A magyar kultúra gyásznapja

tombstone

“Igen, könyvégetők vagyunk. Vállaltam a könyvégető annyiszor elítélt és barbárnak minősített szerepét, mert ez az irodalmat ki kell tépni a szellemi életből.”

Részlet Kolosváry Borcsa Mihály beszédéből, 1944. június 13.

Marx, Freud, Thomas Mann, Werfel, Zweig és Kiss József stb. műveinek elpusztítása

A papírzúzó malomban megkezdődött a munka. Tegnap délben 12 órakor a sajtóügyek kormánybiztosának, valamint a magyar sajtó és a német követség képviselőinek jelenlétében megkezdték a zsidó könyvek szétzúzását. Eddig összesen 447.627 érkezett be, ami 22 vagon papírnak felel meg. Kolosváry Borcsa Mihály bejelentette, hogy az első jegyzékben 120 magyarországi és 35 külföldi zsidó iró műveit foglalták le és ezt az akciót követik majd újabb sorozatok. A kormánybiztos beszédének elhangzása után kezébe vette Kiss József verseskötetét és elolvastatta a Legenda című versét. Utána behajította a kötetet a hatalmas zúzóba, majd bedobta a német zsidó emigráns Franz Werfel: Musa Dagh című művét. Ellobbanak a magnézium-lámpák, majd a gyár munkásai egymásután hajigálták be a súlyos köteteket, amelyben pillanatok alatt szürkés péppé vált mindaz, ami egy félévszázadon át mételyezte a lelket.

(Függetlenség, 1944. június 14.)

Részlet a korabeli filmhíradó büszke jelentéséből: KLIKK

Kolosváry Borcsa Mihályt Népbírósági ítélet alapján 1946. december 6-án kötél által kivégezték. Jelenleg a Boross Péter által fenntartott 298-as díszparcellában 591-es helyen van díszes kopjafával megjelölt sírhelye. A 298-as parcella elméletileg a sztálinizmus áldozatainak kegyhelye, gyakorlatilag a horthysta-nyilas háborús bűnök miatt kivégzettek állami pénzből fenntartott emlékhelye 67 évvel Magyarország felszabadulása után…

Kiss József: Az ár ellen

Felhőgomoly az éj felett –
Virraszt-e isten odafenn?
Ne kérdezd tőlem – nem tudom,
Eredj aludni, gyermekem!
Zord századokból éji rém
Jár szerte a föld kerekén,
Szemében máglyafény lobog,
Lehet, ide is bekopog…
– Eredj aludni, gyermekem!

Országról jár országra szét,
Miként a pestis – útja vész,
Meghal nyomán az irgalom
S elveszti ősjogát az ész.
Téboly dühöng fent és alant,
Megszáll boldog-boldogtalant,
S az emberből, kit elragad,
Csupán a puszta név marad…
– Eredj aludni, gyermekem!

Meg-megújul a régi vád:
Azt mondják, vért iszik apád,
S ha felnősz, ott, ahol:
Majd te is, te is vért iszol!
Felhőgomoly az éj felett –
Virraszt-e isten odafenn?
Tagadnom: kín – elhinnem: vád,
Ő mindenképpen súly nekem!
– Eredj aludni, gyermekem!

Mi nem szeretjük e hazát,
Ránk olvassák oly könnyedén,
Madár fészkét, odvát a vad
Szeretheti – nem te, nem én!
A gályarabnak bélyege,
Mit hóhér homlokára süt,
Nem oly gyalázó, mint e vád,
Mely ólálkodik mindenütt…
– Eredj aludni, gyermekem!

Ha védekezel – ingerelsz,
Ha szótlan tűröd – gyávaság!
Feljajdulsz: érzékenykedel
S a néma jaj is vall reád!
Egy törvényre dobog a szív,
Kering a vér, eszmél az agy,
Kivétel nincs – csak egy, csak egy,
Ez a kivétel az te vagy!…
– Eredj aludni, gyermekem!

Ó húnyjatok le, húnyjatok,
Ti ragyogó, szép csillagok:
Kis fiam édes szemei! –
Minek ily éjben fényleni?
Ó hisz e fény is ellenem
Fordulhat egykor, úgy lehet,
Ha sírva megemlegeted
Végzetes örökségedet,
Én édes, drága gyermekem!

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük