Az egyén fasizálódása, a társadalom fasizálódása

atntifa2

Fosunk a jövőtől, büszkén a múltra; de hogy mi volt a múlt, azt senki se tudja.” 

Egy ország, ahol – mindig – mindenért a másik a hibás.

Való Világ, Megasztár, X-Faktor
szidjuk mindet, de nincs, aki elkapcsol
és hiába védjük másoktól a földet
ha lengyel húsért sorban állni ragyogó ötlet
mi tévézünk öt órát, de a jenkik a hülyék
hősök vagyunk, csak sose állunk ki az ügyért
aki akar itt bármit, az úgyis dobbant
és marad egymillió kamurokkant
az országban, ahol mindenről más tehet
a bankok, a zsidók, az IMF, a melegek balhé van,
de sosincs felelős mindenki megússza,
van jog, csak nem erős…”

Egy olyan országban élünk, amelyben az egyéni, személyes sérelmeket azokon a szűk közösségeken vezetjük le, amelyekhez éppen tartozunk, ami mellett hangosan kiabálva, erősen kapaszkodunk a demokrácia jelszavához. Tesszük mindezt anélkül, hogy magunkba tekintenénk, mi mit rontottunk el. Mert az egyén hárít, ő bizony semmit nem rontott el. Az ok egyszerű: így biztonságos. Csakhogy: amikor ez odáig fajul, hogy a másik – akivel az egyén éppen nem tud azonosulni, miközben egy csoportot alkot vele – kevésbé rossz esetben „mindenért ő a hibás” minősítést, szélsőségesebb esetben pedig a „nem demokrata” címkét kapja meg, az kirekesztés. Ha pedig abból a csoportból rekeszt ki az egyén, amelyhez maga is tartozik, azzal kirekeszti magát is.

Az egyén fasizálódása, a társadalom fasizálódása.

Miközben egy korporatív államban élünk, magát demokratának vallók a családjukban megtörtént történelmi tragédiára hivatkozva rekesztenek ki más kisebbségi csoportokat. Ő felsőbbrendű, s egyszersmind kirekesztett, mert valaha, valakijeit megölték, ezért aztán más kisebbségi csoportok, az ő kisebbségi csoportján kívül – szerinte – nincsenek is. Mi több, aki demokrataként kiáll más kisebbségi csoportokért (egészséges gyerek, beteg gyerek, rokkant, rendőr, pedagógus) egyenesen megkapja a náci minősítést a magát demokratának vallóktól, az alapján a logikusnak alig nevezhető levezetésen, miszerint a közoktatás és rendőrség intézményrendszereinek erősen fasizálódó jellegére felhívni a figyelmet, az nem más, mint – szerintük – nácinak lenni, mivel a jelen problémájára felhívni a figyelmet egyenlő más emberek halálát semmibe venni.

A jelen Magyarországa: korporatív állam, nacionalista retorika, nem intencionális hozzáállással fasizálódó demokraták.

Légy csendben, ó, magyar
ha viselkedsz, eljön az ómagyar
táltos, és neked is letol egy szettet
szebbet, mint ahogy eltervezted.”

Ez kétségtelenül be fog következni. Természetesen az egyén majd akkor is felszabadítja önmagát saját magától, és így – megint – más lesz a hibás, amolyan demokratikusnak tűnően. Mint 2014-ben, amikor az baloldali pártok összességére – összevethetően – ugyanannyian szavaztak, mint a Jobbikra, és fele annyian, mint a korporatív államot felépítő Fideszre.

 az országban, ahol mindenről más tehet
a bankok, a zsidók, az IMF, a melegek

A szerzőnek 1944-ben több családtagját hajtották a halálba vagy lőtték a Dunába.

Forrás: Huppa

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük