Unalmas újra és újra felmondani, miféle károkat okozott a szemérmetlen országrablás, a kivagyiság, az alázat teljes hiánya, a kontraszelekció nemzeti minimummá nemesedése. Azt viszont nem árt részletezni, hogy a mainstream pártok egyszerűen elfelejtették: nem a médiáért, hanem a választókért léteznek.
Működésük alapja az a hit lett, hogy a politikát helyettesíti a jelenlét a nyilvánosságban. Hogy az igazságot fel lehet cserélni sajtótájékoztatóra. Kész közéleti tréfa, hogy egyesek még mindig ott tartanak: lenni annyi, mint szerepelni a tévében és az újságban.
Idehaza konkrétan viccé vált „az emberek” fordulat, miközben elvileg egy politikai közösségben semmit sem kellene komolyabban venni, mint azokat a közléseket, amelyek úgy kezdődnek: az emberek. Igaz, arra, hogy poénná tették őket a fokozhatatlan cinizmussal kitűnő politikusok, az érintettek igyekeznek méltóképp reagálni. Amikor csak tehetik, üzennek. Méghozzá azt: húzzatok innen! Hogy eddig eufemizáljuk a takarodjatok!-at.
Ez a jelenség nem hungarikum. Látjuk, ahogyan előretör Franciaországban a Nemzeti Front a szélsőjobboldalról, miként azt is, ahogyan megérkezik a Sziriza Görögországban és a Podemos Spanyolországban a radikális baloldalról. Itt vannak már a létező rendszerrel szemben felálló erők, amelyek nem fogadják el a kilencvenes évek liberális konszenzusát. Mögöttük menetelnek a fiatalok tömegei, akik küzdenek a kilátástalansággal. Mert most épp belefulladnak a munkanélküliségbe, belerokkannak a tehetetlenségbe, amit az okoz, hogy a társadalmi viszonyok megmerevedtek.
A kulturális tőke megoszlása még szélsőségesebben egyenlőtlen, mint a vagyoné.
Mivel nincs remény, van düh.
Keresik azokat, akik a nyelvükön szólalnak meg, miközben el merik gondolni, hogy lehet más. Egyáltalán: beszélnek olyasmiről, amiről az elit szerint nem lehet, vagy legalábbis nem érdemes. Idehaza nem volt szükségszerű, hogy a rendszerkritikus alternatíva a szélsőjobboldalról érkezzen. Az LMP és a Jobbik egyszerre jelent meg a törvényhozásban. Nagy meccs lehetett volna köztük azért, hogy meggyőzzék igazukról azokat, akik nem kérnek többé az MSZP-ből, a Gyurcsány Ferenc vezette DK-ból vagy éppen a Fideszből.
A Jobbik megvetette a lábát a válságrégiókban, minek köszönhetően építkezhetett tovább. Most pedig már a Nyugat-Dunántúlon nyert egyéni körzetet, miközben Vona Gábor arról beszél, rasszistának nincs helye a pártban, s fekete mellény helyett cuki kutyusokkal pózol a Facebookon. A párt egyfolytában tanul, és sokkal gyorsabban alkalmazkodik, mint ellenfelei. Akik pedig úgy gondolják, hogy a múltat nem lehet eltörölni, azoknak intő példa lehet Orbán Viktor, aki sokkal nagyobb utat tett meg, amikor a liberális internacionálétól eljutott az illiberalizmus tanításáig.
Az pedig legalább ennyire értelmezhetetlen, hogy a pártok – amint felismerték a nyilvánosság szerkezetváltozását – elhagyták a kis közösségeket, az ügyeket, a kapcsolatokat. Pedig a politikát nem lehet digitalizálni. A Jobbik – legendás internetes munkája mellett – a választókkal, nem ellenükben építkezik. Két kollégánk jött haza úgy a tapolcai körzetből, hogy azt látta, a helyiek a Jobbikban bíznak, neki hisznek, vele vannak.
A centrumból nem lehet érzékelni a közbiztonság sokkját, a dolgozói szegénység tragikumát. E problémák mellett lehet akármekkora a kormánygyűlölet, a baloldal nem tud áttörni, mert régi. A baloldali közeget uraló pártok brandjei nem működnek a szélesebb közönség körében. A logók és a tegnap hősei egyaránt akadályozzák az áttörést. Alig beszél valaki arról, hogy a fiatalok között nem létezik a baloldal. Egyszerűen nincs. Ez pedig öngerjesztő folyamat, mert ahogy a Jobbik változik, s válik egyre népszerűbbé, mind vonzóbb lesz a tehetség számára.
Friss és erős, és egyelőre őrzi mozgalomjellegét: érzelmekről szól. Akkor, amikor a baloldalhoz nem fűződik semmilyen érzelmi viszony. Témája, nyelve, története ezt ellehetetleníti.
Ma úgy néz ki, a Jobbiknak többen hiszik el, hogy érti őket. És addig nem lesz újra baloldal, amíg nem lesznek sokan, akik megértik: közösségről közösségre kell menni az igazságért. Amíg meg nem értik a baloldalon: baloldalinak kell lenni.
Bővebben: Népszabadság
