Nyomorult lét az albérletben élni és csapdahelyzet is. Ahhoz, hogy munkád legyen lakhely kell, ahhoz pedig, hogy bérelj egy lakást pénzre van szükséged. Azaz, ha nincs lakás, nincs munka, ha nincs munka nincs lakás. Egy iskolapadból kieső fiatalnak mi marad? Szülői segítség a sokhavi kaucióra vagy a“mamahotel”, amíg össze nem szedi a pénzt.
Az albérlet olyan kényszer, mely napjainkban az egyik legnagyobb lakhatási problémát jelenti. Az albérlők jelentős része alig keresi meg a bérleti díj dupláját. Mondhatnánk, hogy ez nem is annyira rossz dolog, de nézzük mire költik a fennmaradót:
A dolgozónak, legyen az fizikai vagy szellemi munkát végző, regenerációra, a munkaerejének újratermelésére van szüksége. Ez az étel ital, illetve egy biztonságos hely, ahol aludhat. Mindegyik minősége jelentőséggel bír, mind a termelés mind a dolgozó számára. Ha kevesebbet tudunk aludni, figyelmetlenné válunk és veszélyt jelentünk magunkra és munkatársainkra is. Ha keveset eszünk és nem egészségesen, akkor szignifikánsan lecsökken az élettartamunk és a munkavégzésünk is problémássá válik. Erre már csak rátesz az a tény, hogy a kapitalista termelési modell kifejezetten gyakorlott abban, hogy addig használja a munkavállalót, amíg tönkre nem megy és lecseréli a következő kizsákmányolható alanyra.
Mindeközben van a gazdagoknak egy csoportja, akik sokat akarnak keresni és felvásárolják az ingatlanokat és a bérbeadásból származó jövedelemből élnek. Ez természetesen jelentősen drágítja az albérleteket. Eltűnnek az olcsó bérlemények, mert azokat profitszerzési céllal felvásárolják és évről évre drágábban adják ki azoknak, akik nem rendelkeznek sok tízmillió forinttal, amiből saját lakást vehetnének. Tehát az albérletek tulajdonosainak haszonvágya miatt a dolgozó emberek többségének nem marad pénze arra, hogy pihenjen, feltöltődjön. Magyarországon ráadásul a kiszolgáltatott helyzetünk miatt tudat alatt is meg akarunk felelni albérleteink tulajdonosainknak. Az a személet alakult ki, hogy a kegyelmüknek köszönhetően van hol laknunk, nekik köszönhetően van biztonságban családunk, és értékeink.
Ezáltal bár szerződéseket kötünk ezekkel a tulajdonosokkal, mely azt kellene szimbolizálnia, hogy egyenlő felek vagyunk, mégis kiszolgáltatottá válunk és a tulajdonosok gyakran uralkodnak is felettünk. Becsülni való, ha valóban emberségesek az albérletek tulajdonosai, megtalálásuk szerencse és azt gondolom, hogy a mindennapjaink biztosítása nem lehet szerencse kérdése.
Az meg végképp erkölcstelen, ha egy ember csak abból él, amit a lakásaiból gyújt be. Ezek az emberek semmi értékelhetőt nem tesznek csak kullancsként szívják az értéket előállító dolgozókat. Ha már valaki tulajdonosként bérleti díjat gyűjt be, alkosson is, illetve adózzon csak többet.
Hogy ne csak panaszkodjak, felvetnék pár intézkedést, ami segítené az albérletek árának csökkentését és a bérlők érdekeinek védelmét:
Az önkormányzatoknak több jó minőségű bérlakást kellene építeniük. Persze mindenki azt mondja, hogy örüljön az, aki önkormányzati bérlakáshoz juthat, a piaci viszonyokhoz képest sokkal jobb bérleti feltételeken. Azonban ez az egész semmit sem ér, ha azt azonnal fel is kell újítani mind egészségügyi, mind esztétikai okok miatt.
Másrészt az ügyintézése az önkormányzati bérlakásoknak brutálisan hosszadalmas. Van olyan, aki a pályázat leadásától számítva öt évre rá kapta azt meg, de a legtöbben soha sem kapnak. Itt nem az a probléma, hogy az önkormányzatok, például a nagyvárosokban ne rendelkeznének ilyen lakásokkal. Hanem az adminisztrációs, bürokratikus téboly uralkodik ezen a téren. Sokan, akik rászorultak lennének a szociális bérlakásra, inkább többet fizetve a pályázatukat piaci árazású önkormányzati bérlakásra adják be, hogy hamarabb juthassanak bérleményhez. Az önkormányzatok nagy része nem szereti “apró” pénzért adni lakásait, és sokkal jobban szereti a jövedelmezőbb formát és ez tovább drágítja a lakhatást.
Jelentős fejlődést hozna, ha az önkormányzatok meghatározhatnák a település területén lévő bérleti díj maximális nagyságát. Ez ugye a bécsi önkormányzat példája. De akár lehetne többsávos is ez a rendszer, melyben bizonyos árkategóriáktól kezdve a bérleti díj nagyobb százaléka az önkormányzatokhoz kerülhetne, hogy azokból megfizethető árú önkormányzati bérlakást építsenek.
Összefoglalva, jó lenne, ha Magyarországon rendeződne a lakásbérletek helyzete. Az ingatlanárak az egekben, egy dolgozó a fizetéséből már képtelen arra, hogy munkahelyéhez közel igényeinek megfelelő lakást vásároljon. Sajnos az albérlet is luxus, mert sokan így kamatoztatják a pénzüket, ezen a területen az államnak és az önkormányzatoknak egyaránt fel kellene lépnie, mert ha így drágul a lakhatás, akkor néhány éven belül a fizetésünk nem lesz elég a bérleti díjra vagy a lakáshitel fizetésére.
Fodor Tamás
