A magyar valóságot csak izomból szétrúgni lehet

BP Tüntetés 005

A technológiai sztárvállalatokat marketingliberalizmusuknak, látványszolidaritásuknak köszönhetően kevesebb megvetés sújtja, mint a Bangladesben gyerekeket fillérekért kizsákmányoló termelő társaikat. Rá sem nézünk a mérlegre. Hogy például baloldali szempontból miért tekintjük nagyobb társadalmi haszonnak a színezés lehetőségének megteremtését, mint a korrekt adózást.

Miért nagyobb érték a kommunikációs csúcsplatform megteremtése, mint amekkora kár, hogy a felhasználó fogyasztási szokásainak megfelelően szűrik meg a tartalmakat? Egyszer csak úgy lett, hogy ezek a cégek menők, aztán úgy is maradt. Ennek köszönhetően az Ubertől a Facebookig, az Airbnb-től a Google-ig privatizálták a közösségi, a megosztás szavakat. Csakhogy a baloldali kulcsmondások elrablói nem lehetnek fő szövetségesei azoknak, akiknek az egyenlőtlenség a fő ellenfelük.

A techsztároktól való távolságtartás már csak amiatt is indokolt lenne, hogy a baloldal végre egy pillanatra a tükörbe, ne pedig az üzenőfalra nézzen. Ha így tenne, tán észrevenné, hogy élményalapúvá vált. Idehaza az teszi különösen súlyossá a helyzetet, hogy a magyar baloldal összeomlása, elitjének tökéletes hiteltelenedése miatt ez az élménybaloldaliság párttagadással párosul.

Elmegyünk a Pride-ra, mind kevesebben, de felvonulunk a soros tüntetésen, megnézzük Az olaszliszkait a Katonában, hogy aztán megosszunk egy cikket a megszomorított közép-afrikaiakról.

Csak közben fel kell ismerni, mindez csak látszatbaloldal. Hiszen visszafogott hatása van a társadalom meghatározó részét kitevő kizsákmányoltakra, nyomorultakra, elnyomottakra.

A magyar baloldal egyszerre képes Edward Snowden tevékenységéért rajongani és átfogó szociális bérlakás-programot, a jövedelmi viszonyokba való radikális beavatkozást követelni. És ha a rajongó nem lép egyet hátra, nem látja, hogy a tökéletes transzparenciával meg a deregulációval éppen erejétől fosztja meg az államot. Ha viszont az állam gyengébb lesz, nem lesz képes érdemben beavatkozni a társadalmi viszonyokba.

Pedig a kevésbé tehetős, szegény országoknak erős, hatékony államra van szükségük.

Az olaszliszkai megtekintése után nem árt meghallgatni Kis Grófótól a Bulibárót. Hogy szembejöjjön a közösség nagyobb részének favoritja. Ez lehetne az első lépés a radikális realizmus felé.

Az a megoldás ugyanis arra, hogy a baloldal idealizmusa és a valóság közötti fojtogató feszültséget elviselje. Hogy belássa a távolságot a nézésétől meg a járásától Fekete Ernő pazar művészi produkciójáig. Mert amikor az egészet látja, csak akkor találkozik a magyar valósággal. Az pedig, ugye, az elviselhetetlen egyenlőtlenségek, a hatalom és a tehetősek csendes szövetségének szigorúan rendezett pokla.

Ezt csak izomból szétrúgni lehet. Ehhez kell a baloldal radikalizmusa.

Bővebben: Népszabadság

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük