Akiken a budapesti gyors átgázol

railway budapest 01

Minek egyáltalán baloldal? Amit Kádár népe a baloldaliságból ért, azt szükség esetén simán megveszi az etatista jobboldaltól is.

A helyzet egyre inkább úgy áll, hogy az MSZP-re, és vele a még létező magyar baloldalra épp az a sors vár, mint a lengyelre, azzal a különbséggel, hogy még a varsói gyors ideérkezése előtt a NER expresszvonata futott be Varsóba, némileg orbanizálva a lengyel közéletet, a magyar baloldal pedig várhatóan még a választások előttre teljesen amortizálja magát. Legalábbis nagyon valószínűtlen, hogy ez irányú eddigi erőfeszítéseik eredménytelenek maradnának: amibe ennyi energiát fektetnek, az nem marad hatástalan.

A lengyel posztkomcsi baloldal legalább tíz éve megérett erre a sorsra, és a bajt csak tetézte a ballibekkel és a zöldekkel kötött kishitű választási szövetség létrehozása, amivel ötről eleve nyolc százalékra emelték önnön bejutási küszöbüket. Bizarr, de ha külön indulnak, valószínűleg simán bekerülnek – viszont ez ne terelje el a figyelmünket a valódi kérdésről: és akkor mi van? Mit képviselne, minek ülne a Szejmben az SLD? Kibukott a parlamentből az újbaloldali Adrian Zandberg Razem (Együtt) pártja is, de abban legalább van szellemi potenciál, ha valakiből, akkor belőlük lehet még a lengyel Podemos vagy Sziriza. Ha már nagyon muszáj ilyet produkálni.

Nem kell ahhoz különösebben baloldali demagógnak lenni, hogy az ember bűnnek tartsa stadionok felhúzását százmilliárdokért, amíg gyerekek éhesen mennek iskolába. De azért lássuk be, a kérdés nem az, mire költjük ezeket a gigantikus összegeket, hanem hogy azok eleve mit keresnek a kormány kezében? Ráadásul a spéci magyar helyzet miatt még csak lehetőség sincs belemenni az elvi, morális alapokba, mert a 2018-as választás ismét csak nem bal- és jobboldali, valamint zöld és liberális válaszokról szól majd, hanem arról: akarjuk-e Orbán Viktort, vagy sem?

Ebből a hazug dilemmából (“demokraták” vs. mindenki más) pedig álságos válaszok sokasága következik. A választási rendszer egyetlen összefogásos blokkba tereli mindazokat, akik le akarják váltani a NER-t, de onnantól elképzelésük sincs arról, hogyan kormányoznának, most az akut káderhiányba bele se menjünk. Progresszív adó jön, újra? Vagy maradhat az egykulcsos, mint azt most Gyurcsány pedzegeti? De akkor miért ne maradhatna a többi fideszes döntés?

Pláne, hogy igen népszerűek ezek a kormányzati őrületek, ezt azért illene meglátni. Vessünk véget a denial fázisának: sem a kisvonattal súlyosbított felcsúti feudális családi projekt, sem a stadionépítési mánia, sem Mészáros Lőrinc, sem Tiborcz István, sem a 3 ezer milliárdos magánnyugdíjrendszer ellopása nem verte ki a biztosítékot a jónép körében. Sőt. És nem feltétlenül azért, mert mindezt jó ötletnek is tartotta, hanem talán azért, mert véletlenül sem akart a másik kulturális, identitásbeli táborba átkerülni, horribile rá szavazni.

És akkor ezen a ponton hadd kérdezzem már meg a magyar baloldaltól, hogy tényleg le akarja-e váltani a rezsimet? Vagy csak túlélni akar, és kényelmesen berendezkedni benne? Jó lenne lassan valamiféle konzisztens gondolkodás első jeleit látni. (Ugyanez fokozottan vonatkozik a megmaradt, nem kormányhű konzlib, szabadpiaci körökre is, ha még léteznek ilyenek.)

Bővebben: HVG

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük