A kapitalizmus nem reformálható

torokzsolt_mu

Interjú Török Zsolttal, a Magyar Szocialista Párt volt országgyűlési képviselőjével és egyik jelenlegi szóvivőjével.

Amikor az interjú készül éppen a gazdasági világválság újabb szakaszába lépünk. Talán másfél évvel ezelőtt együtt hallgattuk Róna Péter egy előadását, ahol a közgazdász közölte: ez a válság W-alakú lesz. Tehát egy kisebb felívelést újabb visszaesés követ majd. Baloldali politikusként ezt a folyamatot miként látod?

Alapvetően a kapitalizmus nem reformálható. Közhelyszerű, sokak számára nevetséges, de a kapitalizmus arról szól, hogy profitot kell termelni, és nem nézik az embert. A kizsákmányolás tehát a rendszer része, másként nem működne a haszontermelés. Itt egyszerre figyelhető meg a másik ember kizsákmányolása, a természet kizsákmányolása, de szót kell ejtenünk önmagunk kizsákmányolásáról is. Ez egy nagyon komoly probléma Magyarországon.

Tömegek vállalnak másodállást, egyszerűen azért, hogy meg tudjanak élni, és ne feledkezzünk meg a kényszervállalkozókról sem. Az ilyen önkizsákmányolásba rokkannak bele rengetegen, így ennek a fajta kizsákmányolásnak is tragédia a vége. Ezért merem kijelenteni, hogy a kapitalizmus alapvetően egy rossz dolog.

A válságnak van egy olyan része, ami valóban gazdasági alapon nyugszik, de itt nem feledkezhetünk el arról, hogy itt a legtöbb esetben egyszerű spekulációról van szó. A válság álcája mögé rejtett haszonszerzéssel állunk szemben. Kevesen játszanak sok pénzzel és ezeket az embereket nem érdekli, hogy egy tranzakciójuk hatására milliók kerülnek reménytelen helyzetbe. A lényeg, hogy ők tovább gyűjtsék képzeletbeli vagyonuk végén a nullákat.

A magyarországi gazdagok érdekeltek lehettek ilyen spekulációkban?

Elképzelhető, hogy egy darabig ők is játszottak. Emlékezzünk csak rá, hogy milyen pletykák terjedtek abban az időben, amikor Kósa Lajos katasztrófát jósoló bejelentése után zuhant egy nagyot a forint. Persze azóta a szakhatóságok kinyilvánították, hogy nem történt bűncselekmény, de ennek nincs is jelentősége. A spekuláció nem csak milliárdosok passziója volt. Sokan kevés pénzből is játszották ezt, mert az elmúlt években az anyagi gyarapodás egyik lehetséges útja volt a devizákkal és a részvényekkel való játék.

Az biztos, hogy Kósának, Szijjártónak, Matolcsynak és Orbánnak komoly felelőssége van abban, hogy így állunk. Nem azt mondom, hogy csak ők tehetnek arról, hogy ma ennyibe kerül egy svájci frank, de azért mindenkit szeretnék emlékeztetni, hogy amikor mi átadtuk a kormányzást, 185 forint volt az alpesi valuta. Lehet a kormányzásunkat kritizálni, de az tény, hogy mi stabilizáltuk a gazdaságot a válság első hulláma után, stabil volt a forint is.

A Fidesz antikapitalista erőként próbálja eladni magát. Bankadó, multiadó. Megpróbálja magát a szegények pártjának feltűntetni. Szerinted ez a kép mennyire valós?

Erről beszélnek, de a valóságban olyan bankmentő csomagot fogadtak el, ami nagyjából mindenkinek rossz, csak a bankoknak jó. Ehelyett inkább egy adósmentő csomagot fogadhattak volna el. De gondoljunk csak a Munka Törvénykönyvére. Ez adja vissza legjobban a Fidesz „ars poeticáját”. Több munkáért kevesebb bért, ennyi. Jogaidat elvesszük, sztrájkolni nem sztrájkolhatsz, beszélni nem beszélhetsz. Persze nézhetjük a bankadót is. Mi azt mondtuk, hogy ezt a pénzintézetek át fogják hárítani az ügyfelekre. A Fidesz tagadta. Sajnos igazunk lett. Az egykulcsos adóval mindenki rosszabbul járt háromszázezres fizetés alatt. A munkavállalók nyolcvankét százalékának lett kevesebb a reáljövedelme. Ők, mármint a Fidesz következetesen cselekszenek. Ők a tőke pártja, azaz klasszikus jobboldali párt, amely a gazdagokhoz húz.


A kormány ötszáz milliárdot adott a gazdagoknak az egykulcsos adóval. Van egy másik ötszáz milliárdos tétel, a MOL részvények megvásárlása. Erre miért volt szükség? Ráadásul ezt már hatalmas veszteséggel készülnek továbbadni.

Éppen az egykulcsos adó miatti ötszáz milliárdos veszteség miatt katasztrofális helyzetben van a magyar költségvetés. Ezért mondta azt Varga Mihály, hogy újabb megszorításra van szükség, de ezt nem akarják az emberekre terhelni és inkább MOL részvényeket fognak eladni. Ez a bejelentés hihetetlenül rossz hatással volt a magyar olajtársaság részvényeire. Ráadásul gondoljunk csak arra, hogy a magánnyugdíj-pénztárakkal épp a tőzsdézés volt a baja a Fidesznek. Akkor miért állnak neki néhány nappal később tőzsdézni? Ráadásul hülyén. Nem értem őket. Sokszor úgy érzem, hogy Matolcsy György az ellenzéknek dolgozik, annyi szamárságot művel. A nagy probléma azonban az, hogy ezzel nem csak a Fidesznek okoz kárt, hanem az országnak.

Kassák egyik regényében a főszereplő felkiált a gazdasági válság közepén, hogy nem süllyeszthetnek minket egy kínai kuli szintjére, aztán bebizonyosodik, hogy mégis. Mi ez a nagy „Kína-mánia” a Fidesz részéről?

Két cikluson keresztül aktív tagja voltam a kínai-magyar interparlamentáris csoportnak. Sok találkozón voltam ott. Szögezzük le, hogy Kína a világ egyik vezető hatalma. Egy ötezer éves kultúra, tudnak és mernek hosszú távon gondolkodni. 1985-ben indították el a nyitás politikáját és ennek köszönhetően már az elmúlt évtizedben is komoly kapcsolatokat építettünk ki az első Orbán-kormány idején tapasztalható mélyponthoz képest. Hangsúlyozni kell, hogy a korábbi időszakban a jobboldali kormányok ellenségesen fordultak keleti irányba és emiatt stratégiai területekről szorultunk ki az Antall-, majd az Orbán kormányok miatt. A Fidesz egészen 2010-ig nem csak ellenséges volt Kínával szemben, hanem élesen támadta is a világ egyik vezető országát, folyamatosan kommunistázva őket.

Miért került sor a gyökeres fordulatra? A magyarázat egyszerű. A kormány először elment Brüsszelbe, ahol közölték, hogy hét százalékosra szeretnék feltolni a hiányplafont és pénzt is kértek. A válasz rövid volt. A hiánycélt emelni nem lehet és pénz sincs. Ezt követően elmentek Washingtonba, ahol már ismerték őket korábbról és természetesen közölték, hogy hiába fáradtak. Utolsó próbálkozásként Orbán Viktor feltűnt az arab világban is, aminek hihetetlen blamázs lett a vége. Emlékezzünk csak, hogy a magyar miniszterelnök volt az utolsó vendége az egyiptomi diktátornak. Akkor pózolt együtt Mubarakkal, amikor az ország már forrongott. Érthetően ebből se lett pénz. Rá kellett jöjjenek, hogy nincs más választás, csak Kína. Portugáliát, Spanyolországot a távol-keleti ország állampapírok vásárlásával egyszer már megmentette, így bűnbánóan a Fidesz is kopogtatott a sokat szidott pekingi „elvtársak” ajtaján. Ez egy modern gyarmatosítás. Kína évek óta jól látható stratégiája az, hogy hitelkihelyezéssel növeli befolyását a világ számtalan országában. Orbán Viktor elérte, hogy ma az egyik ilyen állam a Magyar Köztársaság.

Beszéljünk az ellenzékről. Itt egy szereptévesztést látok. Az egyébként baloldali MSZP görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy ő politikai paletta közepén van, az LMP viszont, amit mindenki középre pozícionál, mindenáron balra akar elmozdulni. Valóban így van?

Alapvetően generációs különbséget látok. Az MSZP és az LMP fiatal támogatói hasonlóan gondolkodnak. Korlátozni kívánják a bankokat, a munkavállalók érdekeit nézik, nem a tőkéjét. A már idősebb generációk körében azonban ezen a területen fokozott óvatosság figyelhető meg. Ők azt mondják, hogy okos politizálásnak van értelme, a céltalan hőzöngésnek nincs, de ezen alapelv miatt gyakran akkor is fékeznének, amikor lendületesnek és bátornak kellene lennünk. Hangsúlyozom persze, hogy nagy szükség van erre az álláspontra is. Egyik már nem fiatal, de nagyon fiatalos barátom azt mondta, hogy József Attila ma is aktuális, de a „Döntsd a tőkét, ne siránkozz!” jelmondatot meg kell változtatni és helyette „Adóztasd a tőkét, ne siránkozz!” jelszót kell zászlónkra tűzni. Látom, hogy ezek a gondolatok hasonló formában tűnnek fel az LMP oldalán is. Politikailag természetesnek veszem, hogy ők igyekeznek szélesíteni a bázisukat. Mivel a Fidesztől és a Jobbiktól lemorzsolódóknak csak egy kis részét tudják megszólítani, ezért a baloldaliak körében igyekeznek növelni a támogatottságukat.

Esetünkben pedig azt mondom, hogy vagyunk az MSZP-ben többen, akik határozottan próbáljuk balra vinni ezt a pártot. Szanyi Tibor például ennek a markáns képviselője, de magamat is ide sorolom és Mesterházy Attila is egyértelműen a baloldali nyitás aktív szereplője. Baloldaliságban messze vagyunk egy brit Munkáspárttól, de elég csak felidézni, hogy az MSZP az elmúlt hónapokban folyamatosan foglalkozott a munkavállalókat érintő témákkal, sőt kijelentem, hogy az elmúlt húsz esztendőben nem foglalkoztunk annyit a munkavállalókkal, mint az elmúlt hónapokban. Persze ebben a kormány „ámokfutásának” is rendkívüli jelentősége van. Olyan adótörvény tervezetet nyújtottunk be, amilyenről az SZDSZ-szel való kormányzás idején álmodni se mertünk. Ma kétkulcsos, igazságosabb, munkahelyteremtést ösztönző kezdeményezésünk van napirenden. Szóval fordulunk balra, bár az én habitusomhoz képest még lenne hová menni, de azt is látom, hogy ez egy tankhajó, ami lassan fordul. Ezt a szavazók is érezhetően díjazzák. Egy évvel ezelőtt a teljes népességen belül tíz százalékra mértek minket, egy év után már nincs olyan komolyan vehető elemző cég, ahol tizenhat százalék alatt lennénk. A biztos szavazók körében is stabilan huszonöt százalék fölött vagyunk. Ez az elmúlt egy év politikájának a sikere, a támogatóink kezdenek megbocsátani nekünk. Azt mondják, hogy ez az MSZP az az MSZP, ami a mi érdekeinket képviseli.

Végezetül egy kényesebb terület. Másfél hónappal ezelőtt a Vörös Kakas című rádióműsorban azt mondtad, hogy augusztus elejére tisztázódni fog a választókat is megriasztó feszült helyzet. Igazad lett. A dolog elcsendesedett, de mi a helyzet most?

Nem tudom. De ezt nagyon határozottan mondom. Akkora csend van, hogy még folyosói pletykákat se tudok erről mondani. Talán nyaralnak az érintettek, de tényleg nem tudom. Azt láttam, hogy pár évvel a válság kirobbanása után Gyurcsány Ferenc is érzékelte, hogy gond van a frankhitelesekkel, mert ezt több ismerőse is jelezte számára. Az én ismerősi körömben sajnos ez a problémakör már évek óta meghatározó. Ráadásul én villamossal járok és nincs nap, hogy ne jönnének oda hozzám emberek és ne kezdenének panaszkodni. Ezzel azt is érzékeltetni akarom, hogy éppen elég gond van a társadalomban, foglalkozzunk azzal a szennyes teregetése helyett. Lesz 2012-ben egy tisztújító kongresszus, előtte egy hatvan napos jelölési időszak, akkor kell a belső kampányokat lefolytatni.

Az egyenes beszéd híve vagyok, ezért bátran beszélek arról, hogy a jelenlegi vezetéssel kapcsolatban sokan nagyon kemény kritikát fogalmaznak meg. Azt mondják, hogy Mesterházy Attila nem jó pártelnök. Minden szekértábor más és más szempontból kritizálja. Van, aki túlzott baloldalisággal vádolja és van, aki ennek ellenkezőjével. Az én szememben nagyon nagy dolog, hogy ezeket az irányzatokat képes összetartani a párt jelenlegi elnöke anélkül, hogy valamely oldalra állna. Megpróbálja integrálni ezeket az erőket és lehet, hogy a végén még neki lesz igaza. Lehet, hogy pont ez a politikai karakter kell ahhoz, hogy nemzeti egységet teremtsen, amivel visszaránthatjuk magunkat abból a káoszból, ami felé a jobboldali kormány viszi az országot.

  •  
  •  
  •  
  •