Sápog a szegény, de ki hallja,
nincs Táncsicsunk, és nincsen Újság,
mi sápogásán kapva kapna,
és mit kinyomtat, nem hazugság.
Fáról gubacsot hasogatna,
szép erdeit ma ismét dúlják,
disznaja éhezik a makkra,
és döbrögik szedik el lúdját.
Hol van Matyi, ki visszaverné,
mikor gyûlik e nép sereggé
hiszen ma bolondítva károg.
Lelkeken szürke hályog ködlik.
A fej lehorgad, le, a földig.
Nem köszörül kaszát az átok.
