A munkások hallgatnak, ugye?!

worker

A munkások hallgatnak ugye, annyira hallgatnak, hogy – talán még emlékeztek rá – Schmidt Mária szerint már nem is léteznek! Ha a múzeumigazgató nő úgy értette, hogy a munkásokat leírták, véleményük nem számit senkinek, nincs jelentősebb képviseletük, sem a parlamentben, sem azon kívül, akkor sajnos igaza van. Sajnos a munkásoknak nem csak a szervezeteit, hanem a lelkét is szétzúzták! Rabszolgát napi tíz, tizenkét órát dolgozó élőrobotot csináltak belőle.


Mesterségesen és szándékosan fenntartott munkanélküliség lebegtetésével állandó létbizonytalanságban tarják. Identitás zavarát fokozza, az a folyamatosan napirenden tartott kommunistázás, „aki baloldali az kommunista briganti”, „ büdös panelproli”. Mára már tovább is léptek, „teljes pályás letámadásba kezdtek”. Törvényben tiltják a munkásmozgalmi jelképeket, meghamisítják a történelmünket, a munkásmozgalomtól annyira félnek, hogy már a szavaktól, az utcatábláktól is félnek.

A Magyar Szocialista Munkás Pártban legalább volt annyi tisztesség, hogy kiemelte az amúgy is már csak nevében szereplő munkást, és mint MSZP ma már inkább képviseli a soraiban lévő vállalkozói liberális eszmékhez közelebb álló középosztályt, mint a baloldali értékeket, a munkásságot. Az MSZP-nek egy szerencséje van, hogy a munkások egy része még mindig inkább benne látja a baloldali értékek képviseletét, mint ellenlábasaiban. Ennek köszönheti, hogy még felszínen van. Most már csak a munkás után, a szocialista jelzőt kéne kivennie a nevéből és akkor valóban az lenne ami, egy a magyar pártok közül. 

Kétségtelen tény, hogy a magát baloldalinak valló MSZP kisebbeket rúgott a munkásokba, mint más pártok, de azért ők sem változtatták meg a kimondottan munkásellenesnek minősíthető törvényeket. Szinte minden olyan munkaügyi szabályt és szakszervezeti jogosultságot megszüntettek, ami útjában állt a szabad rablásnak.

Ténykérdés, hogy a rendszerváltás óta alig változott a pártstruktúra, szinte ugyanazok ülnek a parlamenti patkó mindkét oldalán, Feltehetjük a kérdés, talán azért, mert oly tökéletesen lefedik a mai pártok a társadalmi rétegek képviseletét? Egyértelmű a válasz, nem! Sajnos, ki kell, mondjuk, a képviselő hölgyek és urak jól felfogott érdekeiknek megfelelően, energiájának nagy részét a pártjának elvtelen szolgálata határozza meg, és nem a választóinak a képviseletet. Ezért ülnek senki által meg nem választott, a párt kegyéből: disz cigányok’, disz keresztények’ párt katonák a képviselői a parlamenti székekben. Ugyan így jöttek létre az operett pártnak nevezhető képződmények, mint például – annak idején- a kisgazdapárt valódi kisgazdák nélkül! Szociáldemokrata párt erős szakszervezetek nélkül! Munkáspárt, szervezetmunkások nélkül! – De, hogy a legutóbb alakulatokat se hagyjam ki a felsorolásból. Azért az se semmi, ha valakik királyságról, vármegyékről, Európában szabadon portyázó szittya magyarokról álmodozik a mai Magyarországon, és közben csodálkozik, hogy néhány „örültet” leszámítva senki nem követi.

Ezek a cirkuszok semmire nem valók! Illetve arra valók, hogy távol tartsák a politikától a józan többséget, lejarásak Magyarországot és ezzel akarva akaratlanul erősítsék a jelenlegi parlamenti pártok pozícióját. Az más kérdés, hogy ez az avítt látszat politizálás még Európának, a világnak is szemet szúr, ez még uniónak, Amerikának is sok, pedig aztán ők sem sorolhatóak a túlzottan munkásbarát szervezetek közé… 

Ha visszatekintünk a rendszerváltás elmúlt huszonegynéhány évére sajnos bátran kimondhatjuk a summás ítéletet; a munkásoknak a rendszerváltás semmilyen jót nem hozott. A hatalmon lévők mohóságának még a dolgozók által összegyűjtött szakszervezeti vagyon széthordása, vagy mint legutóbb, a nyugdíjpénztári befizetések sem okozottak áthidalatlan akadályt. Miután végeztek munkásszervezetekkel és vagyonukkal most jöhetnek a még megmaradt szociális juttatások, a nyugdíjak, az oktatás, az egészségügyi ellátások csorbítása.

Ha itt valakiknek felháborodni van oka, azok pontosan a munkások, a munkanélküliek, a falun élő nincstelenek milliói és ők mégis hallgatnak, amelynek okai részben a leírtakban megtalálhatók, de van itt még valami más is.

Miközben Orbán a munka társadalmáról beszél. Magyarországon a világháború előtt volt ennyi munkanélküli, és ugyanakkor támadták így a munkásmozgalmi jelképeinket, szervezetinket. Orbán ebből nem is csinál titkot, az ő példaképei a II. világháború Horthy érában éltek, ennek képére szeretné festeni az országot.   Az orbáni érának sikerült a munkatörvénykönyvét, igazi cselédkönyvé formálnia. A társadalmi különbségek már-már irreális mértéket öltöttek, miközben a termelő munkát végzők, valamint a szolgáltatásban dolgozók jövedelme éppen létfenntartásukhoz elegendő és jövedelmükhöz mérten súlyos adók terhelik, aközben az, uralkodó osztály kiszolgálói, kegyeltjei kirívóan magas, ötszörös, de előforduló tízszeres jövedelemhez jutnak hozzá.

Ezért nem akarnak a mai fiatalok szakmát tanulni, nincs becsülete a termelő munkának! Mindenki, akár erőn felül is, diplomáért áhítozik és végül képzettsége alatt, külföldön kénytelen munkát vállalni, mindenki nem ülhet a számítógép mögött, az még nem süt kenyeret, nem épít házat! A mai társadalmi össztermék a hetvenes években előállított termelés felét sem éri el…. miből akarunk megélni?!

Orbánnak abban igaza van, hogy Magyarországnak sokkal több munkahelyre és munkáskézre lenne szüksége, de ennek a szándéknak minden intézkedése ellene hat, igazi pávatáncot jár ebben a kérdésben is.

A munka társadalma nem épülhet a Horthy Magyarország jobbágyaira és hűbéres földesuraira, nem épülhet a végletekig kihasznált és nyomorba döntött munkások mintáját, hanem mindennek az ellentétére van szükség. A jól képzet, kulturált, öntudatos, és egészséges munkásokra lenne szükség. Ehhez viszont új és a jelenlegitől eltérő irányú alapoktatásra, szakmunkásképzésre, olyan bérekre és munkaidőre, amely biztosítja a munkások regenerálódását, a kultúrához való hozzáférését, engedi, nem gátolja a munkásszervezeteket, szakszervezeteket, korszerű egészségügyi intézményekre költ, gyárakat épít és nem stadionokat.

Mutassátok meg nekem, hol van ez a párt?

Mert a jelenlegiek, a rendszerváltás óta eltelt 24 év alatt a milliárdos keveseket és a nyomorgok millióit tudta csak produkálni. Ezért nincs becsülete a munkának hazánkban, ezért adósodott el az ország, ezért ülünk most Európa szégyen padján, ezért vagyunk utolsók az Európai nemzetek sorában.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük