A valódi nemzetállami demokrácia nem enyhítené a globális feszültségeket!

HarkaiBB

Levezetés arról Kant értelmezésével, hogy a liberális demokrácia, ÉS a valódi demokrácia „csak” jó, de nem (okvetlenül) helyes, hogy a nemzetállamiság „csak” jó, de nem (okvetlenül) helyes, hogy a liberalizmus „csak” jó, de nem helyes.

Általánosan elfogadott: ha az egyéni önzés az egyénnek jó, de nem helyes, akkor idővel meg kell barátkozzunk azzal a gondolattal is, hogy a nemzetállami javak önző birtoklása is csak jó, de nem helyes. Itt máris hozzá kell tenni, hogy természetesen az sem lehet helyes, ha olyanokkal vagyunk önzetlenek, akik velünk szemben önző módon viselkednek – mivel ez lenne itt az első számú kritikai észrevétele az efféle megjegyzésnek.

Azt már tudjuk, hogy feudális urak politikai rendszere elbukott és liberális demokrácia is bukásra áll. Milyen lenne az ezeket felváltó politikai rendszer? A liberalizmus a „tőkés urak” demokráciája, ami a GDP-t hajszolja, az élőmunka csökkentésére törekszik, csak „jogokat” határoz meg, melyek csak eshetőségek a jogok tényleges kibontakozására. A liberális demokrácia NEM demokrácia, mert nem teszi lehetővé a valódi beleszólást, és nem is képvisel. Nem érvényesül benne a közakarat, és nincs is a politikai struktúra arra ráállítva, hogy a közakaratot / óhajt feltérképezze, és nem is képvisel, mert a „képviselő” nincs napi kapcsolatban a választóival, és eszébe sincs a választóival eszmecserét folytatni. A liberális demokrácia CSAK KÖZGAZDASÁGI politikai rendszer, amiben a képviselő négy évig szuverén és büntethetetlen ember, és lényegénél fogva ez a rendszer CSAK JÓ, DE NEM HELYES.

Milyen az elvileg leghelyesebb politikai rendszer?

Ami tisztán morális alapzaton áll. Amiben a nemzeti identitás morális alapon jelenik meg, és ahol NEM a közgazdasági verseny a közélet irányelve, hanem a morális verseny. Értsük ezt úgy: az a nemzet a jobb, ami példamutatóbb és igazságosabb. Ami mindig a helyes eljárást választja, és ami természetesen a morális természetű döntéseket a közösség tagjai mindennapi gyakorlatából, és aktuális helyzetéből vezeti le.

A három rendszer sajátosságai

Három rendszert lehet felállítani: 1. a liberális demokráciát, amiben a jog politikai, kirekesztő eszköz, 2. a demokráciát, amiben a közakarat „diktálja” a jogot, és 3. azt, amiben a jog a „méltányosság alapú igazságosságból” fakad (Rawls), és mindig a „helyesre” (Kant) törekszik. Attól tartok, hogy most a közakarat szerinti „demokrácia és jog” időszaka következik, ami újabb súlyos ellentmondásokkal lehet terhes, gondoljunk csak Freud-ra, aki azt mondta: „Egy egész nép is lehet neurotikus”. Egy neurotikus, manipulált, vagy információkban szűkösen tartott nép rossz irányba befolyásolható, és ilyen nép demokráciája éppúgy lehet kirekesztő, és aljas, mint akár a náci fasizmus. Geri Tibor figyelmeztet arra, hogy a többség még megvalósult demokráciában is elnyomhatja a kisebbségeit, így a demokrácia sem olyan politikai rendszer, amit idővel a felgyülemlő feszültségek szét ne vetnének. Ennél minőségében jobb, tehát helyesebb rendszer szükségeltetik.

A három rendszert közgazdaságilag is értelmezhetjük: 1. a liberális demokrácia nyerészkedési lehetőségeket garantáló gazdasági kirekesztő rendszer; 2. a demokrácia a többség akarata szerinti gazdasági kirekesztés (ami lehetne akár megvalósult proletárdiktatúra is, városi kispolgárok diktatúrája, stb.), 3. a morális alapú közgazdasági rendszer viszont (talán) helyes és méltányos mérlegeléseket követően osztja fel a termelés és fogyasztás lehetőségeit az arra méltók között – szem előtt tartva a termelés és fogyasztás helyes mértékét. Ha jelenleg ilyen politikai rendszerben élnénk, semmiféle gondot nem okozna a tömeges bevándorlás. Mégpedig azért, mert egy morális alapon működő demokráciában lehetséges lenne szinte tetszés szerinti bevándorlónak munkahelyet teremteni, és ezzel garantálni a létfeltételeiket. Egy morális alapon működő politikai rendszer, ami a „helyes” elvét helyezi előre, és magába integrálta a gazdaságot is, a gazdaságot helyesen működteti – és nem önző, nyerészkedő elvek szerint engedi át (kizárólagosan) másoknak.

Mi a nemzet helyes elgondolása?

A nemzet egy kulturális, nyelvi, és valamelyest etnikai közösség – NEM politikai, és NEM közgazdasági közösség. A nemzetállam NEM egyenlő a nemzettel, és a nemzet különösen nem egyenlő a nagy befolyással rendelkező liberális tényezőivel: a politikai és tőkés oligarchiáival! A nemzet nem egyenlő a javaival, az országával, a lakosságával. A nemzet ugyanis olyan tagokból áll, akik egymást elfogadják, akik egy előtörténetben hisznek, akik egy nyelven beszélnek, akik egymással „inkább” szolidárisak, mint más nemzetekkel.

És van itt egy kényes határvonal: a szolidaritás és áldozatkészség a sajátjainkkal akár egyet is jelenthet a mások iránti szolidaritás felmondásával. Ha magunknak kedvezünk, lehetséges, hogy másokon nem segítünk – ezzel kapcsolatban pedig az aktuális politikai praxis szintjén kell helyes válaszokkal szolgálnunk. Helyes – tehát morálisan megfelelő válaszokkal – igaz ez nagy és kicsi, gazdag és szegény „regionalitásokra”, országokra. Ennek a közgazdasági értelmezése pl. hogy az arab olaj túlárazása egyenlő a szolidaritás felmondásával, de ugyanez igaz a Föld bármilyen kincsére is, kezdve a magyar termálvizeinkkel, egészen a dél-amerikai ritka fémekig, de beszélhetünk bármilyen termék vagy licensz túlárazásáról is.

Mi a demokráciát követő politikai rendszer helyes elgondolása?

Jó lenne kihagyni a demokrácia megvalósulását, vagy legalábbis annak meghaladását jó lenne a legrövidebb időre szűkíteni.

A „többség diktatúrája” a globális feszültségeket NEM FOGJA ENYHÍTENI! A demokrácia az 51% által meghatározott közjó, és a nemzetek rendszerint akkor is az önérdeküknek megfelelően döntenének, ha más nemzeteket ezzel tönkretennének. Ha Németországban kialakítanák az internetes demokráciát, az aligha jelentené azt, hogy a kereskedelmi többletüket átengednék a szegényebb, lecsúszó európai államoknak – mivel az ilyen rendszerben szavazók a mindennapi paxisukban nem sajátították el a helyes választását a jóval szemben. Nem adakozási kedvről beszélek, hanem az európai teljes politikai struktúra fenntartásának igényéről, és a káosz elkerüléséről – ami az egyetlen helyes törekvés jelen esetben. tehát fenntartani a német kereskedelmi többletet, mert ez pörgeti a regionális gazdaságukat, viszont helytelen, mert szembemutat az európai szolidaritással, tönkreteszi az Unió-s perifériát, és összeomlással fenyeget.

Hogy érvényesülhet a politikai rendszerben a helyes a jó felett?

Elvileg a többség megértheti mi a különbség és a helyes között, elvégre valahol már tudja, hogy a jó: fiziológiai jó, önérdekű jó, másokkal szemben kedvezően jó. (pl. kábítószer, önzés, uralom mások felett) Az egyének között a jó és helyes felmérését ki lehet terjeszteni a nemzetek közötti kapcsolatokra is, mert a nemzetközi kapcsolatok is „csak” liberális elvek szerint vannak kialakítva. (pl. az erősek mondják meg mi jogtalan, az erősek „magyarázzák” a jogot, és járnak el a „jog” érdekében).

Az viszont valószínűbb, hogy a tömegek a helyes politikai magatartást csak idővel tudják elsajátítani, és ezért valószínűleg az első közvitát a jó és helyes közötti különbségről kellene lefolytatni, tehát a demokrácia morális kereteit kellene behatárolni. A demokrácia morális kereteinek meghatározása egyben (véleményem szerint) egy „szellemi felsőbbség” definiálása a demokrácia felett, ami a jog uralmát a morális törvény uralmával váltja fel. Ez pedig a jogállamot felváltó államforma lenne. A morális állam nem bánna méltatlanul a szegényeivel, (pl.) a kórházi dolgozóival, a kisebbségeivel, és más népekkel. Demokráciákban csak a gazdagok vagy a meghatározó többség méltósága valósul meg, a morális alapon álló államban viszont a társadalom összes tagjának.

(Utóirat: Bismarck vezette be a nyolcórás munkanapot, az egészségbiztosítást, a társadalombiztosítást, amivel egyben súlyos csapást mért arra a demokratikus szervezőelvre, hogy azt a népnek kell gondolatként kiérlelnie. A nép helyett kigondolt jótétemény reakciós jellegű, mert aki kigondolja az egyéni motivációjával torzíthatja a demokráciát, sőt szükségtelenné teszi más elképzelések alulról jövő kiérlelését. A morális természetű demokrácia éppen ezért csak úgy lehet helyes, ha maga a morális elv is „alulról” csatornázódik felfelé, és dinamikusan változhat mindig az aktuális társadalmi körülményekre reagálva. A moralitás tehát nincs kőbe vésve, alapja a jól informáltság, a torzítatlan tiszta ész. A morálisan helyes a leghelyesebb ‘választásával’ jön létre, a „legjobb” döntést pedig a tudásunkkal tudjuk megalapozni, ebben nem lehetnek segítségünkre ősi dogmák, könyvek, szentiratok.
Morális állam nem lehet áldozatkész immorális államokkal (Isis, Usa), mert elemi érdeke más morális államok erősítése, és immorális „jogállamok” megszűnése, de ez is egy igen kényes kérdés, főleg mert mit nevezünk jogállamnak, az oligarchiáját, vagy a lakosságát…)

Forrás: Facebook

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük