A „MUNKAALAPÚ TÁRSADALOM” GYERMEKEI

Magyarországon ma 4 millió háztartásból 1,2 millió gyermekes.A gyermekes háztartások legnagyobb részében 2 felnőtt nevel gyermeket: egyet (30%), kettőt (25%) vagy ennél többet (10%). További 15% az egyszülős háztartások aránya,  az „egyéb” gyermekes háztartásoké pedig 19 százalék. Egy nő átlagosan 1,49 gyermeket hoz a világra. Ez 2016-ban 100 nőre vetítve 5-tel több volt, mint egy-két éve. A növekedés a 20 év alatti és a 45 év fölötti nők magasabb gyermekvállalásából adódott. A gyermekek azonban nagyon különböző társadalmi helyzetű, jövedelmű családokba születnek, s e különbségeket az utóbbi évek népesedéspolitikai intézkedései is nemhogy tompítanák, hanem tovább erősítik.

A gyermeket nevelő családok hosszú múltra visszatekintő, legfontosabb juttatása a családi pótlék. Az 1912-ben még csak állami alkalmazottak gyerekei után járó juttatást egyre szélesebb társadalmi csoportba tartozók élvezhették. A juttatás 1990-től vált univerzálissá, munkaviszonytól független, minden gyermekre kiterjedő jogosultsággá. (Átmenetileg, a Bokros-csomag részeként rövid időre elvesztette univerzális jellegét, bizonyos jövedelemszint fölött nem járt.) Máig ez az egyetlen gyermekes támogatási forma, melyet az emberek szinte kivétel nélkül ismernek és igényelnek is.

A családi pótlék összege – alapesetben – egy gyermek után 12 200 forint havonta, két gyermek után gyermekenként 14 800 forint,illetve három- és több gyerek után 16 ezer forint. Az összeg nagysága 2008 óta változatlan.

Az Orbán-kormány azonban úgy döntött, hogy azok a gyermekek, akiknek szülei nem végeznek kereső munkát, vagy rosszul fizetett munkákból tartják fenn magukat és családjukat, kevesebbet érnek, és ezt a kormány szociális támogatásainak is tükröznie kell.

A sikerre ítélt „magyar modell” négy pillére ugyebár a politikai stabilitás, a szigorú fiskális politika, a keleti nyitás és a segély- helyett munkaalapú társadalom. Ez utóbbi  alapelv következetes alkalmazását láthatjuk a szociálpolitikában is.

A „munkaalapú társadalom” lefordítása a szegény emberek élethelyzetére annak világossá tétele, hogy annyit ér a gyermeked, amennyit te érsz! (Te meg annyit, amennyid van!)

A jövő évi költségvetés előkészítése során egy halvány remény volt arra, hogy a szegény ember gyermeke is érhet majd valamivel többet, mint manapság. Hogy a várhatóan növekvő bérkiáramlás mellett valami növekmény jut a családi pótlékra is. A 2018-as költségvetés tervezetének benyújtásától ez a remény is elszállt. Ez a költségvetés, Varga Mihály szavait idézve, „azok számára kínál több előnyt, támogatást, akik munkából tartják el magukat és a családjukat; mindenkinek egy kis lépést biztosít előre.”

Azok a családok, ahol a családi pótlékra jogosultak mellett van keresettel rendelkező eltartó, jövedelmük függvényében, családi adókedvezményre is jogosultak. Ennek összege lényegesen meghaladhatja a családi pótlék összegét. Ha egy gyermek kereső nélküli családban él két testvérével, akkor a háztartás 48 ezer forint családi pótlékot kap. Ha egy jómódú kereső családnak van három gyermeke, akkor a 48 ezer forint mellé havonta 99 ezer forint adókedvezményben is részesülhet. A jómódú három gyermekes családban egy gyermekre több támogatás jut, azaz „többet ér”, mint a szegény család három gyermeke együttvéve!

karpataljaMinimum 300 ezerre becsülik a Magyarországon éhező gyerekek számát. A kormányzat az iskolai étkezés kiterjesztésében látja a megoldást. Le kell azonban szögezni, hogy alig fordul elő éhező gyerek éhező szülő nélkül. A magyar családok értékrendjében, beleértve a legszegényebbeket is, a gyerek az első. Ha más nem, akkor egy egyszerű tésztaleves (vakarék), vagy vasárnapi menüként, üres palacsinta jut a gyerekeknek. Ha végképp semmi nincs, akkor van kenyér. (2014-től már a kenyérre sem igaz, hogy a szegények eszik a legtöbbet belőle. Az alsó tizedben egy főre 37,4 kg jut, a második jövedelmi tizedbe tartozók esetében 40,6 kg.)

Egy anya számára kevés fájóbb dolog van, minthogy nem tud ételt tenni az asztalra. A maradék méltóságát is elveszik, ha gyerekének az intézményben kell jóllaknia. Az ingyenes iskolai étkezés fontos, mert megoldja a gyermekek napközbeni ellátását, nem diszkriminatív, nincs megalázó jellege. A szegény gyerek eszik a „többivel”.

De ez nem jelenti azt, hogy otthon már nem kell egy jót enni. A mélyszegénységben élők lassan elveszítik a háztartásvezetés képességét, és ez felerősíti bennük azt az érzést, hogy érdemtelenek a szülői szerepre. 2015-ben a lakosság legszegényebb tíz százalékában egy napra, egy főre összesen 336 forint jutott élelmiszerre.

A gyermekek induló hátrányainak csökkentésére hivatott oktatási- és szociális ellátórendszerünk perverz módon döntően éppen azokat segíti, akik amúgy is kedvezőbb helyzetben vannak. (A kormány gyakran az ingyenes iskolai étkezés kiterjesztését hozza ellenpéldának. A gyermekétkeztetés kiterjesztése fontos fejlemény, de ez sem a legszegényebb családok támogatásának kiszélesítését jelenti, hanem főként a bölcsődések és óvodások esetében a teljes körű ellátás felé történő lépés. A kormány erre a célra Rétvári Bence szerint 74 milliárd forintot szánt 2016-ban. 2 milliárddal többet, mint korábban. Eközben, Orbán várba költözésével összefüggésben a „belsőépítészeti megoldások” tervezett költsége 3,9 milliárd forint.)

Pedig ez a perverz újraelosztás hosszabb távon azok jóllétét is csökkenti, akik ma a nyertesek között vannak. A nem éppen szociális érzékenységéről ismert IMF egyik tanulmánya egyértelműen kimutatta, hogy a szegények jövedelmét kell növelni, mivel a gazdagok további gazdagodása lassítja a GDP bővülését. 159 ország 1980 és 2012 közötti időszakra vonatkozó adatai alapján megállapítják, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése egyértelműen káros a gazdasági növekedésre.

gyermekehezesA Chicago és a Stanford Egyetem kutatói egyik nemrég megjelent cikkükben az amerikai munkaerőpiacról korábban különböző okok – tradíció és érdektelenség, oktatáshoz való hozzáférés hiánya, diszkrimináció – miatt kimaradt nők és feketék gazdasági-társadalmi életbe történő bekapcsolódását vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy az elmúlt ötven évben az amerikai GDP növekedésének 26,6 százaléka nekik köszönhető.

Ha nem az egyenlő bánásmód elvét, az igazságosságot, és nem is általánosabb jól-léti szempontokat, hanem merőben az ország gazdasági érdekeit nézzük, óriási pazarlás „legdrágább kincsünk, a gyermek” ilyen erősen diszkriminatív kezelése.

 

Forrás: http://kettosmerce.blog.hu/2017/05/29/gyerek_gyerekebb_meg_gyerekebb_a_munkaalapu_tarsadalom_gyermekei

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük