A liberalizmus mint tévelygés

HarkaiBB

Reflexió Csejtei Dezső, Csizmadia Ervin stb. polkorrekt beszéd keretein belüli vergődéséről a liberalizmus bírálatában.

Ugyanott tart a téma ahol elkezdődött, hiába sikerült egy rögtönzött kvázitársaságot összerántani a liberalizmus bírálatára. A „művelt” uraknak sajnos nincs kialakult képe sem a politikai fejlődés mikéntjéről, sem a szabadságról, sem arról, amit egyáltalán népuralomnak nevezhetnénk.

BELESZÓLÁS ÉS SZABADSÁG?

Mindjárt a legelején tisztázni kellene, hogy a liberális demokrácia sem nem demokrácia, sem nem szabad. Nem demokrácia, mert a szavazó mozgástere a szavazólapon kb. két négyzetcentiméternyi, és az ő szabad beleszólása a megfelelő X odakanyarítását követően le is zárult. Nem szabad az állampolgár a liberális demokráciában, mert CSAK a jogok tekintetében egyenlő. Roppant különös, hogy senki sem érti – még a tudós professzorok sem – hogy mi a jogállam. A jogállam az egyének egyenlő jogait garantálja, csakhogy a jog Feinberg szerint „a jog érvényes igény valamire”. És hány un. érvényes igényünk van? Amennyit a jövedelmünkből fedezni tudunk. No és hány „egyébkénti” igényünk van? Vagy mondjuk úgy: hány vágyunk és óhajunk van összesen? Ilyesmi már közel végtelen van, sőt ahogy bővül a világgazdaság, úgy egyre “végtelenebb”. (Ezügyben pl. Polányi olvasását ajánlanám.)

SZABADSÁG

Hogy ténylegesen is reagáljak a “tudósurakra”, a jogállam lényege, hogy ne autoritások uralkodjanak, hanem JOGELVEK. Csakhogy nem jogelveknek vetik alá magukat „szabadon” az „állampolgárok”, hanem a kodifikált jognak, mégpedig annak a parlamentáris keretek közötti jognak, melyben nem nyugdíjasok, munkások, állástalanok, tőkések, fiatalok, idősek formálnak véleményt a kívánatosról, hanem párt formájú kváziközösségek. A kodifikált jog csak fejlődik a jogelvek irányába, és sosem érheti el az ideális igazságosságot – persze korunk liberális doktrínája a létező legjobbnak kiáltotta ki magát, sőt gyíkarcú Fukuyama ezt már a végleges és tökéletes társadalom prototípusának jelentette ki. Tehát a “szabad” tömegek olyan jognak vetik alá magukat, melybe nincs beleszólásuk, a képviseletük nem megoldott, az elszámoltatás nem létezik, a politikus felelőssége pedig csak “politikai”. (legrosszabb esetben nem választják újra). A szabad választás egy szép mese a naiv tömegeknek, amiben szabadon ruházzák át a négyévenkénti döntéseket néhány pártra, melyek legfőbb törekvése az empatikusság látszatát fenntartani. (Nyilván roppant nehézkes lenne olyan irányba fejleszteni a pártválasztást, amiben a húsz legfontosabb ígéret az adórendszertől a nemzetközi kapcsolatokig megjelenhetne, mert ezek kombinációs mennyisége túl sok kiállítandó pártot jelentene.) A “tudósurak” lassan áttérhetnének a „punk” Nietzsche, a „polgári” Hegel, és a „fasiszta” O. Gasset, említéséről pl. Kant-ra, Rawls-ra, mert az általuk emlegetett személyek kissé problémásak. Ilyen kiindulási alapokból nem lehet szabadságról beszélni, ugyanis van NEGATÍV ÉS POZITÍV SZABADSÁG IS.

A liberális demokrácia az egyén „pozitív” szabadsága valamire, csakhogy az urak elfeledkeznek a szabadságra „valamitől”, elfeledkeznek tehát a negatív szabadságról. Nem teljesen korrekt így kijelenteni, de a negatív szabadság a KÖZSZABADSÁG, ami nyilván idegenszerűen hathat a túl kimunkált agyaknak, akik a bigottságnak és a korrektségnek már eljutottak az államilag is dotált színvonalára. (Lenin úgy emlegette: jó fizetést húznak az államtól)

A JOGÁLLAM TÜNDÉRMESÉJE

A politikai jog tehát közönséges hamisság, a jog kialakítása nem lehet demokratikus a beleszólás híján. Csakhogy ne feledkezzünk el a tudós urakhoz hasonlóan a hétköznapokról, miszerint ha a „jog érvényes igény valamire”, akkor a jog a „kéróra”, a „verdára”, a „havajozásra” jövedelemből valósul meg. Hát nem kínos? Akkor van jogunk a lakhatásra, ha azt meg tudjuk vásárolni. Hogyhogy nem beszélnek a jogtudósok erről? Jogállamot akarunk? Ami mi a fenét jelent? Vásárlási lehetőséget? Persze nem akarom elbagatellizálni az EGYENLŐSÉGET, mert lelki szemeim előtt megjelent, hogy kárognak az értelmiség jeles képviselői, miszerint lényeges fejlemény, hogy grófok nem üttethetik le az alávetett jobbágyok fejét, de hagyjuk más a terelést, hol van az már? TERMÉSZETES, hogy lezárult a feudalizmus felszámolása a cenzussal, a röghözkötöttséggel, stb., ez nem lehat alap arra, hogy a JOG MINT TÜNDÉRMESE problémát a szőnyeg alá seperjük. De ha már itt tartunk, és belefutottunk a visszatekintésbe, akkor érdemes tisztázni: mikor a polgárosodás lezajlott – amiben a polgárurak voltak a forradalmárok – akkor ennek keretében (ideológiailag) ők átültek a parlament JOBB OLDALÁRA. Létrejött a “polgárok demokráciája”, melyben ők mint a fennálló rendszer képviselői elvileg át kellett volna avanzsáljanak konzervatívvá, és a parlamenti baloldalra a szocdemeket, és a komcsikat kellett volna ültetni – már ha létezne érvényes politikai szociáldemokrácia, vagy valódi kapitalizmus kritikus baloldali kommunizmus. Lényegében elmondható: a kapitalista liberális demokráciában nincs baloldal, legalábbis az intézkedések szintjén erre semmilyen jelet nem láthatunk, és a szociális rendszerbe integrált “szocialista habitus” is csak tőkés opportunista természetű. (A magyar neurotikus álbaloldal nem munkás érdekvédő, nem kapitalizmus kritikus, nem egyenlőségpárti, stb. ők inkább csak haszonleső semmirekellők, akik egy címkét magukra aggattak)

liberteDEFINÍCIÓIM A LIBERALIZMUSRA

Én nem finomkodom ezügyben. Szerintem a liberalizmus lényege az egymás szabad kölcsönös kizsákmányolása. Egyetértek azzal a Marx általi megjegyzéssel, hogy politikát nem lehet elválasztani a gazdasági talapzatától, és ekkor a liberalizmusnak kell legyen egy doktrínája, ami felette áll a (nemzetállami) demokráciának – ezt pedig neoliberalizmusnak nevezzük (esetleg közgazdaság-tudománynak). A demokráciák feletti főhatalom a szabályozatlan piac, melynek úgy hódol be a nemzeti politizálás, hogy kényszerpályássá válik. A kényszerpálya egy külsődleges erőt feltételez, mely kívül esik a demokratikus szabályozáson. Én elvetem azt az elképzelést, hogy a tőke doktrínája olyan, mint valami természeti erő, és ha ez nemzetek és régiók pusztulását okozza, azt tudomásul kell venni, mivel én korunk tudós uraival szemben inkább civilizációpárti vagyok, és azt vallom, hogy az EMBERISÉG A KÖRÜLMÉNYEKET A TÚLÉLÉSÉRE KELL FORMÁLJA. Nem egyének túlélésérése, hanem a KÖZÖS túlélésre. Nem csak a neoliberális doktrína szerinti egyénnek vannak tiszteletben tartandó jogai a kizsákmányolásra és környezetfelélésre, de a piaci beleszólásból kirekesztett közösségeknek is joguk van mentesülni az „egyének” okozta hátrányosságok alól. (egyének, multik, részvénytársaságok, stb.)

Ha a tudósuraknak nincs ínyükre az osztályharcos ‘munkás’ és ‘tőkés’ kifejezések használata, mert lényegüket tekintve bigott antikommunisták, akkor próbáljanak meg fecsegésekbe bocsátkozni az egyéni és közösségi szabadságról, és a negatív jogról, és legfőképpen a „beleszólásról”, és a javakhoz jutásról. Elméleti értelemben persze semmi sem változott Marx kora óta, csak a proletárokat a liberális krédó átnevezte polgárnak, de mi persze tudjuk, hogy polgár nem a „bérből élő”, hanem aki tőkejövedelemből tengeti mindennapjait munkát színlelve. És tudjuk azt is, hogy a demokrácia nem a „beleszólást” jelenti, ahogy azt fentebb emlegettem, hanem a döntések átruházását. Próbáljanak meg kiszakadni a liberális „nyelvi univerzumból“, és legalább magukat mentesíteni a nyomorúságos közhelyektől, attól hogy csak „termékei” és „szócsövei” legyenek egy prognosztizált és megtervezett kvázitudományos kváziliberális propagandának. A liberális urak demokráciáját ne Ortega és Nietzsche felemlegetésére próbálják alapozni, hanem inkább Leninre, Rawls-ra és pl. Marcuse-ra, esetleg Debord-ra. Másrészről magyarítsák le a demokrácia, stb kifejezéseket, és máris közelebb jutottak a hamisság leleplezéséhez. Már ha érvényes kritikát szeretnének megfogalmazni.

Végezetül felhoznám Alexander Dugin meghatározását a témában, aki szerint: a liberalizmus „gonoszabb”, mint a kommunizmus, és a fasizmus, mert „a demokrácia alanyának az egyént nevezi ki” a közösséggel szemben. Ez pedig meglepően találóan hangzik… A „tudósurak” csipkedjék magukat a hibák feltárásában, vagy más alternatíva híján jön a kommunizmus vagy a fasizmus. Amit ezek az urak nyilván nem akarhatnak.

Korábban:
Mivel jár ha Magyarszág nem akar többé liberális lenni?

A szabadság bajnokai
Lehet-e nem liberális a demokrácia?

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük