Az ápolók harmada hiányzik a rendszerből, de a kormány szerint nem olyan nagy a baj

Komolyabb a gond, mint ahogy azt a kormány kezeli – állítják az egészségügyi a szakdolgozók képviselői. A nyári osztályösszevonás a kórházakban évek óta gyakorlat, de a létszámhiány jó ideje veszélyeztető helyzeteket eredményez. Az érintettek szerint viszont csak látszatintézkedések történnek, ami a vészhelyzetet nem oldja meg.

Nagy port kavart a hír, hogy a dél-pesti Jahn Ferenc Kórházbóltömegével mentek át szakdolgozók az újonnan megnyílt Ikeába, miután ott jóval magasabb fizetést – meg persze jobb munkafeltételeket, kevesebb stresszt – kínáltak nekik. De nem ez volt az első ilyen hír, már június elején tudni lehetett, hogy bezárják a Nyírő Gyula Kórház fél belgyógyászatát, aztán kiderült, hogy hasonló lépésre kényszerül a jászberényi Szent Erzsébet Kórház, vagy a szegedi orvosi egyetemhez tartozó Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ geriátriai és krónikus osztályának férfi részlege is. Hallhattunk korábban eseteket arról, hogy amikor a beteg panaszkodott az ellátatlanság miatt, Orbán Viktorhoz irányították, hogy nem ők tehetnek a létszámhiányról, ami miatt nem tudnak ennyi beteget ellátni.

Mindenesetre meglepő, hogy ez most verte ki a biztosítékot, hiszen a nyári osztálybezárások egyáltalán nem új keletűek. Évek óta gyakorlat, főleg a nyári szabadságolások idején, hogy osztályokat vonnak össze létszámhiány miatt. Ami talán új, hogy most felújításokra, festésre, liftkarbantartásra hivatkoznak az intézmények és vadul tagadják a létszámhiányt, nyilván kínjukban. Tény azonban, hogy amikor a szakdolgozók nagyjából 30 százaléka hiányzik a rendszerből, a dolgozók lényegesen kevésbé tudnak helyt állni, nem beszélve arról, hogy csak a pénztárcájukon nem érzik meg a többletmunkát, a megsokszorozódott feladat pedig óhatatlanul kódolja: sérül a betegbiztonság.

A szakdolgozói hiány mára annyira súlyos, hogy 20-25 ezer ember hiányzik az ellátásból,  a tendencia pedig rohamosan romlik. Öt éve a vidéki kórházakban saját képzési rendszerükben még megoldották, ma már ott sem – mondja Bugarszki Miklós, a Magyar Ápolási Egyesület elnöke. A legnagyobb gond a krónikus ellátásban, a nagyobb ápolást és kisebb szaktudást igénylő területeken van, illetve a magasabb felkészültséget igénylő osztályokon, mint az intenzívterápia, vagy a műtétes helyek.

A szakma érdekvédői szerint viszont a kormány egyszerűen nem kezeli a súlyának megfelelően a kérdést. A baj sokkal komolyabb annál, minthogy ösztöndíjprogramokkal és hatáskörök kiterjesztésével megoldhatnának bármit. Szándék, akarat kell és, hogy a kormány kimondjon számokat.

„Amikor a határőrvédelemről volt szó, hogy ott kell a migránsokkal szemben legalább kétezer ember, óriásplakátokon hirdették, kötelezően irányították a munkaügyi központok az álláskeresőket erre e területre. Itt semmilyen hasonló, erős, határozott akarat nem érződik” – panaszolja Bugarszki Miklós. „Ha a fiatalok vonzónak látnák ezt a pályát, ha vissza tudnánk csábítani a pályaelhagyókat, akkor lehet segíteni a krónikus szakdolgozói hiányon”– folytatja a vezető, aki ezért sürgeti az  egyesület által kifejezetten a szakdolgozók részére kidolgozott életpályamodell elfogadását. Hiszen így is kevesen vannak, nagy pszichés és fizikai leterheltség mellett kell dolgozniuk, és nehézkes a szakember-utánpótlás megoldása is. Egyelőre azonban csak annyi történik, hogy az ajánlások érkeznek a kormány felé, de az előterjesztők szerint az illetékesek nemigen hajlandók foglalkozni vele.

Melto-korulmenyert-tuntettek-az-egeszsegugyi-dolgozok4167929f-3207-4dca-8290-076754d4f22d„Folyamatosan azt a választ kapjuk, hogy majd kollektív szerződésben megoldják a kérdéseket, szerintük ugyanis a szakdolgozói szakma annyira szerteágazó, hogy nem lehet egységesen kezelni” – mondja Bugarszki Miklós, aki szerint pedig a modell főbb vonalai már jó ideje meg is vannak. „Akkor tudunk részletes és alapos anyagot készíteni, ha nyitottak rá. Mert megannyi égető kérdés van, amire ha nem adunk megoldást, végleg kezelhetetlenné válik a létszámhiány”.

Az első és legfontosabb az lenne, ha az egészségügyi államtitkárság visszakapná önállóságát. De megoldandó lenne a szakgimnáziumok felkészítésének a hiányossága, ahol a tanulók nem kapnak megfelelő tudást.

Sürgető a szakma vonzóvá tétele, Bugarszki Miklós, aki pontosan látja a problémákat. Súlyos kérdés persze a pénz. „Kisebb-nagyobb előrelépések ugyan történtek, mint a tavaly szeptemberi béremelés, de azt a bérminimum és a minimálbér elvitte. Ezért szeretnénk, ha lenne egészségügyi dolgozói bértábla, ami igazodik a minimálbérhez, ma ugyanis 18 éves szolgálati viszony után jut el egy szakdolgozó oda, hogy a fizetése a 181 ezer forintot meghaladja – mondja. A kis fizetés miatt minden pénz számít, nem véletlenül kérik az életpályamodellben a hűségjutalom – nem keverendő össze a közalkalmazotti jubileumi jutalommal – bevezetését, amit meghatározott időszakonként kapna meg fix összegben az ápoló. De nem minden a pénz, probléma például, hogy nincs szakmai előmeneteli lehetőség, mint például az orvosoknál, ami szintén nem teszi vonzóvá pályát.

„2010 óta ugyanazokat kérjük és igazán nincsenek elvetemült igényeink. Konkrét javaslatokat tettünk a pályakezdők támogatására, a családbarát munkahelyek kialakítására, az egészségvédelemre, a kiszámítható jövedelmi viszonyokra, a szakmai fejlődésre és a biztos időskor megalapozására. Az általunk felvázolt életpályamodellben kiemelt szerepet kapott az egészségügyi szakképzések újragondolása is” – sorolja a szakember hozzátéve: a nálunk sokkal jobb helyzetben lévő országokban – mint például Svédország – is tudják, hogy kell egy ilyen rendszer.

 

 

 

 

 

 

Forrás: http://168ora.hu/az-apolok-harmada-hianyzik-rendszerbol-de-kormany-szerint-nem-olyan-nagy-baj/

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük