A nyugat gazdagsága rabszolgaságon alapul. Jóvátételt kellene fizetnie

A nyugat rasszizmusra épült; és nem valamilyen elvont vagy tisztán történelmi módon. Az Amerikai kontinens bennszülöttei több mint 80%-ának a kiirtása a 15. és 16. században kikövezte az utat az európai hatalmak számára az afrikai emberek millióinak rabságba vetéséhez és a világ meghódításához.

Egy időben a brit birodalom olyan hatalmas volt, hogy a glóbusz kétharmadára terjedt ki, olyan nagy, hogy a nap sosem nyugodott le a területén. A tudományos, politikai és ipari forradalom, amelyet a brit iskolarendszer oly büszkén hangoztat, csak a glóbusz “sötétebb bőrű nemzetei” vérének, gürcölésének és adományainak a kihasználása miatt volt lehetséges. A gyarmatosítás fejletlen állapotban hagyta Afrikát, Ázsiát és a Karib térséget, mivel a régiókat a nyugat fejlesztésére használták, míg a haladást a most globális délnek nevezett térségben visszatartották.

Britanniában vagy a világ más részein, a faji egyenlőség haladása minden tárgyalásának el kell ismernie a kárt, amelyet a nyugat okozott a korábbi gyarmatoknak és utódaiknak. Malcolm X úgy magyarázta, hogy “ha egy kilenchüvelykes kést döfsz a hátamba, és ebből hat hüvelyket kihúzol, ez nem haladás. Ha az egészet kihúzod, az sem haladás. A haladás a szúrás okozta seb gyógyulásából jöhet”. A kár kijavításával való próbálkozás helyett, teljesen képtelenek vagyunk előbbre jutni az egyenlőség kérdéseiben, mert az olyan országok, mint Britannia “még azt sem ismerik el, hogy a kés ott van”.

A téveszme csúcsa azt gondolni, hogy a rabszolgaság hatása az emancipációval befejeződött, vagy, hogy a birodalmat felmenti a korábbi gyarmatoknak adományozott függetlenségi komédia. A rabságba döntött afrikaiak utódai a nyugaton meredek faji egyenlőtlenség áldozatai a társadalmi élet minden területén, és valószínűbben öli meg őket az állam, amint azt a Black Lives Matter mozgalmak keletkezése tanúsítja világszerte. Az idén hetven éve India szétdarabolásának és a régió még a brit uralom következményeivel bajlódik. Az afrikai kontinens elégtelen fejlődése korrupt kereskedelmi politikával és az idegen gazdaság uralmával folytatódik. A szubszaharai Afrikában 12 gyermek közül egy az ötödik születésnapja előtt hal meg, nagyrészt azért, mert a földrészt továbbra is a nyugati “fejlesztés” nyomorítja.

Ne tévedjünk, a kés még erősen a hátunkban van és ideje, hogy ne csak eltávolítsuk, hanem gyógyítsuk is a sebet. Ennek az egyedüli módja jóvátétel fizetése a nyugat nyilvánvaló adósságának kiegyenlítéséhez.

A brit vezetők rutinszerűen visszautasítják a jóvátételeket, köztük David Cameron is, aki azt mondta Jamaicának, hogy a legjobb “tovább lépni”, inkább, mint akár egy bocsánatkérést várni. De bármilyen elutasító is Cameron, sok példa van a történelmi és gazdasági adósságok visszafizetésére.

A rabszolgaság eltörlése után a brit kormány fizetett jóvátételeket, azonban a rabszolgák tulajdonosainak. Olyan nagy volt az emberhús kizsákmányolásából származó vagyon vesztesége, hogy kétmilliárd GBP egyenértéket fizettek ki, amit most az UCL kutatói követtek nyomon. 1804-ben a haitiaiak elég vakmerőek voltak végrehajtani a valaha is egyetlen sikeres rabszolgalázadást és kikiáltani a függetlenséget Franciaországtól. Az egyik jutalmuk ezért 90 millió frank kifizetésének a kikényszerítése volt 1825-től kezdve, az utolsó részletet csak 1947-ben fizették ki. A rabszolgaság nyilvánvalóan jövedelmező vállalkozás volt és olyan, amelyért a vagyon termelői sosem kaptak semmilyen kompenzációt.

Nemcsak kormányok adósak; a legnagyobb intézmények és vállalatok némelyike is a rabszolgaságra építette a gazdagságát. A Lloyds of London Britannia egyik legsikeresebb vállalata, és a gyökerei a 17. századi kereskedelem biztosításában vannak. A tény, hogy ez rabszolga-kereskedelem volt, már afrikai amerikaiak civil akciójához vezetett New Yorkban. Az egyház, sok legnagyobb bank, a vasipar és a kikötővárosok nagy része az emberhúsból származó profittal lakott jól.

Világos, hogy igazságos lenne jóvátételeket fizetni, és lehetséges is kiszámolni Britannia és más országok adósságát. Sok munkát végeztek az Egyesült Államokban, hogy meghatározzák az afrikai amerikaiaknak járó kárösszeget. A tartozás sokkal nagyobb, mint a “negyven angol hold és egy öszvér”, amit egyes, a polgárháborúban harcoló afrikai amerikaiaknak ígértek. A legutóbbi kutatói számítások úgy becsülik, hogy a kifizetetlen munkáért, számításba véve a kamatokat és az inflációt, az afrikai amerikaiaknak 5,9 trillió és 14,2 trillió USD közötti összeg jár.

Nem lenne megengedhetetlenül bonyolult kidolgozni a nyugati hatalmak, vagy a kizsákmányoláson meggazdagodott társaságok adósságát. Az ügy annyira nyilvánvaló, hogy a karibi országok föderációja (Carcom) most jóvátételeket követel, amint a Movement for Black Lives (Mozgalom a fekete életekért) is Amerikában és a Pan-Afrikan Reparations Coalition in Europe (Pán-Afrikai Jóvátételi Koalíció Európában).

rabszolgasag-e1461160995719A felhívások a jóvátételi igazságra sok tekintetben nem mennek elég messzire. A Caricomé tartalmaz egy követelést a harmadik világ adósságának a törlésére, és a Movement for Black Lives-é az afrikai amerikaiak tandíjmentességére. Mindkettő inkább a kés hátunkból való kihúzásának, mint a seb gyógyításának a példája. A harmadik világ adóssága egy igazságtalan mechanizmus volt a gyarmati gazdasági irányítás fenntartására és; lehetővé tenni az ingyenes hozzáférést egy mélyen problematikus iskolarendszerhez nem fogja eltörölni az elnyomás évszázadainak a hatásait. A faji igazságosság eléréséhez meg kell nyomnunk a “reset” gombot és el kell számoltatnunk a nyugatot az ellopott vagyonért és az okozott pusztításért. Az ejtett mély sebek gyógyításához nem kevesebb szükséges, mint a gazdagság masszív átadása a fejlett világtól a fejletlennek, és a rabszolgaság és kolonializmus nyugati leszármazott áldozatainak.

Tökéletesítenünk kell ennek a vagyonátvitelnek a mechanizmusát. A fejlődő világban sok kormányt éppen annyira érdekel a bennszülött lakosság, mint amennyire a gyarmati adminisztrációt érdekelte, és egyének között elosztani a pénzt a legbiztosabb módja annak, hogy egyik kérdést se oldják meg. Valódi jóvátételi igazságszolgáltatásnak lehetővé kell tennie, hogy a fejlődő világ erős, fenntartható gazdaságokat építsen, amelyek fel tudják számolni a globális nyomort. Senkinek se kelljen napi egy dollárnál kevesebből megélnie és másodpercenként egy gyermeknek meghalnia. A faji egyenlőség otthon gyógyítaná a közösségek közti megosztottságokat és mentesítené a politikusokat a további kéztördeléstől.

Van ebben valami még a “kis angliaiak” számára is. Az emberek nem kockáztatják a családjuk életét átkelve sivatagokon és a Földközi Tengeren silány csónakokkal, mert brit életmódra vágyódnak. A migráció erre a ködös szigetre szivárgássá válna, ha az emberek tisztességesen megélhetnének a szülőföldjükön.

Persze, az ilyen adóssághegy visszafizetése és a fejlődő világ kizsákmányolásának a megszüntetése erőteljes gazdasági következményekkel járna. De ideje beismernünk, hogy a társadalom jelenleg a kevesek előnyére működik, és általában is régóta esedékes átgondolni a gazdagság eloszlását. A politikai és gazdasági konszenzus egy termelői átállítása radikálisan eltérő és potenciálisan igazságosabb világhoz vezetne mindenki számára.

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: http://www.transform.hu/index.php/blog/1218-a-nyugat-gazdagsaga-rabszolgasagon-alapul-jovatetelt-kellene-fizetnie

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük