A termékek társadalma

maninthebox

Áttekintve a társadalmunk szerkezetét, úgy tűnhet: emberi társadalomban élünk. Mert emberek vagyunk, sajátságos békaperspektívából szemléljük a környezetünket, dolgozunk, vásárolunk, szórakozunk. A rendszert úgy érezzük mi találjuk ki, úgy véljük ezért, hogy annak mi vagyunk a fő működtető eleme. De mi is az ember, funkciója a jelenlegi világrendben? Az ember a termelés alkatrésze, élő termelőeszköz, az érték értékesülésének egyik eleme, és bár az előfutárok, pl. Marx felvetette, hogy dologgá válik a munkás, csak valahogy elmaradt, hogy a munkaerők, a managementek és a tőkék versenyében a management, és a tőke (tőkés) is dologiasul. A termelés összes eleme alkotja a rendszert, nem csak a „kétkezi” munkás.

A munka szervessé válása

A munkás a termékek társadalmában egyenlő a tőkéssel, a tőkés is elidegenedett, a tőkés (és a management) is alá van vetve a „termék embertartásának”. Mikor a munkás és management munkája bekerül a termékbe, az nem lesz elidegenítve, mert sosem volt az övék, ahogy a sorozatgyártó gép sem jogosult a saját munkájára pl. felújítás formájában. A sorozatgyártó gép nem a megtermelt javak után részesül a „munkaerejének megújításában”, hanem csak amennyire az minimálisan szükséges a rendes működéshez. A termékek társadalmában a dolgozók és tőkések csak „szerves gépek”; munkaerejük, illetve önzésük megújítása a termelési folyamatnak egyrészt a fizikai alapját, másrészt a „szoftveres” bázisát jelentik.

A munka nem elidegenedik, hanem szervessé válik, és egyenértékű a munkás és a management bármilyen másik fázissal és stádiummal a termék előállításának folyamatában. A kizsákmányolás így öncélúvá és értelmetlenné válik, a kizsákmányolás csak funkció, a rendszer kötelező eleme, az élő termelőeszközök közötti viszony kellékei – motivációs tényező. Ha a termelés alapját a környezeti erőforrások, és a tudományos eredmények adják, azok sem az „élő termelőeszköz” tulajdonát képezik, mert azok is a termékhez tartoznak, attól semmilyen módon nem választhatók el a termelés folyamatában.

Élet a termékek társadalmában

Ebben a társadalomban a termékek élnek, a termékek életciklusa számít, a termékek kerülnek egymással interakcióba és versenybe, kiegészítik egymást, pótolják egymást, harcolnak egymás ellen. Az interakciók közben a termékéletciklus során a termelési folyamat sok optimalizáláson megy keresztül, legfőképpen élőmunka megtakarításon, hatékonyság javításon, emberi kizsákmányolás fokozáson. Mondhatni: a termék túlélése a boldogság ebben a világfilozófiában, hogy ez emberek elbocsátásával jár, és az élő termelőeszköz „nehezebb működésével”, az valójában nem mérvadó szempont az érték értékesülésében, és a termékek egymáshoz való viszonyában. Ebben a társadalmi formában nem az élő termelőerő túlélése a cél, hanem a termék túlélése, és szükségszerűen ez sajátos erkölcsi rendet épít fel a motivációk és értéknek nevezett álértékek kialakítására.

Fogyasztás és előállítás

A termékek társadalmában növekedéssel kell ellensúlyozni az élő munkaerő megtakarítást (meg a pénz árát), valamint a béreknek és tőkejövedelmeknek fedezniük kell a felesleges fogyasztást, és a felesleges termelőeszköz vásárlást. (A szükséges vásárlás valójában jelentéktelen volumenű lenne) Törvényszerű: a munkaerő megtakarítással szinkronban kell erősíteni a vásárlási hajlandóságot, mi több, az élő termelőeszközt alkalmassá kell tenni az aktuális termékek hasznosságérzetének elsajátítására – lévén, hogy az „élő termelőeszköz” egyben az, aki a piacon a termékeket meg kell vásárolja. A szervessé válás (az elidegenedéssel szemben) itt válik teljessé, a termelőeszköz a saját maga által előállított termékeket vásárolja hangyaszorgalommal – bár a management és a tőke ügyel arra, hogy a reálbérszint stagnáljon a többségi társadalom szintjén, és maga fölözi le a termelékenység növekményt a fogyasztásban, amit a hatékonyság növeléssel (és elbocsátással) hozott létre. A kizsákmányolás izgalmas eleme az élő termelőerők közötti viszonynak – azaz a „kétkezi” és a managementet alkotó élő termelőerőnek – a management hajtóereje nem az öröm a kizsákmányolásban, hanem a kötelező társadalmi felhalmozás, szimbólumszerű termékek kötelező megszerzése, melyek kötelező további vásárlással és költséggel járnak. A kizsákmányolás a munka / tőke viszonyban túl- és alulfogyasztási természetű, de semmiféle használati érték felhalmozását nem okozza ott, ahol az extraprofit lecsapódik, meg persze egyben a természeti világ hagyományos túlélésével szemben jelenik meg, mert a felesleges felhalmozás a „kétkezi” élő termelőeszköz túlélését (munkaereje fenntartását) lehetetleníti el. (Persze a felesleges növekedés is szembemegy az emberi túléléssel) A termékek társadalmában a kizsákmányolás a jutalom, mely a „terméknek kedves” élő termelőerőt – a management és a tőketulajdonost illeti – szabadon alakíthatja anyagi körülményeit a kétkeziekhez képest, és ennek legitimációját a termék sikere adja.

Az önmagáért való fogyasztás

A fogyasztásra alkalmassá válás nélkül nem értékesülhet az érték, a termék nem élhet túl. A fogyasztást nem az igény teremti meg, hanem a termék, a fogyasztás tehát nem szubjektív, nem „természetes”, hanem társadalmi jellegű, és jelentőségű, és nem csak a termelés és bér értelmét alapozza meg, hanem a foglalkoztatást is. Ebben a viszonyrendszerben a fogyasztás oka: indok; a kényelem kibővítése újabb kényelmetlenség megszerzése, a javak felhalmozása valójában egymás igénylő javak megszerzése, szolgáltatások, melyeket más szolgáltatások tesznek szükségessé. (az ember kiválóan megvolt évezredekig napszemüveg és szemüvegtörlő, műköröm, és körömberakás, második autó és második garázs, garázsnyitó, lőfegyver és golyóálló mellény, diktafon, szőrtelenítés, dauer, stb, stb. nélkül.)

A fogyasztásra való igény, a szükséglet érzete, a csillapíthatatlan vágy a kényelem kielégítésére a legjelentősebb része a termék életciklusok társadalmának. A termékek társadalmában a kényelem fokozása valójában többletfogyasztásra rávétel, mert a kényelem megszerzésével (pl. rotációs kapa, mosogatógép, robot porszívó…) nem csak a kényelmet jelentő eszközöket vásárolja meg az „élő termelőeszköz”, de a felszabadult időben alkalmassá teszi magát más fogyasztásra rávételre, vagy egyenesen más fogyasztást gyakorol. (vagy túlmunkát végez más értelmetlenségek megszerzésére) A termékek társadalmában az erkölcsös magatartás a fogyasztás, elmebeteg aki elutasítja a „minőségi életet” és megtagadja a túlfogyasztást, a szentek, főpapok kasztját pedig a spekulánsok, brókerek, bankárok, és a finánctőke prominensei jelentik, akik élvezhetetlenül magas vagyonok birtokosai, akik az elméleti végtelen boldogság – végtelen fogyasztás – potenciális megtestesülései. Velük szemben állnak a nincstelenek és az eladósodott fogyasztók, akik hitelei ezek negatív lenyomatai, a gazdagok végtelen boldogsága inverzei: az elhalasztott tömeges szenvedésé. (a munka szenvedés.)

Áru- és pénzfetisizmus

Az áru- és pénzfetisizmus csak termék, gondolati termék, ami része az értékesülésnek. Termékké válik minden, termék minden gondolat: termék az érzés, termék az öröm, termék a szex. Termék az erkölcs a jótékonykodáson keresztül, termék a szépség a plasztikai sebészet révén, termék az emberi képességek javítása a transzhumanizmus révén a hatalom végleges megszerzésére, termék az „igazság”, melynek célja a fogyasztásba bevonás esetleg mások javainak megszerzése (elfogyasztása), termék a tudomány, mely egészségesnek ítéli és felügyeli a fogyasztást, termék a jog, mely a termékek társadalmát erőszakkal is képes fenntartani. Termék a történelemtudomány, mely kész tényekkel szolgál arra nézvést, hogy a létező legjobb végkifejleténél tartunk a történelemnek – legalábbis a javak hozzáférése tekintetében. Termék az alkotmány, mely a termékek túlélését szolgálja a magántulajdon szentségére hivatkozva – mert a magántulajdon az szent -, mikor az élő termelőerő túlélését csak jogokként szerepelteti.

De vajon van-e bármi a termékek társadalmán kívül?
Ha van, nagyon remélem, hogy nem értékesíthető..

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük