A szociális érzékenység kicsiny csengettyűi

Bizánc 2015

Na megvolt a reggeli tablettás boradagom a közéleti abszurdból.

Szénási Sándor (aki arról nevezetes, hogy messze a legelviselhetőbb riporter a Klubrádióban) a szokásos napindító nagyinterjúját valami váci püspökkel bonyolította, akit nem győzött agyonajnározni, mert csuhás létére betette lábát a stúdióba. Nagy nehezen túlteszik magukat a megilletődöttségükön, aztán kiderül, hogy az úrban egyenesen Ferenc pápa magyar szinkronját tisztelhetjük. Innentől kezdek figyelni a műsorra, mert egyébként, bevallom, a Klubrádiót rendszerint csak háttérzaj-forrásnak használom.

Teketória nélkül kemény témához érkeznek: a feltétlen alapjövedelemhez.

(Hitetlenkedve törlöm a szemem, hogy lám ez a csodák napja. Mintha csak előre jelezte volna a hajnalban megszólaló Zappa [igaz, csak az a diszkóparódia, amelyből obligát kereskedelmi sláger lett], ami valszeg ezen a balos underground frekvencián ősbemutatónak számít.)

Szóval, a főpapnak az FNA-ról kapásból a bevándorlók jutnak eszébe, miszerint a csibész migránsokra is érdemtelenül záporozik a segélyek mannája.

Műsorvezető ezen a ponton érzi, hogy túl gyorsan oszlik el a „szociális pap” glóriája, akár a Nap első sugarára a jótékony szürke köd, ezért gyorsan közbeiktatja a finn példát. A klerikus szállítja is a hazai mainstram „baloldali” köröknél bevett fasiszta ellenérveket, hogy a munkakényszer megszűnése a társadalom apokaliptikus lezülléséhez vezet. Persze érti ő, hogy nem ártana többet keresni, és munkát adni a misera plebsnek, dehát lássuk be, hogy azt a történelmi hátrányt sosem dolgozzuk le, amivel Európa szerencsésebb, egykori gyarmatattartó országai rendelkeznek.

Régi poros helyükre kerülnek vissza a vázák; Tarkovszkij híres filmjelenetéhez hasonlóan eloszlik a csoda párája; a Mikulás bácsi kiosztotta a cukrot és virgácsot. Ülepszik a felismerés. Ezt a profán pillanatot használja ki a Sátán, mikor azt súgja a fülembe, hogy ma Magyarországon a klerikusi az egyetlen államilag versenyképesen finanszírozott értelmiségi pálya (legalább is nem hallok a magyar lelkipásztorok tömeges áttéréséről anglikánnak), a legkitűnőbb nemzetközi érdekképviselettel kipányvázva. Igen, így tényleg könnyű fasisztakén megpendíteni a szociális érzékenység kicsiny csengettyűit.

A karácsony olyan viszkető retrospektív emléknap lehet az egyháznak, mint az államszocializmusnak a május 1. Ilyenkor érzik a feszülő hiátust.

Forrás: Facebook

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük