A munkátlanság születése

gyar 20150626

Az ipari korszakban a technológiai forradalom, a javak előállításának kényszere, a háborúk termelésigénye és az állami ellenőrzés növekedése miatt a gyárak kaszárnyákká váltak. A munkában való részvétel és a munka megszervezése elsődleges társadalmi feladattá lépett elő. Ekkor kezdett kialakulni a munka társadalma, nem minden ellenállás nélkül: a céheket felszámolták, a földeket bekerítették, a parasztokat a városokba űzték, a munkaidő eleinte 12–14 órás volt.

A munka a polgári társadalomban érdem volt, ember-mivoltunk bizonyítéka, értékteremtő tevékenység, az önálló egzisztencia és az identitás fontos része. A munkába állás, a „becsületes kenyérkereset” és a „kereső foglalkozás”, az egy munkahelyen való, akár egy egész életre szóló elhelyezkedés megbízhatóságot, biztos megélhetést, személyes hitelességet jelentett, meg nyugdíjpénztári tagságot és persze a szomszédok megbecsülését. A XIX. század végén és a XX. század elején a munkásosztály körében sem volt ez másként, ugyanis a gyári kollektíva, a munkáspénztárak, az olvasókörök, a kollégákkal való közös hétvégi kirándulások, a lassú szakmai előmenetel és a közös május elsejék és a sztrájkok élménye a munkához kapcsolódó emberi élet kötőerejét jelentették.

A nyugati társadalmakban a ’60-as évektől megváltozott a munka szerepe, amikor csökkent a munkával töltött idő, a munkaidő rugalmassá vált, az aktív munkavégzés jelentős részét átvette a tanulás és a fogyasztás. Az ipariból a posztindusztriális társadalomba való átlépés töredezett munkaidőt és a korábban a munkához kötött értékek leértékelődését hozta (Daniel Bell: The Coming of Post-Industrial Society. 1973). A munka társadalma átadta a helyét valami szerkezetében másnak (Ralf Dahrendorf: Eltűnőben a munkatársadalom. Replika, 2009/68). A szolgáltató szektor kiterjedése, valamint az információs és fogyasztói társadalom körülményei közepette a fizikai munka helyébe lépő rugalmas, posztmateriális munkavégzés nem hagyta érintetlenül a munka fogalmát, helyét és idejét. A hálózati alapú élménytársadalomban pedig gyakran a főállás is csak mellékes munka, az igazi projekt, amin dolgozunk, a saját életünk (Gerhard Schulze: Erlebnissgesellschaft. 1993). A Budapest Bank vállalkozás-fejlesztő hitelét egyenesen azzal reklámozza, hogy „amit a céged mutat, mind te vagy.” Erről van szó: a munkakapcsolatok és magánjellegű viszonyok elválaszthatatlanokká válnak, a rögzített munkahely hiánya együtt jár a felismerhetetlenül összekuszálódott aktív és inaktív életszakaszokkal. Start-uppernek lenni életforma, ahol a tízből kilencszer bedőlt mikrovállalkozás egy élet felett kimondott ítéletnek tűnik.

Végső soron tehát énünk formálása a munkánk, ahol a kapcsolattartás, a nyaralás, az internetes keresés mind-mind valamilyen jellegű munkavégzésnek felel meg. Napközben brainstorming és business launch, este egy kis networking, egész héten multitask, hétvégén meg team-bulding. Pihenés közben is munkát végzünk, hiszen a szórakozásra fordított idő is munkaidő, csak éppen a gazdasági rendszer fenntartásáért végzett önkéntes fáradtság. A kávézóban ülve ellátott pszeudomunka (meeting, e-mailezés, csetelés) mellett az igazi munka valójában az ott tartózkodás (kávézás, app-letöltés, sharing, lájkolás), amikor azzal dolgozunk, hogy fogyasztunk. A mindannyiunkat magában foglaló cyber-proletariátus sorozatos klikkelésével tartja mozgásban a nagyvállalatok uralta internet áramlását, amely az ellenőrzés, a nyilvántartás, az adattárolás és az adatbányászat révén azonnal realizálható tőkét és tudást juttat nekik (Losoncz Márk: Vakító gépezetek. 2014. A lájkoló ész kritikája fejezet).

Bővebben: Dinamó BLOG

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük