Addig nyújtózkodj, ameddig a takaródat nyújtják

table00

Népmesei fordulat: a tücskök jól járnak és jövőben indulhat a hangyák pazarlása is. Azt már egy hete tudjuk, hogy a központi költségvetés adóssága jövő év februárjára több, mint 610 milliárddal növekedni fog – ennyibe kerül az Orbán Viktor által bejelentett önkormányzati adósság-konszolidálás. Az akció ugyan az ország eladósodottságát összességében nem rontja (az államadósságba és az Európai Unió által szigorúan monitorozott, úgynevezett eredményszemléletű államháztartási hiányba eddig is bekalkulálták az önkormányzatok hitel- és kötvénytartozását), ám az adófizetők ezt másképp érezhetik, főleg ha olyan településen laknak, amely jól gazdálkodott. A kormány most egy mozdulattal a nagy közösbe átpakolja a helyi adósságot, levegőhöz juttatva a polgármestereket és újabb lyukat generálva a központi költségvetésben (cirka két Matolcsy-csomagnyit?).

A lényeg: az ötezernél kevesebb lakosú települések adósságát teljes mértékben, “szőröstül-bőröstül” átvállalja az állam, az ennél nagyobb települések adósságállományának egy részét is átveszi (átlagosan 40%-ot),  egyenként – az egy főre jutó helyi adóbevételek alapján – kiszámolva, konkrétan mennyibe is fog kerülni az összes adófizetőnek Debrecen, Hódmezővásárhely vagy épp Budapest V. kerület adósságátvállalása.

 

Az átvállalás konkrét mértéke differenciált lesz az önkormányzati saját bevételi képesség alapján. 
Azoknál az önkormányzatoknál, ahol az egy főre jutó helyi adóbevétel az átlagnál kevesebb, ott az állam nagyobb segítséget nyújt. Ennek megfelelően, amennyiben egy 5.000 fő feletti önkormányzat egy főre jutó – fentiek alapján képzett – mutatószáma a településkategória átlagának:

– 100%-ával egyezik meg, vagy meghaladja azt, adósságállománya 40%-os mértékben kerül konszolidálásra. Ez 134 önkormányzat, 244,7 milliárd forint adósságállományának átvállalását jelenti. A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok ebbe a kategóriában vannak. (Példák: Budakalász, Sárvár)

– 75%-a és 100%-a közé esik, adósságállománya 50%-os mértékben kerül konszolidálásra. Ez 54 önkormányzat 145,1 milliárd forint adósságállományának átvállalását jelenti. (Példák: Pápa, Szigetvár)

– 50%-a és 75%-a közé esik, adósságállománya 60%-os mértékben kerül konszolidálásra. Ez 57 önkormányzat 79,4 milliárd forint adósságállományának átvállalását jelenti. (Példák: Törökszentmiklós, Gyula)

– 50%-át sem éri el, adósságállománya 70%-os mértékben kerül konszolidálásra. Ez 38 önkormányzat 45,6 milliárd forint adósságállományának átvállalását jelenti. (Példák: Komló, Isaszeg)

(Forrás: portfolio.hu)


Orbán Viktor
szerint az önkormányzatok adósságállományának ily mértékű felgyűlése az MSZP-kormányok hibája
– 2002 és 2010 között programszerűen hajtották végre az állam, az emberek és az önkormányzatok eladósítását, ráadásul ez nem véletlenszerűen történt, mert az ország, az emberek és az önkormányzatok tönkremenetelén néhányan nagyon jól kerestek, olyanok, akik ott ültek az előző szocialista kormányban vagy “ott lebzseltek annak a kormánynak holdudvarában”. 

Miről is beszél kormányfőnk? Az adósságfelhalmozás iskolapéldája Hódmezővásárhelyvajon hogy érte el az MSZP, hogy ily módon gazdálkodjon a város? Ennyire megvezethető volt az akkori kormány által Lázár János, mint polgármester? Vagy bedőlt az MSZP lobbistáinak? Esetleg más oka volt, olyan, aminek egy cseppnyi köze sincs a szegfűs kormányhoz? És ha akkor ennyire “naiv” volt, akkor most, a jelenlegi funkciójában milyen?

A Lázár János irányította település az ÁSZ dokumentuma szerint 20,7 milliárd forintos adósságot halmozott fel 2010 év végére, miközben az éves működési bevétele 12,4 milliárd forint volt. Így a bevételarányos adóssága 166,9 százalék lett. Hódmezővásárhely egyébként már 2007-ben is komoly adósságot görgetett maga előtt, hiszen 4 évvel ezelőtt 12 milliárdos működési bevétel mellett 16,3 milliárdos adósságállománnyal “rendelkeztek”. (forrás: mfor.hu)

És mely városok az igazi nagy nyertesei az adósságátvállalásnak?

De ha már a “ki tudja ki által befolyásolt” Lázáron elgondolkodtunk, ideje Kósa Lajos motivációira is időt szentelnünk: őt vajon mi késztette arra, hogy 2007 és 2010 között több, mint megháromszorozza a város adósságállományát? Ő is bedőlt a szirénéneknek és amiatt költekezett túl? Esetleg túl csábítóak voltak az uniós projektek, elsőre oly csekélynek tűnő önrésszel? Vagy már eleve megsúgták neki, “nyugi, majd ha mi kerülünk hatalomra, úgyis megoldjuk”?

table01

Orbán Viktor szerint az adósságcsapdából való kikerüléssel helyreállhat az önkormányzatok függetlensége; eljött az ideje, hogy a kormány (az államadósság-csökkentés és a devizahitelesek megsegítése után) megnyissa az eladósodás elleni küzdelem harmadik frontját, ez pedig a települések megmentése.

És mi lesz az intézkedés várható eredménye? Az egész folyamat a rossz település-kormányzást dicsőíti: azok a polgármesterek (testületek), akik végigvitték a felelőtlen, eladósító beruházásokat, a következő választáskor nyugodtan állhatnak szavazóik elé: ugye, nekünk volt igazunk, a tartozást nem a helyieknek kell nyögni, hanem az egész ország összadófizetői pengetik ki a felesleges térkövezés meg szökőkút árát.

Felmerülhet azonban az a kérdés is, vajon az adósságrendezés fog-e valami pozitív változást hozni az önkormányzatok életében hosszú távon? Szita Károly szerint a hiteleket “nem úri passzióból” vették fel, hanem feladatok ellátására. Ez esetben azonban a konszolidálás semmit sem ér – a rossz önkormányzati struktúra magában hordozza az újabb és újabb hitelek felvételét és előre bekódolt az újabb adósságspirál is, a fellélegzés időszakos, az adófizetők pedig hosszú éveken át nyögik az újabb és újabb, működési célú hitelek visszafizetését.

Azok a vezetők, akik eddig takarékoskodtak és nem adósították el a településüket jópár évre, egy darabig azt hihették, a rendszer most őket bünteti – a pazarlók megdicsőülnek, ők pedig szégyenbe maradnak választóik előtt. Hiszen ki ne mondhatná utólag, rossz döntés volt addig nyújtózni, ameddig a takaró ér, ha a jóságos állambácsi (azaz Orbán Viktor) majd elintézi, hosszabb legyen az a takaró? Kósa Lajos nyilatkozata azonban nekik is ad egy új lehetőséget a felelőtlen gazdálkodásra: azok az önkormányzatok, amelyek 2002 óta visszafogták beruházásaikat, és emiatt nem halmoztak fel adósságot, a fejlesztéspolitikában kaphatnak majd kedvezményeket, így például az elmaradt fejlesztésekhez szükséges önerő állami átvállalását, esetleg speciális pályázatok kiírását. Szóba jöhet még a stabilitási törvény módosítása is, hogy az megfelelő időt adjon az éven belüli finanszírozásra felvett önkormányzati hitelek kifuttatására.

A kérdés, vajon hány ellenzéki vezetésű önkormányzat fog “fejlesztési” lehetőséget kapni? Vagy ők járjanak elől példával, és legyenek továbbra is extra-takarékosak? És olyanok, mint például Debrecen meg Hódmezővásárhely, ezentúl éhkopra lesznek fogva, vagy ugyanúgy részesülnek extra pénzekben, mint az eddig példamutatóak?

A járási hivatalokkal, az iskolák államosításával valamint az adóarányok megváltoztatásával azonban új helyzet áll elő januártól: valószínűleg kevés önkormányzat tudja ma még pontosan kiszámolni, mennyibe is fog kerülni számukra a jövő év, bevételeik elegendők lesznek-e alapműködésük finanszírozására, és ha nem, alapvető szerkezetátalakítás nélkül mennyi idő alatt kerülnek bele egy újabb adósságspirálba.

Az önkormányzatokat hitelező bankoknak is fájhat a feje – egyelőre nem úgy tűnik, hogy a kormány egy az egyben ki akarná fizetni azt, ami az eredeti hitelszerződések alapján járna nekik. Ráadásul búcsút mondhatnak például a zálogjoggal terelt biztosítékoknak is és el kell fogadniuk azt, hogy az állam akkor fizet majd nekik, amikor akar. És annyit, amennyit akar.

“Általában elmondható, hogy előttünk sem Magyarországon, sem máshol, senki sem állt az emberek oldalára a bankokkal, a nagy cégekkel és a monopóliumokkal szemben. Mi arra használtuk és használjuk a kétharmadot, hogy ezt megtegyük” (…) “Nyilván ezek a döntések sem fognak tetszeni azoknak, akik egyébként abban voltak érdekeltek, hogy önöktől továbbra is szedjék a sápot. Komoly erőcsoportok, amelyek úgy gondolják, hogy elveszítették a sápszedés egy formáját, meg fogják támadni a most bejelentett kormányzati lépést” (Orbán Viktor)

Egy normális országban a bankok számára lottó ötös lenne, ha sok kis önkormányzat pénzügyi előadói helyett végre egy profi adósságkezelővel állnának kapcsolatban, azonban a hazai bankellenesség és a végtörlesztéses  és bankadós tapasztalatok egyáltalán nem késztetik a szektort hurráoptimizmusra. Sőt, már most félhetnek attól, hogy az állam mire fogja felhasználni igen erős adós-pozícióját és hogyan fog nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy az adósságot átütemezzék, újratárgyalják, esetleg (egy részét) akár el is engedjék (lásd végtörlesztés). Kósa szavaival, ha az állam adósként belép a rendszerbe, azzal biztonságot nyújt a bankoknak, cserébe arról tárgyalna a pénzintézetekkel, hogy „az ebből származó esetleges nyereséget hogyan lehetne megosztani egymással”.

És ez a nyomás csak fokozódni fog, ahogy közeledik a kampány vége, hiszen Orbán Viktornak mindenáron eredményt kell produkálnia a “közös ellenség”, azaz a bankszektor kárára.

“akik előre gondolkodnak, azoknak van egy-két rossz sejtésük, és ezek nem mindegyike indokolatlan” (Orbán Viktor)

Nem valószínű, hogy a jövőben az önkormányzatok – ha egyébként minden más feltétel megvan – könnyen kapnának hitelt a  kormányzat kényének-kedvének kiszolgáltatott bankoktól, így azok, amelyek jövőre hitel hiányában nagy bajba kerülnek, már most jó, ha elgondolkodnak azon, milyen vagyontárgyuktól válnak meg vagy hány dolgozót rúgnak ki a lehető legrövidebb határidővel, illetve milyen feladat finanszírozását építik le örökre.

A legnagyobb kérdés azonban, vajon a központi költségvetés miből finanszírozza majd az átvett adósságot? Újabb adókat várhatunk, vagy a már meglévőket emelik fel még jobban? Mennyibe kerül majd az adófizetőknek egy-egy város új piac- vagy dísztere, szökőkútja, már most csődbe ment látványfürdője akkor is, ha az egy teljesen felesleges kampányberuházás volt? Miért kell a zalaegerszegi lakosnak kifizetnie a hódmezővásárhelyi uniós beruházás önrészét.

Az adósságátvállalás valódi, az adófizetőkre háruló költsége még ismeretlen, ahogy azt sem tudjuk, az eddig takarékosak utólagos pazarlásra ösztönzése mennyibe fog kerülni a költségvetésnek.

És vajon hány polgármester fog kiállni a közösségük elé 2014-ben, ezt is megcsináltuk meg ezt is, és lássátok, egy fillérbe sem került?

Forrás: Ius Murmurandi Blog

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük