Akik elvesztették egyetlen gyermekük

Egyetlen gyermeküket elvesztő szülők csoportja határozta el, hogy beperli a kínai országos népesség- és családtervezési bizottságot (NPFPC), nem sokkal az után, hogy 80-an közülük petíciót nyújtottak be a pekingi kormánytestülethez. Azzal vádolják a bizottságot, hogy nem biztosítja számukra a létfontosságú támogatást és kártérítést kérnek.

„Bár már több mint 30 év telt el a családtervezési politika bevezetése óta, egy szűkös járulék nyújtásán túl a bizottság szinte semmit sem tett, hogy biztosítsa azok jövőbeli pénzügyi biztonságát, akik elvesztették egyetlen gyermeküket,” áll a vádirat tervezetében.

„Nagyon sok mindennel hozzájárultunk a demográfiai tényezőkhöz, amelyek az ország szocio-ökonómiai növekedését lehetővé tették. De amikor magunkra maradunk és magatehetetlenné válunk, ki fog gondoskodni rólunk, ha az egyetlen gyermekünk meghal egy baleset vagy betegség következtében?” teszi fel a kérdést az 57 éves Jiang Li a Liaoning tartománybeli Shenyangból. Egyetlen lánya 2008-ban, 25 évesen vesztette életét egy közlekedési balesetben az Egyesült Államokban.

„Nem a családtervezési politikát akarjuk okolni. Egy olyan szilárd biztosítási rendszert akarunk, amelynek keretében kényelemben élhetjük le életünk hátralévő részét annak ellenére, hogy már nincs gyermekünk, aki anyagilag támogathatna minket,” mondja Jiang, annak a nagyjából 1200 embernek az egyik képviselője, akik aláírták a vádiratot.

A Guangzhou Daily napilap májusi becslései szerint legalább 1 millió olyan család van, amelynek meghalt az egyetlen gyermeke. És ez a szám gyorsan nő, mivel körülbelül 76 ezer 15-30 éves egyke hal meg minden évben, állítja a napilap.

Kínában 1973-ban vezették be a családtervezési politikát, de elég lazán alkalmazták, míg 1982-ben formális állami politikává nem vált. Bár a legtöbb párnak eredetileg csak egy gyermeke lehetett, de a vidéki szülőknek engedélyeztek egy másodikat, ha az első gyermek lány lett vagy valamilyen fogyatékossággal jött világra. A 21. század fordulóján Kína lazított a politikán, így ahol a férj és feleség is egyke, a házaspár két gyermeket vállalhat.

„Valótlanok azok a vádak, hogy a kormány nem tett semmit. Az ország nagyon aggódik ezekért a családokért és megadja a szükséges segítséget azoknak, akiknek elhunyt vagy fogyatékos az egyetlen gyermeke,” mondta Ma Li, az Államtanács tanácsadója, aki részt vett a kínai népességstratégia kidolgozásában is.

A 2002-es népesség- és családtervezési törvény előírja a helyi kormányzatoknak, hogy kellő támogatást nyújtsanak az olyan szülőknek, akik egyetlen gyermeke baleset vagy betegség következtében elhunyt. Ennek értelmében, ha az anya elmúlt 49 éves, a házaspár mindkét tagjának nem kevesebb, mint 80 jüan (kb. 3000 Ft) havi juttatást kell kapnia.

„De a különféle régiók eltérő anyagi helyzete miatt a juttatások mértéke is nagyon eltérő,” mondja Ma.

A Henan tartományi Zhengzhou-ban ezt idén felemelték 270 jüanra, Jiangxi tartományban pedig júniusban 170 jüanra. Chongqing önkormányzat Bishan megyéjében az a család, ahol az anya elmúlt 40 éves havi ezer jüant kaphat gyermekük halála esetén egy 2011 májusában bevezetett intézkedésnek köszönhetően. Körülbelül a megye 170 családja részesül ebben a juttatásban.

Mindazonáltal sokan mások egyre nehezebb körülmények közé kerülnek és ez a juttatás nem elég ahhoz, hogy a felszínen maradjanak.

A 66 éves Yang Xiangwu Chongqingban él, de nem Bishan megyében. 1400 jüan nyugdíjat kap havonta, ám, 59 éves feleségével együtt egyre jobban eladósodnak, mivel nála agyi infarktus, nejénél pedig limfóma alakult ki egyetlen lányuk 2002-es halála óta.

„A jelenlegi politika túlságosan korlátozott ahhoz, hogy megoldja a problémákat. Ezek az elégtelen lépések növelik majd a családtervezési politika iránti ellenérzéseket,” jegyezte meg Zhao Chao, az Országos Népi Gyűlés képviselője, a shaanxi székhelyű Buchang Pharma Group elnöke márciusban.

A Shaanxiban található Xianyang 246 olyan háztartásában végzett felmérést, ahol meghalt az egyetlen gyermek. Az eredmények szerint a családok több mint fele a szegénységi küszöb alá zuhant, miután megtakarításaikat a gyermek gyógykezelésére költötték. 60%-uk pedig nem jogosult a kormány támogatására, mivel az anya még nem múlt el 49 éves.

Más szülők úgy döntöttek, vállalnak egy második gyermeket vagy örökbe fogadnak egy árvát.

Egy házaspár Changzhou-ból, Jiangsu tartományból 2009-ben fogadott örökbe egy újszülött kislányt, miután 22 éves lányuk meghalt egy autóbalesetben.

„Kényelmetlenül érzem magam, mikor nyilvános helyekre viszem a kislányom, félek attól, hogy anyunak fog szólítani. Az emberek furcsán néznének rám, hiszen inkább tűnök a nagyanyjának,” mesélte az 53 éves, magát Yanzinak nevező feleség. Azonban a figyelem és törődés, amit örökbefogadott lányának ad, sokat enyhített első gyermeke elvesztésének fájdalmán.

Azonban, sokak számára ez nehéz lépés. „A 45 éven felüli nők mesterséges megtermékenyítése szinte kivitelezhetetlen. És az idősebb életkor miatt egy új kisbaba felnevelése nem olyan könnyű, hiszen rengeteg energiát és pénzt emészt fel,” mondja Yanzi.

A 64 éves Wu, aki egy sanghaji vegyipari gyárból vonult nyugdíjba, s akinek 2009-ben hunyt el egyetlen gyermeke, azt meséli, hogy nejével akkor is nehézségeik adódtak, mikor megbetegedtek vagy jelentkeztek egy nyugdíjas-otthonba.

„Ha meg kell operálni, nincs, aki aláírja a beleegyező nyilatkozatot. Vészhelyzet esetén senki sem gondoskodik rólunk. Mikor nyugdíjas-otthonba jelentkezünk, nehéz kezest találni,” mondja Wu. „Még azon is emésztjük magunkat, hogy ha meghalunk és elhamvasztanak, senki sem jelentkezik majd a hamvainkért.”

A shenyangi Jiang azt meséli, a diszkriminációból is kijut nekik. Januárban Jiang pár tucat társával együtt több asztalt is lefoglalt az egyik étteremben, hogy ott ünnepeljék meg a kínai új évet. Azonban az étteremvezető visszahívta őket és lemondta a foglalásukat. Bevallotta, attól tart, hogy a gyermektelenségük balszerencsét hozna az intézményre.

Jiang is egyike azon sokaknak, akik csalódtak a kormányban, amiért annyira vonakodik törődni velük.

2010 óta néhányan petíciót nyújtottak be az országos népesség- és családtervezési bizottságnak, amiben kidolgozott szabályozást és támogató intézkedéseket kértek. Idén június 5-én úgy 80 ember gyűlt össze a bizottság irodája előtt, akik a képviselőkkel szerettek volna beszélni. Miután néhányan ott töltötték az éjszakát is, öt tisztviselő, köztük Wang Peian, a bizottság igazgatóhelyettese hajlandó volt másnap találkozni öt szülővel. Jiang szerint a tisztviselők ráálltak a rendszeresebb kommunikációra, és hogy helyszíni vizsgálatokat és felméréseket végeznek, de közvetlenül nem foglalkoztak járulékköveteléseikkel.

Jiang úgy érzi, a tisztviselők csak le akarták szerelni őket.

„Már azelőtt is tettek efféle ígéreteket. De tetteket ez idáig nem láttunk,” mondja Jiang. Másnap a népesség- és családtervezési bizottság tisztviselői külön-külön kísérték haza őket.

Jiang azt mondja, most ügyvédekkel tárgyalnak, megpróbálnak jogi úton igazságot és kártérítést szerezni. Javaslatot tesznek egy járulék megállapítási szabványra is, amely szerint az elhunyt gyermek életkorát kivonnák az országos átlagéletkorból, és megszoroznák a helyi éves fejenkénti jövedelem felével.

Az egyenlet alapján az a szülő, akinek a gyermeke 25 évesen veszti életét, 523440 jüant kaphatna.

Yi Fuxian, a Nagy ország kis fészekben című könyv Amerikában élő szerzője májusi cikkében arról értekezett, hogy ezek a kihívások a jövőben sokkal nagyobbak lesznek.

A népszámlálási és jelenlegi halálozási adatok alapján végzett számításai alapján Yi úgy becsüli, 2035-re 10 millió olyan kínai család lesz, amely elvesztette egyetlen gyermekét.

„Lehetetlenné válik a hagyományos, „azért vállalok gyermeket, hogy biztosítsam a megélhetésem öreg éveimben” koncepció. Továbbá, sok háziasszony nem csupán a magánytól szenved majd, hanem az anyagi nehézségektől is, ha a férjük elhagyja őket egyetlen gyermekük halála után,” mondja Yi.

Yanzi is megerősítette ezt, sok olyan házaspárt ismer, akik szakítottak gyermekük halála után. „A férfiak még elég idős korukban is képesek gyermeket nemzeni egy fiatal nőnek,” mondja.

Néhány önkéntes szervezet próbál segítséget nyújtani ezeknek a családoknak.

Wang Xiaoyuan, a sanghaji központú Csillagkikötő gondozóközpont önkéntese. A civil szervezet 2003-ban alakult meg, eddig 320 családnak nyújtottak segítséget, melyek közel felének sikerült visszaterelnie az életét valamelyest normális kerékvágásba, miután pszichológiai segítséget kaptak és csoportfoglalkozásokon vettek részt.

(Írta/fordította: Falucskai Violetta)Átvett anyag

 

Forrás: http://hungarian.cri.cn/301/2012/07/26/141s149477.htm

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük