Nemes rómaiak, barátaim, nem úgy tapasztaljátok-é ti is, hogy ezeknek a semmirekellő rabszolgáknak, ezeknek a hitvány beszélő szerszámoknak először a megvásárlása, majd az etetése-itatása-ruháztatása-elszállásolása, az ültetvényekre való oda-vissza-fuvarozása, a rájuk szabott munkára való betanítása, betegség esetén gyógyítása, végül pedig, ha megdöglöttek, az elkaparása túlságosan lecsökkenti a belőlük kisajtolható profitust ? És akkor még nem is említettem meg a rabszolgák lázadási hajlama, valamint a Spartacus-féle terroristák veszélye miatt alkalmazandó alantas rabszolga-hajcsárok, szakértők, közvélemény-kutatók, filozófusok, újságírók, papok, pártpolitikusok és katonák költségeit…

– Minden szavad igaz, szenátor uram-de hát, Jupiter szent szerelmére, vajh miként is lehetne elkerülni ezeket a kényszer szülte kiadásokat? – sóhajtott fel keserves őszinte szomorúsággal a hangjában az egyik szomszéd, Marcius Publius („Pubi”) Mella. Hogy kényszeríthetném például jómagam a rézbányáimban robotoló rabszolgákat arra az állati, iszonyatos, gyilkos munkára másként, mint rabszolga-hajcsárokkal-, s miként spórolhatnám meg közben az általad előbb felsorolt, a zavartalan kizsákmányoláshoz feltétlenül szükséges egyéb költségeket ?

-És miként lehetne szerinted, ó bölcs férfiú, elkerülni azt, hogy a rabszolgák fel akarjanak szabadulni, és ne hallgassanak az olyan átkozott lázítókra, mint az őket felszabadítani kívánó átkozott trák gladiátor, a Vlagyimir Iljics Spartacus volt csak nemrégiben is?-replikázott erre Julius Augustus September, a másik vendég.

– Gond egy szál se, urak, egy pohár jó falernumi bor mellett én ezt tegnap éjjel már mind kigondoltam!- válaszolt magabiztosan a házigazda. Pro primo, a rabszolgákat „szabad embereknek” kell elnevezni, a rabszolgatartó rendszert a „szabad világnak”-,minket, a rabszolgák…pardon, a szabad munkavállalók kizsákmányolóit, keserves és kilátástalan munkájuk hasznának szemérmetlen beseprőit pedig részben „munkaadóknak”, akiknek a „munkavállalók”, vagy kicsit őszintébben az „emberi erőforrások” minden jót és szépet, minden emberi jogot köszönhetnek-, részben pedig a szabadság védelmezőinek, az emberi jogok felkent harcosainak, akik megvédik a szabad világot és a rabszol…ejnye, no, hát a szabad embereket a gonosz Spartacusoktól, a szabadság, a tulajdon és az emberi jogok ezen esküdt ellenségeitől…

Pro secundo, az ezentúl szabad embereknek nevezendő rabszolgák ezen új minőségükben már nem lesznek jogosultak se ingyenes ételre, se ingyenes italra, se ingyenes lakásra, sőt egyáltalán lakásra, vagy egy tál melegvízre sem-, s nem jár nekik persze se ingyenes orvosi ellátás, se ingyenes munkába szállítás, se ingyenes oktatás és szakmai képzés sem. Ezért aztán, ha nem akarják hogy maguk és a kölkeik rövid úton felforduljanak, akkor ezekért a szolgáltatásokért mind fizetniük kell majd nekünk, jóval több extra-profitust biztosítva számunkra, mint amennyibe a nekik odalökött éhbér kerül. Persze amelyikük nem hajt elég hasznot, az nem kap majd munkát, ergo nem vehet magának zabálnivalót, és valóban felfordulhat éhen- úgy évi 50 millió hulla per év körül saccolom a dolgot 2007 tájára-, de sebaj, hiszen a temetésük már nem minket, gazdákat terhel majd-, és nem is kell aztán drága pénzért új rabszolgát vennünk, mert a szabad emberek egymást fogják taposni azért, hogy maguk adhassák el magukat nekünk nap mint nap, szarért-hugyért-bagóért. Így pedig megspórolható az őrzésükre, terelésükre és megfegyelmezésükre szolgáló rabszolga-hajcsárok bére is-, na bumm, legfeljebb kicsit többe kerül majd az egész hazug és piszkos vircsaftot apologizáló, a valódi rabszolga-felszabadítókat mocskoló, az emberi erőforrásokká áttranszformálódott beszélő szerszámokat kellőképpen elámító, elbutító, elaljasító, egymás ellen fordító mindenféle szakértők, újságírók, filozófusok, papok és pártpolitikusok zsoldja…

Pro terció, szabadságnak hazudott rabszolgaságukat a szabad embereknek hazudott rabszolgáknak időközönként- mondjuk 4 évente- saját maguknak kell majd megerősíteniük a szabad többpárti választásoknak hazudott komédia során. Egyrészt lelki okokból, hiszen ki akarna fellázadni a saját maga által választott rabszolgaság ellen? Másrész gyakorlati okokból, hiszen így nem nekünk, munkaadóknak hazudott rabszolgatartóknak kell majd veszekedni-viszálykodni azon, ki mennyi koncot haraphat ki magának az adott helyzetben az összenemzeti kizsákmányolás profitusából? Harmadrész- és az az egészben a legnagyobb éca!- így a nyomorult, kifosztott, elbutított, megfélemlített, egymás ellen vadított hülyék soha nem ránk, kizsákmányolóikra lesznek mérgesek embertelen sorsukért, az ország kifosztásáért, a természet tönkretételéért, hanem a különböző teljesen hasonszőrű, egyik-kutya-másik-eb tőkés pártjaink közül mindig csak arra vagy azokra, amely vagy amelyek az elmúlt négy évben konkrétan sanyargatta-sanyargatták őket. Példának okáért, ha éppen az én leendő Demokratikus Szabadságpártom és annak vállalkozói, valamint értelmiségi sleppje vezette félre és fosztotta ki az ország népét a legutóbbi négy évben- a ti bizniszeiteket persze, barátaim, maximálisan tiszteletben tartva!-, akkor a félrevezetettek és kifosztottak nem Spartacusért kiáltanak majd ( mi több, ő akkorát bukik majd a választásokon, mint ide Aqincum!)-hanem Marcius Publius Mella barátom Nemzeti Igazságpártjáért, amely kíméletlenül leleplezi az én kormánypártom, valamint a sleppünk hazugságait és gazemberségeit- okosan elleplezve ezzel, hogy mindezek az össz-kizsákmányoló osztály közös, alapvető hazugságai és gazemberségei. Mikor aztán megválasztják őket helyettünk, az erkölcsi megtisztulás, a jólét és a nemzeti felemelkedés álságos és teljesen alaptalan ígéreteinek hatására, akkor négy évig jutalmul majd ők és a sleppjük lehet a főrabló-, természetesen a mi rabló bizniszeinket maximálisan tiszteletben tartva. Et cetera, négy év múlva meg Julius Augusztus Szeptember barátom jön majd sorra az ő Szociáldemokrata Pártjával, amely nem csak nevéhez híven ál-demokrata, de ál-szocialista is lesz persze, különösen alkalmas lévén így a legnyomorultabbak és legszerencsétlenebbek megvezetésére, a valódi szocializmus, a valódi baloldaliság lejáratására. Aztán, ha már ők is végigrabolták-végighazudták a nekik járó négy esztendőt, megint jövünk mi, demokratikus szabadságpártiak, és így tovább, az idők végeztéig, ameddig Jupiter és az emberi ostobaság engedi. Arra a valószínűtlen esetre persze, ha választási komédiánk ellenünk fordul, és a spartacusok választóinak száma egyszer csak meghaladja majd véletlenül a mi látszólag egymás ellen acsarkodó, de igazából egy követ fújó tőkés pártjainkra szavazó sötét gazemberek és önsorsrontó ostobák számát, arra az esetre mindig készenlétben tartjuk majd a volt rabszolgahajcsárok legsötétebb, legkegyetlenebb szemetéből összeválogatott fasiszták Római Gárda Pártját is. Az majd ad a pofájukra ezeknek a disznó, hálátlan rabszolgáknak szabad választásokat, emberi jogokat meg Spartacust, de úgy, hogy belezöldülnek- és úgy várnak vissza majd aztán minket, hazug és álságos kirablóikat és megvezetőiket, mint a Messiást…

Fantasztikus dolog lesz ez, barátaim…! Hogy mást ne mondjak, képzeld el Pubikám, amikor nem neked kell majd drága pénzért az ültetvényre fuvaroznod a rabszolgáidat, hanem ők vesznek majd bérletet a te közlekedési vállaskozásodtól-, nem neked kell betanítani őket nagy költséggel a nékik kiszabott rabszolgamunkára, hanem ők fizetnek majd tandíjat a te Képzési –és Oktatási KFT-dnek-, nem neked kell ingyen szállást biztosítani számukra, hanem ők fizetnek majd lakbért neked, mint háztulajdonosnak-, nem neked kell gondoskodni az egészségükről, hanem ők dagasztják majd adóikkal a te magán-egészségbiztosítód kasszáját-, ha pedig megdöglenek,abból se lesz egy solidus károd sem, sőt, még a te temetkezési vállalkozásod profitusza nő majd az egekig. Neked meg, Julius Augusztus fiam, nem kell majd órákig korbácsoltatni a drágán fizetett hajcsárokkal a rabszolgáidat, hogy hajlandók legyenek megenni a fűrészporból és döglött kutyák húsából készült, fáradt gépolajban sütött szörnyűséges fasírtjaidat- merthogy még ők lesznek boldogok, hogy aranyárban megvehetik azokat a förmedvényeket ( persze Szabadság Süteménynek átkeresztelve!) a te gyorséttermeidben. S ugyanúgy, ezek a szerencsétlen szabad rabszolgák tülekedni fognak majd az ütődött fiad senkinek sem kellő, teljesen felesleges és haszontalan találmányáért, a zenélő, krómnikkel seggvakaró gépért is- mint az emberi élet teljességének és a szabadságnak egyik elengedhetetlen kellékéért. Mi több, hogy szavamat ne felejtsem, a mi említett rabló és csaló tőkés pártjaink fenntartását-, valamint az őket elaljasító és elbutító propagandagépezetet is a szabad rabszolgák fizetik majd …!

– Őrült nagy kapitális gazemberség ez, de kétségtelenül van benne rendszer..!- hördült fel leplezetlen csudálattal szinte egyszerre Marcius Puplius („Pubi”) Mella és Julius Augusztus Szeptember.

– No hát, akkor nevezzük is el mindjárt kapitalista rendszernek…!- válaszolt vidáman Mucius Valerius Rotshild.

És lőn….

FORRÁS: Indymédia

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük