A‌ ‌takarító‌ ‌is‌ ‌ember!‌ ‌-‌ ‌üzenet‌ ‌a‌ ‌politikusoknak‌ ‌

Kállai Szilvia, az Igen Szolidaritás (ISZOMM) alelnöke kemény hangú üzenetet fogalmazott meg. A roma származására büszke pedagógus 22 éven át dolgozott takarítónőként, munkája mellett tanult és diplomázott, ma pedagógusként dolgozik. Maga mögött hagyta a kemény fizikai munkát, de fontos céljának tekinti továbbra is, hogy küzdjön azokért, akik ma is ilyen munkát végeznek.  A 2022-es választáson az ISZOMM jelöltjeként indul a Józsefvárost és Ferencváros egy részét magába foglaló fővárosi 6. országgyűlési választókerületben.

Pontosan tudom, hogy milyen az, amikor olyan munkát végzünk, amelyet nem becsül a társadalom nagyobb része.

Pontosan tudom, milyen egy takarítónő élete. Másodrangú alkalmazottnak tartják, megalázóan kevés fizetésért, a legtöbbször feketén kell dolgozniuk és megbecsülést is nekik jut a legkevesebb.

Tudom milyen az, amikor láthatatlan vagy a munkahelyen, mert te csak egy takarító vagy, akinek nem köszönnek előre azok a férfiak sem, akik minden más nő irányába figyelmesek. Mégis belenyugszunk, mert elhisszük hogy csak másodrangú emberek vagyunk, akik nem fontosak, akik nem számítanak, akik örülhetnek, hogy 10-12 óra munkáért cserébe kapnak annyit, amennyi éhenhalni is kevés! Pedig tudjuk nagyon jól, hogy az egyik legfontosabb szakma a miénk. Takarítónak lenni, az egyik legnagyobb bizalmi feladat, amit csak elképzelhetünk. Akár a munkahelyed vagy privát otthonod tisztaságáról van szó.

Sajnos azzal sem dicsekedhetünk, hogy milyen jó a takarítók élete!

Egyáltalán nem jó az életük. Alig minimálbérre bejelentve vagy annál kevesebbre, mert mondjuk meg őszintén, hogy a munkaadó nem akar sok járulékot fizetni utána. Jó lesz zsebből, feketén a többi, ha van egyáltalán többi. Ha nem marad ott valaki zsebében és ha szólni mersz azonnal mehetsz az utcára. A rossz fizetések miatt a takarító egy 8 órás műszak után megy a másodállásba, sőt a harmadikba, hogy a gyerekének, családjának ne kelljen nyomorognia, legalább keressen is valamit! Egy takarító ha nő, halálosan fáradtan ér haza, a férje sokaknak az építőiparban, taxisként vagy biztonsági őrként dolgozik, szintén napi 10-12 órában. Alig marad idő a gyerekekre, nem is csoda, ha emiatt az utca kezdi nevelni őket.

A felelősségvállalásban a partneri viszony jócskán keresi önmagát a mai napig. Nagy multiknál, sőt állami cégeknél is ki van szervezve ez a munka cégeknek, amelyek emberkereskedő módon működnek. Nincs rendes bejelentés, futhatsz az egészségügyi járulék, a nyugdíj után, márha eljutsz odáig és nem esel össze 50 évesen a melóban.

Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom többek között azért alakult meg, hogy a dolgozó embereket kizsákmányoló rablókapitalizmust állami eszközökkel felszámoljuk. A munkánkon élősködőktől megszabaduljunk, pont annyit érjünk a munkahelyünkön mint bárki más.

A takarítók különleges helyet kapnak a saját politikámban, hiszen elfogult vagyok, mert 22 évig élhettem ebból a munkából. Ezek az évek rávilágítottak a sok visszásságra. Sajnálatosan tapasztaltam, hogy nincs érdekvédelem ebben a munkakörben. Nem volt kihez fordulni, ha munkaügyi problémába ütköztünk. Maradt a belenyugvás! Tudtam, hogy több fizetést érdemlek a munkám után, de ezt nem tudtam kiharcolni még akkor sem, amikor tudtam, hogy több jár, csak valahol “elakadt” a pénzem.

Szociálisan érzékeny vagyok minden olyan dologra, ahol az érdekek sérülnek, legyen az bármely terület a munka világában! Ezért is kérdem, hogy ki védi meg a takarítókat ilyen helyzetben? Ki áll ki a takarítók érdekeiért?

Sajnos ezt a kérdést feltehetnénk szinte bármely szakmai ágazatban dolgozók felé is, ha sérelem éri őket a munkájuk során, a fizikai munkát végző, lenézett embereket szinte mindenhol becsapják, kihasználják.

Pártunk, az ISZOMM fő célja a szociális válság leküzdése, amelyben a dolgozó emberek a legfontosabbak. Igen, őket kell végre képviselni, és látni kell végre a takarítókat is! 

Igent kell mondani végre az egyenlő jogokra, de ez ne csak papíron legyen meg. Anyagi megbecsülést, sumákolástól mentes munkakörülményeket, számunkra ez a szocializmus, ez az a tiszta erő, amire szükségünk van. Mi azért vagyunk, hogy a melós is büszke legyen magára és munkájára, ne érezze magát láthatatlannak! Megbecsülést a munkánknak, bármit is dolgozunk! 

Ez a megbecsülés pedig ott kezdődik, hogy emberi létünkhöz méltó fizetést kapunk. Ezért követeli az Igen Szolidaritás (ISZOMM), hogy legyen 250.000 forintos nettó minimálbér, amit a számlájára kap tisztán az ember, utána minden járulékot megfizetnek, hogy biztonságban legyen az egészségünk és az idős korunk is. 

Követeljük a 100.000 forintos szociális minimumjövedelemet is! A nevetségesen kevés 28.500 forintos nyugdíjminimum helyett legyen ennyi pénz, amit megkapnak azok, akiknek nincs munkája vagy azok, akiket évtizedeken át nem jelentettek be és öreg, munkaképtelen korukra segélyre lettek ítélve.

Azt pedig üzenem a politikusoknak, hogy a gyermek nem csak biológiai tartalék, nem csupán a jövő adófizetője. Az állam igenis biztosítson színvonalas oktatást és igen, minden gyermek után legyen 50.000 forint családi pótlék, mert ennyi pénz minimum kell ahhoz, hogy normális ruhában járhassanak, hogy jó ételt tudjunk tenni eléjük.

Mi az idősekről sem feledkezünk el. Ezért mondjuk, hogy minden nyugdíjas havonta kapjon 50.000 forint korpótlékot, mert nem lehet bizonytalanságba, egyedül hagyni azokat, akik ledolgozták az életüket, felneveltek minket és sokszor helyettünk, mert a munkában vagyunk, nevelik a mi gyerekeinket is.

Én az egyszerűségben találom a nagyszerűséget, a társadalom újjászületéséhez igazságosság kell, ennek alapja az, hogy “több pénzt az embereknek”!

Számomra ez a Szocializmus, amelyben nem feledkezünk meg egyik szakmai és társadalmi rétegről sem! 

Vésse mindenki az eszébe, hogy a takarító is ember! Ne feledjük, ha nem lenne takarító, megenne a kosz minket. Éppen ezért javaslom a politikusoknak, hogy kezdjenek el takarítani, kezdják rendezni közös dolgainkat, mert a tisztaság fél egészség, ahogy a mondás tartja.

Szabóné Kállai Szilvia
Iszomm alelnök  

  •  
  •  
  •  
  •