A nemzetállam leleplezése

HarkaiBB

 

A levegőben lóg egy kérdés: mi a nemzetállamiság jövője? De kérdem én, volt valaha a nemzetnek – nemzeteknek – állama? Megmutatná valaki hol valósult meg a demokrácia, a beleszólás a közügyekbe, a képviseletet ellátó képviseleti rendszer, ahol a tömegek képviselőt és nem vezetőt választanak? Nemzeteknek sosem volt állama, mert állama az uralmi eliteknek volt. Nemzeteknek sosem volt országa és köztulajdona, mert az az államáé volt, ami eladta oligarchiáknak, burzsoáziáknak, meg mindenféle söpredék haszonlesőnek. A nemzetállam eleddig imperialista természetű képződmény volt, és ezen kellene változtatnunk.

MIÉRT IMPERIALISTA AZ „ÁLLAM”?

Mikor imperialista jelzővel illetem a nemzetállamiságot, azt nem ezért teszem, mert „kohadtcsomcsi” vagyok, pusztán azért, mert nincs erre más, jobb kifejezés. A kapitalizmus a burzsoázia forradalmi „hőstette” révén jött létre, amiben elvették a feudális urak vagyonát, és amit korunk politikailag korrekt beszéde nyilván nem rablásként tart számon – holott a kommunista fosztogatást meg kolhozosítást vérben forgó szemmel, habzó nyállal vicsorogva emlegeti mint a magántulajdon szentségét megsértő ősbűnt. De mire akarok kilyukadni? Ha nemzeteknek demokrácia vagy beleszólás híján sosem volt állama, akkor kié korunk állama, államai? Kié korunk demokráciája? Geri Tibor azt mondja: a liberális demokrácia a többség magánérdeke. És itt nem 51%-ról van szó, mint amit a politikus patkánycsorda a népszavazások érvényességére szabott, hanem itt akár 25%-kal is lehet kétharmadot szerezni. Tehát egyrészt nem is tisztán a többség nyomhatja el a kisebbséget, de akár egy lófasznyi senkiházi kisebbség is elnyomhatja a nagytöbbséget. A dolgot fűszerezi, hogy a fideszes kutyák álnemzeti bankárbérenc csürhéje vetélkedik a szimbolikus terepen a Gyurcsánybohóccal, meg a Bajnaispekulánssal, meg az olyan elócskult tudású nyomorult félkreténekkel, mint a Bokros Lali meg a liberálisok SS-képű Bodnárja. Ilyen pojácáké ez az állam, és mindigis ilyeneké volt.

AZ ÁLLAM ELISMERÉSE A NEMZETKÖZI JOG TALAJÁN
Lenin mondta: A nemzeti különválás tiszteletben tartása a demokrácia maximuma, és a nacionalizmus minimuma. De álljunk itt meg: mit nevezünk nemzetnek? Az államalkotó etnikumot, vagy az államalkotó etnikai csoportok összességét, vagy az államalapító akarata szerinti területileg egységes (időben végtelen) közösséget, vagy a nemzetközi jog értelmében a kölcsönösség jegyében elismert nemzetállamiságot? Ezekből melyik lenne szimpatikus meghatározás?

Vannak itt rengetegen, akik etnikai államról álmodoznak, és vannak akik globalistaként a mások által elismert államban hinnének. Milyen lenne az etnikai állam? Annak egy kiváló példája az izraeli apartheid, ahol az utcán katonák tartják fenn a „békét”. Ez nem éppen optimális berendezkedés. A németek is próbálkoztak ilyesfajta állammal, nem is tetszett a nemzetközi közösségnek. Ezzel szemben milyen a mások által elismert nemzetállamiság? Más államok hogy ismerik el egy közösség önrendelkezését? 

Mármint az államokat foglyul ejtő burzsoáziák mikor ismerik el egy állam önálló létét, és berendezkedését? 

Kínos de csak akkor ismerik el, ha az megfelel az aljas céljaiknak. Nem értem mivégre ez a nagy hurráoptimizmus a nemzetközi joggal kapcsolatban, meg az euforikus bizalom az Eu bíróságában a devizaügyben, vagy akár az ENSZ esetén.
Ugyanis A NEMZETKÖZI JOGBAN AZ URALMI ELITEK KÖLCSÖNÖSEN ELISMERIK EGYMÁS KIFOSZTÁSI ÖVEZETEIT. EZ a nemzetközi jog, se több se kevesebb. Elismerik egymás között a szaudi sérthetetlenséget, az izraeli 1970 utáni határokat meg városlétesítő terjeszkedést, elismerik az új Montenegrót, és Szerbiát, vagy a német egyesítést, de az etnikailag nagyjából egységes orosz Krímet az aljas indokaikból kifolyólag nem ismerhetik el, ahogy Palesztinát sem. A nemzetközi jog  csak az erős burzsoáziák joga, melyet vagy érvényesítve vagy figyelmen kívül hagyva tehetnek kedvükre bármit a bennük munkálkodó alantas célok érdekében. Ha egy cél ütközik a nemzetközi joggal, akkor figyelmen kívül hagyják, ha egy cél megvalósítása szinkronban van a nemzetközi joggal, akkor a mellüket döngetik micsoda jótéteményekre hajlandóak. Érdemes itt megemlíteni az ENSZ biztonsági tanácsának tevékenységét, ami kiválóan mutatja, hogy az állandó tagok bármilyen emberiségellenes bűncselekményt elkövethetnek, mert megvétózzák a beavatkozást. És hát miféle jogrendszer az, ahol a vádlott egyben a bíró is? Hogyhogy nem tűnt fel senkinek, hogy az ENSZ náci burzsoáziák fedőszerveként működő semmiresevaló jogi-politikai képződmény? Egyszóval a nemzetközi jog semmire sem garancia, mert a finanszírozott médiák hírgyártó prostituáltjai a legnagyobb nyugalommal megtervezik és levezénylik a közvélemény megfelelő kialakítását, és így bármilyen globális nagyhatalom oligarchiája meggyalázhat más népeket, és nem lesz ki felvesse ugyanazen oligarchiák médiájában azok ellentmondásosságát.

SILVIO GESELL: A NEMZETKÖZI JOG: HÁBORÚ – AZ EMBERI JOG: BÉKE

Gesell úgy vélte, a nemzetközi jogot csak az emberiség rovására lehet kiépíteni. A béke előfeltétele az erőegyensúly – mivel az imént említettem, hogy a jog az erőseké. (A béke előfeltétele valójában a vélt erőegyensúly) A szuverenitás és „az ország a miénk” felkiáltás mögött az áll, hogy: „ezek a mi koncesszióink, ezek a mi termékeink és profitunk, ezek a mi adófizetőink!” 

Gesell tárgyal egy 1921-es esetet, hogy a szénhiányos svájciaknak csak akkor állhat érdekében a határontúli szénbányák feletti „szuverén” rendelkezést felülbírálni, ha maguk nem jutnak külföldi szénhez és a telet vacogva töltik, mert idegen burzsoáziák kiuzsorázzák őket. Ez pedig úgy valósult meg, hogy a német szénbányák szenét a németekhez képest 20-szoros áron vehették meg. Ez, és csakis ez a nemzeti szuverenitás lényege, minden más csak szimbolikus jelentőségű, és a tömegek elvakítására szolgál. Ha pedig egy állam lerohanna egy másik államot és azt kifosztaná, akkor a rablott holmi az uralmi elité lenne, és ahogy a GDP növekedés is, csak „leszivárogna” a tömegekhez. Ha egy állam oligarchiája kiuzsoráz egy másik államot, akkor a fosztogatás eredménye csak munkahelybővülés, beruházásélénkülés és hasonlók formájában jut el a bérből élőkhöz, de persze ne vegyünk rá mérget, hogy ez mindig jelentős hatást jelent. Gesell azt állítja: „A nemzetközi jog csak arra vonatkozhat, amit emberkéz teremtett.” Az a véleménye, hogy a természeti kincsek puszta rablás során jutottak a „szuverén nemzetek” birtokába, és a rablás nem alapozhatja meg a tulajdonjogot, mégpedig azt a tulajdonjogot, ami más nemzeteket kirekeszt az adott ország természeti kincseinek használatából. Bár Gesell nem beszél náci burzsoá oligarchiáról, én itt hozzátenném, hogy igenis ilyesfajta oligarchák ragadják el a közjavakat, és mikor nemzetek háborúba sodródnak, akkor a lakosoknak náci burzsoá oligarchák érdekében kell a frontokon ezerszám „megdögleniük”. (amit láthatunk az ukrán polgárháborúban is.)
A nemzetközi jog tehát nem a nemzetek érdekeire van méretezve, hanem az inkább tekintendő burzsoá oligarchiák paktumának. Ha elismerjük a nemzetközi jog érvényességét, és szem előtt tartjuk azt is, hogy aljas, haszonleső aspiránsok tetszés szerint igényeikre alakíthatják azt, akkor arra is rájövünk, hogy a jogra alapozva bármikor leigázhatják és kifoszthatják a gyöngébb szövetségben lévőket. A nemzetközi jog nem erkölcsi, humanitárius, és szolidáris elvek alapjain áll, hanem aljas burzsoá aspiránsok érdekein – és EZÉRT nem lehet nemzetállamokat erre építeni.

népekMILYEN A JÖVŐ NEMZETÁLLAMA? 

Van-e létjogosultsága az etnikai államnak? Az etnikai elv nyilván érvényes, mint BÁRMILYEN MÁS szervező érdekérvényesítő erő, de egy állam csak egyetértésben maradhat fenn. Az etnikai elv nem mehet mások rovására, sőt mikor mások rovására érvényesítik, akkor egyben szétverik az államot – meg kell nézni az izraeli apartheid-et, amiben katonai erőt kell bevetni. Az etnikai elv tehát egyetértéssel fogalmazható meg, különben önellentmondóvá válik, tönkreteszi a közéletet, és veszélybe sodorja azt a nemzetet, amiről beszél. A tömeges, szervezett nácizmus véleményem szerint az árulás legcsúfosabb, legönellentmondóbb formája, mert ez a külföldi náci burzsoázia számára a legkiválóbb érv egy ország ellen szervezkedésre, annak felégetésére, és kifosztására. Ha egy ország lakosai nem tehetők antiszemitává és nacionalistává, akkor vagy kommunista veszélyre hivatkozva lehet meggyalázni azt az államot, vagy arra hivatkozva, hogy az agresszor megszabadítja a kapzsi, korrupt, vagy másképp inkorrekt vezetésétől. Itt történetesen gondolhatunk mind Orbán Viktorra, mint korrupt vezetőre, mind V. G.-ra akiről sosem lesz lehetséges levakarni, hogy eredendően náci. Ha ezekben az emberekben lenne kis jóérzés, akkor a nyomorult nyegle ripacs Furcsány Ferenccel együtt véglegesen leköszönhetnének, és visszavonulhatnának.

Mivel rendszeresen fejmosást kapok, hogy nem állok elő önálló javaslattal, ezért kanyarítok ide a végére néhányat.

A jövő nemzetállama a jelen feltételek mellett tehát ilyesmi kellene legyen:
1. demokratizálódik, mégpedig KÖZGAZDASÁGI értelemben (is), és ezzel a helyi náci burzsoázia döntéshozó és uszító mozgásterét szűkíti.

2. folyamatosan lebontja a jelenlegi nemzetközi jogot – mint nemzeti oligarchiák jogát, illetve tevékenyen a liberális értékekről erkölcsi elvekre helyezi át.

3. az etnikai elv érvényre juttatásánál inkább az együttműködésre, a sorsközösségre és a példamutatásra hivatkozik, mint az előjogokra, államalapításra, és az etnikai sokféleséget is kiaknázni igyekszik.

4. megalapozott kapitalizmus kritikát gyakorol, megalapozott kritikát fogalmaz meg a „marxizmusról” és más társadalmi elképzelésekről, élenjár az önkritikában kifogva a szelet a náciburzsoá reakció vitorláiból, megkezdi a többségi társadalom visszahelyezését a köztulajdonba.

5. külföldi alulról szervezett demokratikus kezdeményezésekkel veszi fel a kapcsolatot, hogy idővel a mainstream alól kiszervezze a közönséget.

6. nem területi, és etnikai alapon gondolkodik, hanem emberiességi szempontok szerint, és szövetségeseket a náci burzsoá oligarchiákkal szemben köt más lakosságok demokratikus kezdeményezéseivel. Általánosan ellenáll minden háborús próbálkozásnak, és azért vállalja a liberális demokrácia bárminemű retorzióját, bosszúját.

7. a területi integritás elvének kiváltására kidolgozza a térségek egymással szolidaritásának és önrendelkező törekvésének rendszerét, melyben nem csak az ellátásban áll a kölcsönösség alapjain, de egy külföldi náci agresszióval szemben is segítségére van közeli és távolabbi szomszédainak a beavatkozás ellensúlyozásának mértékében.

8. a jövő nemzetállami rendszerének tudomásul kell venni, hogy vagy: egy egységes versenygazdasággá kell válnia, vagy önellátó gazdaságot kell működtetnie, esetleg valami új gazdasági koncepciót kell kidolgoznia – illetve ezek valami kombinációját kell alkalmaznia. A szolidaritás CSAK gazdasági alapokon jöhet létre, minden más szolidaritási forma csak szimbolikus – tehát tartalmatlan!

VÉGSZÓ, MINT AZ ÖNÁLLÓ ÁLLAM ELVE

Jelenleg a világban egyre kisebb államok jönnek létre, de ezek nyilvánvalóan uralmi elitek újrafelosztó törekvései alapján zajlanak. A szétesés a lakosságokon nem segít, és csak elodázza a problémák megoldását. Az új kisebb államoktól elvárható lenne, hogy szubszidiárisabb, „helyibb” demokráciák legyenek, mozgékonyabb gazdasággal, de ez nincs így.

Lakosságok különválása valószínűleg értelmetlen lenne náci uralmi aspiránsok nélkül. A területi önállóság elképzelhető, hogy eljelentéktelenül egy tisztességes demokratikus átalakulással, melyben a tömegek visszaszerzik az elitjeik által elbitorolt döntéshozatalt.

Veszélyes-e a területi egységesség feladása? A területi integritás feladása egyáltalán nem jelenti a szomszédokkal az etnikai feloldódást, mivel ennek nem csak nyelvi, de kulturális okai is vannak. A határok eltörlése pusztán csak spontán folyamattá tenné az etnikai határok vándorlását, melyek talán néhol kiterjednének, máshol visszahúzódnának. Egy etnikai nemzetet nem lehet elpusztítani, de fenntartani sem, (elpusztítani csak háborúban) mert AZ ETNIKAI FENNMARADÁS EGY SPONTÁN FOLYAMAT, azt állami erővel nem lehet hatékonyan megsegíteni. Ha történetesen a „magyar etnikum” az un. nemzetmegtartást „ágyban, párnák közt” nem akarja művelni, akkor természetesen már akár 3-400 év múlva sem beszélhetünk magyarságról. Ezt erőltetni nem lehet.
De egy biztos, tisztességes gondolkodású ember ilyen közviszonyok mellett, ebbe a pusztulatba nem akarhat utódot. Utódot olyan környezetben vállalna az ember, ahol fenntartható a gazdaság, nem fosztogatja mindenféle kül- és belföldi tényező, ahol nem tobzódnak kretén Bokros-ok, hazudós Orbánok, csődrejátszó Bajnaik, vagy más gazemberek. Ahol az embernek van valami egészséges jövőképe… Mondjuk egy együttműködésre, sorsközösségre, és humanitáriusságra alapuló közösségben

 

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük