Álljunk ellen a pénzügyi diktatúrának

jsc

 

Követeljük a demokrácia és a szociális jogok visszaállítását!
Politikai nyilatkozat és összehangolt akciók – JSC 2012 

Honnan  jöttünk?

 

1. Tavaly a JSC (Joint Social Conference – Közös Szociális Konferencia) megírta a válságról szóló diagnózisát. Kiemelte a válság rendszerszerű természetét is, amely pénzügyi, gazdasági, szociális, ökológiai és politikai jellegű. Ez a válság egy fejlesztési modell és a két évtizede zajló neoliberalizmus kudarcát mutatta meg. A JSC is elítélte a kormányok válaszainak neoliberális jellegét. Az európai tüntetések (mint pl. a 2010. szeptember 29.-i) eddig nem tudták visszaállítani az erők egyensúlyát. Ez nem a mi válságunk és nem nekünk kell fizetni érte.


A mai diagnózisunk

2. Tavaly Európában a válság felgyorsulását tapasztaltuk. Az európai csúcstalálkozók bár szaporodnak, de nem lehet a kitűzött célokat elérni, nevezetesen a „pénzügyi piacok iránti bizalom helyreállítását” és az euróövezeten belül a válság felszámolását. Európában egy második bankválság fenyegető réme közeleg; a minden országban közösen végrehajtott megszorító politikák átfogó recessziót, de Görögországban és más országokban még gazdasági visszaesést is kiváltanak. Az államadósság, a munkanélküliség, a szegénység és az egyenlőtlenségek egyre riasztóbb ütemben növekszenek.

 

3. Az európai vezetők által levont tanulság nem az, hogy a megszorító politikák szociálisan rombolóak és gazdaságilag öngyilkosak, hanem az, hogy a megszorító politikák nem mennek elég messzire. Az elmúlt években az európai vezetők  a „gazdasági kormányzás” projektjén dolgoztak és példátlan intézményi aktivitást  tanúsítottak. Egymást követő intézkedésekkel az európai vezetők a megszorításokat még erősebbé és visszavonhatatlanná tervezik tenni. A „Six Pack” (Hat Csomag) diszkrét elfogadása után a fordított többségi szavazás, a fiskális „aranyszabály” elv bevezetésével, a „Two Pack” (Két Csomag) elfogadása a legnagyobb csendben történik. Két egymással összefüggő veszélyes szerződésnek (az Európai Stabilitási Mechanizmus Szerződésnek és a Fiskális Paktumnak) a ratifikálása zajlik. Ez az elfogadott és a még elfogadásra váró fiskális szabályokat és eljárásokat megerősíti és azokat még szigorúbbá teszi. Merkel asszony szerint „a Fiskális Paktum célja állandó adósságfék beépítése a nemzeti jogszabályokba. Ezek a fékek örökös érvényűek és kötelezőek!” A Bizottság elnöke, J.M. Barroso „csendes forradalomról” beszél.

 

4. Az európai napirend felgyorsulásából az is kiderül, hogy a válság változó természetű. Az Európai Bizottság és a Tanács a „szuverén adósságválság” sokkját arra használja fel, hogy az európai gazdaságot  az Európai Központi Bank (EKB) által támogatott radikális monetarista és neoliberális víziót követő irányba vigye el. Ennek a víziónak értelmében  a gazdasági emeltyűket (monetáris, fiskális, munkaügyi…) növekvő mértékben kell kivonni a parlamentek és az állampolgárok ellenőrzése alól, akikről azt gondolják, hogy  ők eleve képtelenek jó döntéseket hozni. A túlságosan demokratikus elképzeléssel szemben technokratákból álló kormányt (EKB, Bizottság, IMF…), vak és antiszociális szabályokat (Stabilitási Paktum, gazdasági ellenőrzés, aranyszabály, EMS,…) akarnak bevezetni. A gazdasági kormányzással a neoliberálisok hamarosan megvalósítják álmukat: az alkotmányokban rögzített, a piaci logikának és a nagy részvényesek érdekeinek alárendelt gazdaságpolitika bevezetését. Ennek keretében az Európai Bíróság – amely  számos letartóztatás esetében a dolgozók jogait a „gazdasági szabadság” körébe utalta és oda vezetett, hogy – jelenleg már egyre fontosabb szerepet tölt be, a tagországok fiskális politikáinak Legfelsőbb Birája lett.

 

5. A fentiekben megfigyelt változások azt eredményezik, hogy különösen az óriásvállalatok és a multik gazdasági hatalma kapcsolódik szorosan az európai intézmények és a nemzeti kormányok pénzügyi és politikai hatalmához. Ezek a vállalatok vezető szerepet játszanak a szociális és a munkajogok (a kollektív szerződés, a szakszervezeti jogok, a munkakörülmények…) lerombolásában, a reálbérek és a GDP-hez viszonyított bérek arányának csökkenésében (a „Gazdasági Kormányzás”-ba beletartozó fizetési  egység költség bevezetésén keresztül), továbbá a munka bizonytalan jellegűvé tételében  [ismételt napi foglalkoztatás, idénymunkások robbanásszerű növekedése, hamis önfoglalkoztató menedzserek…)

 

6. A közszolgáltatásokat és a szociális ellátást leromboló megszorító politikák elsődlegesen az állampolgárok bizonyos csoportjait: a nőket, a fiatalokat, a bevándorlókat sújtják.

 

  1. A nőket, akik a leginkább bizonytalan (prekárius) munkakörökben dolgoznak és akik leginkább a „társadalmi reprodukciónak  feladatát” segítik, akiketet a megszorító politikák a szociális szolgáltatásokból  tömegesen helyeznek vissza az otthoni szférába ;
  2. A fiatalokat, akik a magas munkanélküliségi helyzettől szenvednek;
  3. A bevándorlókat, akik a rasszizmustól és az elnyomástól rettegnek és akik az emberi és a munkavállalói jogaikat veszítik el.

 

7. A demokráciáért folytatott történelmi harcunk során több éve a hatalom koncentrációjával és a demokrácia leépítésével szembesülünk. Az elmúlt két év fejleményei egy oligarchia gyors kialakulásához vezetett, beleértve a technokratáknak a bankszektorból kormányfővé történő kinevezését. Mi az európai emberek összefogása mellett vagyunk. De azt látjuk, hogy az EU- projektet kevés számú nemzeti és európai vezető uralja, akik a pénzügyi és a gazdasági elit nevében cselekszenek. Elítéljük a szervezett korrupciót és a kormányok adóelkerülőkkel és adóparadicsomokkal szembeni önként vállalt tehetetlenségét.  Kifogásoljuk, hogy Európa elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve és az idegengyűlölő nacionalizmust, valamint a „szabadságot elfojtó” politikákat támogatja. 

 

Mi a teendő? Alternatíváink

 

8. A JSC a megszorító politikák leállítását követeli. A megszorítások helyett a szociális jogokat és a közszolgáltatásokat, mint fejlesztési modellt kell erősíteni és az adósság más megközelítését kell alkalmazni. Nagy gazdasági válság idején a legrosszabb választás a megszorító politikák bevezetése. Hatalmas társadalmi szenvedést okoznak anélkül, hogy bármilyen választ adnának a válságot okozó gazdasági gondokra.

 

9. Úgy véljük, hogy magát az adósság visszafizetését kell vitatni. Mindenesetre, az adósság törlesztése az állami szuverenitással, a jól-léttel és a környezet megőrzésével szemben nem élvezhet elsőbbséget, amint a Trojka és az IMF diktátumainak kitett országok jelen helyzete is mutatja. Arra szólítunk fel, hogy állampolgári ellenőrzés mellett minden európai országban kerüljön sor az államadósság auditálására, tárják fel az adósság törvénytelen részét, amelynek terhét az állampolgároknak nem szabad vállalni és visszafizetését sem  szabad támogatni. Követeljük, hogy a leginkább eladósodott európai országokban – az emberek érdekeit szem előtt tartva – az adósságszolgálatot állítsák le, elsősorban a kifizetéseknek eseti felfüggesztésével vagy egyéb megoldásokkal. 

 

10. Az adósság kérdése akut módon veti fel az igazságos adózás kérdését. Követeljük, hogy szülessen összehangolt európai adóstratégia: növeljék a társasági adókat és adóztassák meg a magasabb jövedelemmel rendelkezőket, vessenek ki vagyonadót, az összes pénzügyi tranzakciót adóztassák meg  annak érdekében, hogy növeljék a bevételeket és fékezzék  meg a spekulációt, összehangolt módon küzdjenek a csalás, az adóelkerülés és a korrupció ellen.

 

11. Az állam védelmében a monetáris politikának  – a pénzügyi piacokkal és a hitelminősítő intézetek zsarolásával szemben – alapvető szerepet kell játszania. Meg kell változtatni az EKB státuszát és  feladatait. Az árstabilitás mellett, az EKB alapvető küldetése kell legyen: a foglalkoztatás és a beruházás támogatása (beleértve az ökológiai átmenethez és a szociális védelemhez szükséges beruházásokat), a pénzügyi szolgáltatók hatékony ellenőrzése, a pénzügyi spekuláció elleni védelem ….   Az EKB-nek és a nemzeti központi bankoknak lehetővé kell tenni, hogy európai szintű demokratikus ellenőrzés mellett a tagállamoknak kölcsönöket nyújtsanak. Az EKB függetlensége megkérdőjelezendő. Az EKB azonnali lépjen a munkahelyek teremtése és a közszolgáltatások védelme érdekében.  

 

12. A demokrácia egyik központi elemét a kollektív tárgyalások képezik. Két évtized óta a tárgyalásoknak és a kollektív akcióknak gyengítése zajlik. A versenyképesség dogmája az összes országot afelé tolja, hogy a szociális és a munkajogokat megnyirbálják, korlátozzák a kollektív szerződés és a cselekvés szabadságát. Nem elfogadható, hogy a multik a zsarolás eszközét alkalmazzák és visszaélnek a jogokkal, a dolgozók jogait csorbítják és romló munkafeltételeknek elfogadására kényszerítik őket. Valamennyi európai országban felfelé irányuló szociális harmonizációt akarunk. Fegyelmezni kell azokat az országokat, amelyek kereskedelmi többleteket halmoznak fel a szociális dömping politikáin keresztül.

 

13. Történelmileg tekintve, Európa jólétének egyik forrása a világ többi részének, különösen a Dél országaiban található gazdagság és a munka a kizsákmányolásán alapul.  Az EU kereskedelempolitikája ennek a kizsákmányolásnak fenntartásához járul hozzá. Lehetőség van egy alternatív külkereskedelmi politikát tartalmazó mandátumot is meghatározni. Támogatni fogjuk a megalakulóban lévő szövetséget azért, hogy megfeleljen ennek a célkitűzésnek és ellenezzük a jelenleg folyó szabadkereskedelmi megállapodásokat, amelyek csak a nagy üzleti köröknek kedveznek és sem a Dél népeit sem az európai dolgozókat nem szolgálják.

 

14. Új ökológiai, ipari, társadalmi és demokratikus fejlődési modellt követelünk.

 

1. A következő évtizedben a gazdaságaink és a társadalmaink kénytelenek lesznek átalakulni annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjunk a kifogyóban lévő olajkészletekhez. Fokozatosan állítsák le az atomerőműveket és akadályozzák meg a klímakatasztrófát! A válság által kapott lehetőséget arra kell most kihasználni, hogy eltávolodjunk az avittnak és károsnak bizonyult neoliberalizmustól, radikálisan gondoljuk végig a gazdasági struktúrákat, az életmódot és a fogyasztási szokásokat.  

2. A társadalmainkat alapjaiban átalakító digitális technológiák egy új ipari modell megtervezését teszik lehetővé, amely többé már nem a versenyre és a tömegfogyasztásra épül, hanem inkább a gazdaság szereplőinek közös hozzájárulásán alapul.

3. Az új szociális modellnek a társadalmi szükségletek kielégítésének elsődlegességén kell alapulnia, a magas színvonalú szociális védelem és a közszolgáltatások (gyermekellátás, egészségügy, lakhatás, oktatás, függőség…) fejlesztése révén.

4. Szerte Európában el akarjuk kezdeni a demokratikus alternatívákról, valamint a mozgalmakban felvetett követelményekről és a mostanában formálódó küzdelmekről történő gondolkodást. Ezzel a demokratikus megújulással szeretnénk fellépni a „Fiskális Paktum”-ról szóló szerződés, a nagyvállalatok  és az EU intézményekre befolyással bíró lobbisták ellen. Ennek az új demokratikus modellnek fókuszában természetesen a férfiak és a nők egyenlősége áll.

 

 

 

Kampányok és akciók kidolgozása

 

15. A jelenlegi válság bebizonyította, hogy a neoliberalizmus gazdaságilag és elméletileg is vereséget szenvedett. Azonban ezt a vereséget eddig nem politikai vereségként értelmezték. Sem a válság, sem a válság által leginkább sújtott országokban lezajlott tüntetések nem eredményezték ezekkel a politikákkal szakítani akaró kormányok hatalomra kerülését. Ez az oka annak, hogy a küzdelmek transznacionális (nemzeteken átívelő) sürgős konvergenciájára van szükség.


16. Ezen „egyedi gondolkodás” kihívásainak csak cselekvőképességünk bizonyításával fogunk tudni megfelelni. Már tavaly leszögeztük: „A rendkívül jól artikulált politikai hatalommal szemben a politikai és társadalmi cselekvésünk túl gyakran került szembe a kormányok két szintjének (nemzeti és európai) eltérő megközelítéseivel. […] A mi megközelítésünk központi eleme, hogy az összes kérdést illetően mi a kezdetektől fogva „kétszintű” megközelítést szeretnénk mind az elemzés mind az elmélkedés vonatkozásában.” Következésképpen, mi a szócséplés helyett a cselekvés irányába mozdulunk. A 2. JSC elhatározta, hogy a következő, általunk, vagy más európai szociális mozgalmak által kezdeményezett akciókban részt vesz és másokat is csatlakozásra szólít fel.

 

Kiemelt akciók és kampányok 2012-ben

 

Bevezető megjegyzés: A JSC a következő akciókat és kampányokat javasolja a szervezeteknek. Nyilvánvalóan nem kérjük, hogy minden szervezet az alábbiakban javasolt minden egyes akcióban részt vegyen.

 

1. A jelenlegi súlyos helyzet a JSC-t arra ösztönözte, hogy küzdelmeik összefogása érdekében az összes  [haladó] európai erőhöz felhívást intézzen. Egy közös új európai teret kell újjáépiteni: ezért néhány fontos civil eseményt fogunk közzé tennni: április 7.-én CADTM euro-med szeminárium, május 5.-6. –án CEO-TNI megbeszélés, május 13.-19. között Zágrábban a fennálló rend ellen irányuló (subversive) fórum, május 18.-19. Frankfurt, szeptemberben találkozó Athén-ban, novemberben Firenze 10+10. Látható alternatíva és mozgósítási tér híján az európai szintű mozgósítás akadályokba ütközik. Ezt a mozgósító szerepet az Alternatív Csúcs-nak (Alter Summit) kell betölteni. A mai napon számos szervezet és szociális mozgalom, értelmiségiek és az Európai Bal(párt) képviselői javasolták, hogy ennek az Alternatív Csúcsnak megrendezése felé az első lépéseket az EU gyökeres megváltoztatásában érdekelt minden erő előtt nyitott folyamat keretében tegyék meg. 

 

2. Aktívan részt fogunk venni egy sor,  a céljaink elérését elősegítő azonnali akcióban. Aktívan bekapcsolódunk:

 

  1. Áprilisban az államadósságok auditálását célzó kampányba az Euro-mediterrán ülésén;
  2. Májusban Frankfurtban az EKB kérdésében tartandó megbeszélésen veszünk részt;

      3.   Június 20-án a Rio+20 Népi Csúcstalálkozóhoz kapcsolódó Gobális Akciónapon veszünk részt

a zöld neoliberalizmus ellen;

4.   Az EPSU (Közszolgáltatásban Dolgozók Európai Szakszervezete) kampányában (hivatalosan   április 24.-én kezdődik) a víz, mint közjó témájában mozgósítunk.

 

 

3.  Transznacionális kampányokat dolgozunk ki, vagy támogatunk a következő témákban:

 

1.       Államadósság állampolgárok által történő auditálása, különös tekintettel az adósságnak nőkre gyakorolt hatására;

2.       A „fiskális paktum” nemzeti parlamentek általi ratifikálása elleni mozgósító kampányok, népszavazások azokban az európai országokban, ahol ez hasznos és lehetséges;

3.       Kampány a vagyon elosztásáról (bérek összehangolása és megfelelő európai minimál jövedelem);

4.       Az EKB szerepének átalakítása oly módon, hogy lehetővé váljon az európai országoknak nyújtott hitelek demokratikus ellenőrzés alá vonása a foglalkoztatás növelése, a társadalmi igények kielégítése és az ökológiai átmenet elindítása érdekében. Az EKB nyomás alá helyezése, hogy az adósságot, amennyiben nem került törlésre, alacsony rögzített áron vásárolja vissza a másodlagos piacon;

5.       A 2013-ra tervezett akciónaphoz kacsolódva, az igazságos adóért folytatott kampányok;

6.       Korrupció elleni kapmpány (egyúttal a korrupciós szint „auditálásának” módját is keresve);

7.       A szabadkereskedelmi megállapodások elleni és az EU alternatív kereskedelmi mandátumáért folytatott kampány;

8.       A szociális jogok körébe tartozó köz- és általános egészségügyi szolgáltatások védelmében indított kampány.

 

4. Egységes állampolgári bizottságok létrehozása Európa minden városában, amelyekben aktivisták, nő- és ifjúsági mozgalmak, szakszervezetisek, „indignados” (felháborodottak) és politikai (pártok) képviselői vesznek részt abból a célból, hogy ellenálljanak az EU támadásainak és  Görögországgal, valamint a megszorító programok ellen küzdő más népekkel – nem megfeledkezve a kemény megszorításokat  elsőként elszenvedő  kelet- és közép-európai országokról sem – tömeges szolidaritási mozgalmat építsenek. 

 

5. Meg fogjuk védeni az európai kollektív cselekvéshez fűződő jogunkat. Ezért a jelenleg felülvizsgálat alatt lévő „kiküldött dolgozók” irányelven fogunk munkálkodni és ellenezni fogjuk a beterjesztett Monti II szabályozás elfogadását, amely fő támadást jelent a szociális jogok és a sztrájkjog ellen: 

 

1.       az európai parlamenti képviselők érzékennyé tételét célzó akciók révén;

2.       A jogaink ellen irányuló Monti II és más támadásokkal szemben jogi eszközök alkalmazásának fontolóra vételével.

 

6. Kommunikációs eszközt biztosítunk az Alternatív Csúcs előkészítésére, a támogatott és  a végrehajtott kampányokról szóló információk terjesztésére, hírt adunk az országainkban zajló antiszociális és antidemokratikus támadásokról, beleértve a kollektív szerződés megsemmisítéséről. Mindezekben a témákban egy sor kérdést már a műhelyviták keretében részletesen megtárgyaltunk: fontos eredmények is születtek, de a viták további elmélyítésére van szükség. Ezek összegyűjtésére egy kiegészítő kiadványban kerül majd sor.


 

 

JSC 2012 | Final Declaration| www.jointsocialconference.eu

Ez a konferencia pénzügyi támogatást kap az Európai Bizottságtól. A konferencia tartalma a JSC felelősségi körébe tartozik. A Bizottság nem vállal semmiféle felelősséget ezeknek a tartalmaknak bármiféle felhasználásáért.


Angolból fordította: Benyik Mátyás

2012. április 4.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük