A latin-amerikai baloldal verhetetlen + VIDEO

chavezwin

Csapás az oligarchákra és a szegények hőse: ezzel a jelmondattal indult a tegnap újraválasztott Hugo Chavez politikai mozgalma. A társadalmi feszültségeket szító és oligarchikus magyar jobboldal, a globalizációról az alkalmazkodáson kívül mást nem gondoló magyar baloldal cáfolata és alternatívája a skandináv mellett a latin-amerikai baloldal. Nem mintha nem lenne baj Chavez demokrácia-felfogásával, de aki egy holland mércével méri a latin-amerikai politikát, az nem értheti a téteket. Nyilván kell kritizálni Chavez viszonyát a nyilvánossághoz, bírálni Irán-pártiságát, de az is biztos, hogy a társadalom döntő részét bevonta a politikába, az emberek az utcán olvasták és osztogatták egymásnak az új alkotmányt, a kihívói pedig puccsokkal és a gazdasági elit pénzének és médiájának bevetésével operáltak, míg hatalomra jutásakor a nép jelentős része pedig írni-olvasni is alig tudott. Ráadásul a kontinensen komoly előtörténete van az amerikaiak által erőszakkal eltávolított baloldali vezetőknek.

A latin-amerikai baloldal az “elveszett” 80-as 90-es évekre adott válasz. A mozgalom nem egységes, eléggé sokszínű, helyenként radikális, helyenként eszközeiben innovatív, helyenként rendszeren belüli válasz, mely a kontinens bukott neokonzervatív kísérletei után újra a bevonásra, az inkluzív fejlődésre épít. Chavez úttörője a latin-amerikai baloldalnak, de jócskán vannak nála szimpatikusabb, európai mércével könnyebben elfogadható vezetői e mozgalomnak. Lulát újraválasztották Brazíliában, majd sikeresen adta át a székét női (!) utódjának, Dilma Rousseffnek. Lula és Rousseff programja – a radikális baloldaliak nagy csalódására – egy elég mérsékelt szociáldemokrata program lett végül, melynek társadalmi sikerei ugyanakkor elvitathatatlanok.  A társadalmi viszonyok miatt radikálisabb Rafael Correát újraválasztották Ecuadorban, Evo Moralest pedig újraválasztották Bolíviában. Szintén a mérsékeltek közé tartozik Kristina Fernandez, aki férje, Néstor Kirchner programját folytatja sikeresen, női elnökként az ország történetében először újraválasztva a gazdasági összeomlásból sikeresen újra összerakott Argentínában.

A latin-amerikai baloldal közös eleme, hogy aktív közösségi beavatkozással helyzetbe hozta a globalizáció veszteseit, szembefordult az oligarchákkal és egy befogadó, nyitott és szolidáris társadalom jövőképének szolgálatába állította a kormányzást. Kétségtelen, hogy a globalizációkritikán kívül jelen vannak a latin-amerikai baloldalon a “kelet-európai progresszió” számára olyan nehezen emészthető további dolgok, mint a patriotizmus, az erős helyi etnikai-kulturális öntudat vagy a szegények felszabadítására épülő keresztény-szolidaritás a felszabadítási teológia formájában, de mindez elég szerves egységet alkot a globális szolidaritással és az emberi jogok igenlésével.

christosmallA latin-amerikai baloldal azt lépte meg, amit a magyar baloldal nem mert, nem tudott és nem akart: a hazai jobboldalra jellemző antiliberális nacionalizmus, a helyi oligarchákkal való szövetkezés nélkül kínált okos, befogadó és gazdaságilag is fenntartható alternatívát a neoliberális globalizációval szemben. Venezuelában Chavez alatt felére csökkent a szegénység, az extrém szegénység 70 százalékkal csökkent, az oktatáshoz és az egészségügyhöz való hozzáférés jelentősen javult, a felsőoktatási hallgatók száma megduplázódott, a 2011-ben indított közösségi lakásprogram pedig eddig 250.000 családot juttatott új otthonhoz.

Argentína van Európához talán a legközelebb társadalmilag és kulturálisan, ezért a politikai élet párhuzamai is itt a legerősebbek. Én például nagyon szívesen látnék egy olyan vezetőt Magyarország élén, mint az argentin Kristina Fernandez, aki nőként ír történelmet a világpolitikában. Elkötelezett emberi jogi harcos, keményen baloldali gazdaság és társadalompolitikát visz, a vagyonosokat (pl. a mezőgazdasági arisztokráciát) bevonta a közteherviselésbe, férje hatalomra-jutása óta 7 százalékkal (!) nő a gazdaság, rohamosan csökken a szegénység, nőnek (!) a szociális kiadások, erősödik és befogadóvá (!) válik az oktatás és erősödnek (!) a szakszervezetek jogai. Az argentin miniszterelnök nem csak a felkarolt leszakadókra, de a középosztály támogatására is számíthat.

A latin-amerikai baloldal áttörése és hosszú sikere a remény arra, hogy lehet más a világ és lehet más a politika: a mélyszegénységben élők helyzetén változtató, gazdaságilag fenntartható, a bűnbakképzés és a jobboldali gyűlölködés sallangjaitól mentes, a globalizációt okosan kritizáló jövőkép a gyakorlatba is átültethető. 

A képek forrása:

1: Maura Bogue, GPI

2: saját felvétel Caracasban, 2006.

FORRÁS: Scheiring Gábor Blog

 

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük