A multik és a baloldal

A Szovjetunió összeomlásával, amikor Fukuyama szerint bekövetkezett „a történelem vége”, a baloldal világszerte, szinte egyik percről a másikra zavarba került. Valójában már ezt megelőzően, a nyolcvanas években mutatkoztak jelei, hogy a nyugat-európai szocialista pártok, például a francia immár nem harcol, hanem harmonikus együttműködésre törekszik a multinacionális nagyvállalatokkal, különösen a globális befolyást szerző bankokkal és pénzintézetekkel, sőt, a spekulatív tőkeközpontokkal is. A „kaviárbaloldal” és a „kaszinókapitalizmus” összefonódása már 1989-90 előtt, Mitterrand elnöksége alatt ismert volt, bár nálunk ekkor még nem figyeltek fel a jelenségre. Ezért nem érdektelen idézni, mint ír a legujabb Larousse a „kaviárbaloldal” fogalmáról: „becsmérlő kifejezés azon szocialista politikusokra, akik a ’haladás’ hivei, de meggyőződésüket összeegyeztetik a nagyvilági élethez és elnyert gazdasági poziciójukhoz való ragaszkodással”. A „kaviárbaloldal” személyiségei sorolják Franciaországban Dominique Strauss-Kahn-t, Bernard Kouchnert, Laurent Fabiust, Jack Langot és másokat.

Magyarországon a baloldal valamivel később dobta sutba a „proletár nemzetköziséget”, mint Franciaországban. De nálunk is felfedezték, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés kulcsa az államszocializmus teljes felszámolása, eszköze pedig a „liberalizáció, privatizáció és dereguláció”, amit 1994 és 1998 között, Horn Gyula miniszterelnöksége, és az MSZP kormányzása alatt „járattak csúcsra”. Ezek révén a multinacionális vállalatok a hazai gazdaságban olyan pozíciókat építettek ki – még az Európai Unióba való belépésünk előtt –, mely számukra a legelőnyösebb volt. Ebben lelkesen működtek közre a hazai „kaviárbaloldal” képviselői, mindenekelőtt Bokros Lajos, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Kóka János és még jó egynéhányan. A „multik pártján” álló baloldallal szemben, ahogy Nyugat-Európában is, nálunk is kialakult a radikális ellenzék. Mindenekelőtt a Jobbik, mely a globalizáció radikális bírálatát nacionalizmussal, cigányellenességgel és „soft” antiszemitizmussal párosította, és már a legerősebb magyar ellenzéki pártnak tekinthető. (A multiknak voltak baloldali ellenzői is, de nekik esélyük sem volt rá, hogy belekerüljenek a parlamentbe).

A baloldali, vagy magukat annak nevező pártok továbbra is a globalizáció fenntartás nélküli hívei, támogatják, hogy a tőke – Marxot idézve – már ne csak végigszáguldjon a földgolyón, hanem külső fékező erők és KRESZ-szabályok nélkül folyamatosan cirkuláljon rajta. Attól tartok, hogy ha ennyi marad a Demokratikus Koalíció, az Együtt és a többi baloldali párt gazdasági programja, akkor hiába aratnak részsikereket az időközi választásokon, végső soron 2018-ban sem lesznek vonzóbbak a hazai szavazóknak, mint 2014-ben.

Bővebben: Látószög

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük