A magas labda

cikkek 52248

Tamás Gáspár Miklós tavaly ősszel súlyos kompromisszumot tett, hosszas vívódás után előzenekarává lett a Milla színpadán Bajnai Gordonnak. Az ellenzéki filozófus feladata lett a közeg felspanolása a liberális megváltó színpadra lépése előtt. Sikerült. Már hogyne sikerült volna. Tamás Gáspár Miklós a legjobb rétor ebben az országban, a szó klasszikus értelmében is. Akkor ott annyit kért Orbán Viktortól első szavaival, hogy menjen el. Egyszerűen csak ennyit. Nem tette meg. Miért tette volna? Ez az ő országa papíron, dehogy megy ő el. Még akkor sem, ha egy régi elvbarátja arra kéri.

Néhány napja a Magyar Nemzetben – ami nem mellesleg vargabetűk nélkül a diktatúra hivatalos lapja – egy nyílt levélben ismét arra kérte Tamás Gáspár Miklós Orbán Viktort, hogy menjen el. Immár konkrét célt is meghatározott számára, egy szatmárnémeti temetőben lévő sírhoz küldte őt. Arra is megkérte, hogy vigyen magával egy szál virágot.

Megtette.

Hóna alá csapott egy fehér rózsát (600 forint), kommunikációs stábját és már aznap délelőtt arról szóltak a hírek, hogy ő bizony megtette. Meggyőző, kissé giccses színjáték volt, a képzeletbeli közönség talán még most is állva tapsol. Könnyeiket morzsolgatva kérdezik honfitársaink, hogy ilyen egy diktátor? Lúdbőrözik a háta még sok baloldalinak is, amikor a Tamás Gáspár Miklósnak írt sorait olvassa. Röviden, tömören, önkritikusan csak egy nagy ember fogalmazhat, mondják a milliók és ehhez most még Hajdú Péterre sem volt szükség.

Mi persze tudjuk, hogy a létező leggagyibb színjáték volt ez az egész, amit csak egy olyan pojáca játszat el, aki el is hiszi magáról kommunikációs gépezete hazugságát. A gond, a nagyon nagy gond az, hogy ebben a latin sorozatokat idéző tragikomédiában Tamás Gáspár Miklós mellékszereplővé válhatott. Egyszerűen ő lett a „Gazsi”, aki oly bősz ellensége a diktátornak és lám, az ő szavát is megfogadja az „emberek embere” és a maga oly kedves módján, baráti gesztussal még valami titkos légyottra is meginvitálja őt. Fel is vetődik a kérdés: mi a következő lépés? Egyáltalán hol van az a hely, ahol a bősz ellenzéki megtalálja a diktátort? Valami külvárosi grundon, ahol szegény gyerekekkel fognak együtt futballozni? Esetleg egy, az új Kossuth térre néző kávézóban? Vagy egy szabadkőműves páholyban, ahol nemzetáruló és népnyúzó terveket lehet szőni cinikus felkacagások közepette? Sokan sokfélét találgathatnak, abban biztos vagyok, hogy cseppet sem szeretett nácijaink utóbbi felvetésre bólogatnak szorgalmasan cseppet sem szimpatikus közösségeikben.

Persze ez teljesen mindegy. A lényeg, hogy Tamás Gáspár Miklós egykori barátja, Orbán Viktor nyitott arra, hogy ismét baráti kapcsolat legyen a mai politikai ellenfelek között. Ha Tamás Gáspár Miklós elutasítja ezt a békejobbot, akkor nem bizonyít mást csak azt, hogy ő egy izgága valaki, egy kekeckedő kókler, aki igazából méltatlan ahhoz, hogy az ország első emberének barátja legyen. Ezek után nem lesz már hiteles a hang, ami a tüntetéseken dübörög. Nem lesz hiteles, mert Orbán Viktornak csak annyit kell mondani, hogy „gyere oda, tudod hova és beszéljük meg”.

A sakkjátszmában az egyik fél szívből játszott, a másik nyerni akart és tudott. Vissza sem kellett vernie a rohamot, csak behúzta a mattot. Az orbáni konszolidáció egyik fontos eleme lett Tamás Gáspár Miklós nyílt levele és annak utóélete. Miként 1956 után Kádár János és Kodály Zoltán vitája, ma ez is sokban hozzájárul ahhoz, hogy Orbán Viktorról sokakban, túl sokakban a kedves és szerethető és mindenekelőtt tisztelhető vezető képe rajzolódjon ki. Ráadásul mindez nagyságrendileg 1000 forintba került. Nem kellett nemzeti konzultáció, nem kellett elzavarni a rendőrséget irányító zsiványokat, nem kellett valódi segítséget adni a határon túli magyaroknak. Mindössze egy kókadt fehér rózsát kellett odavetni egy rendőrök által agyonvert ember sírhantjára.

Tamás Gáspár Miklós – aki nem Gazsi még akkor sem, ha egy kávé mellett talán még így is szólítom – ki kell hátráljon ebből a helyzetből. Nem alacsonyodhat a zsarnok giccses mutatványának statisztájává. Adhatnék tanácsokat, hogy mit csináljon, de nem teszem, mert én tisztelem és becsülöm őt. Biztos vagyok benne, hogy kibicek tanácsai nélkül is tudja, hogy miként háríthatja el egy gusztustalan ember igaztalan, számító békejobbját.

Kalmár Szilárd

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük