Az Egyenlítő

 

Kállai R. Gábor: Szakszervezetlenség

 

Ma nagyjából már mindegy, a hajó elment: a szociáldemokrata és a kommunista pártok egyaránt önmaguk árnyai; vagy mint pártok megszűntek , vagy kormányból, esetleg ellenzékből menedzselik a neoliberális-neokonzervatív gazdaságpolitikát. A klasszikus pol-beat dal szerint a harcot a tálért a tál mellől nézik. A szakszervezetek eróziója tehát nem kizárólagosan hazai jelenség, inkább a folyamatot kísérő teljes passzivitás utal a sajátos magyar viszonyokra.

Balázs Gábor: Tottenham / Clichy: ugyanaz a harc?

 

A társadalmi düh, harag és erőszak mindig osztály- és nem „faji” kérdés. Nagyjából a tipikus „zavargó” portréja ugyanaz volt a két országban: 14 és 30 év közötti fiatal, általában fiúk, jövő és munka nélkül. Aki ebben faji jelleget lát, az nyilvánvalóan vagy elmebeteg, vagy rasszista, illetve persze mindkettő. (…) A baloldal továbbra is elsősorban szociális ügy, ma pedig egy egész „elveszett generáció” vár a baloldali válaszokra.

A kérdés Londontól Párizson és Madridon át Áthénig mindenütt azonos: hogyan lehet a lecsúszásban lévő alsó-középosztály és a legalsóbb osztályok (legyenek azok bevándorlók, vagy sem) között valamiféle érdekközösséget létrehozni, azaz megfordítani a a most felülről lefelé zajló osztályharc irányát.

 

Csicsmann László: India a világ legnépesebb demokráciája és a világpolitika új szereplője

 

A 2011-2012-es Biztonsági Tanácsban elnyert nem állandó tagsága India dinamikus fejlődése és növekvő súlya elismerésének jele. A sikereket azonban néhány – elsősorban gazdasági – kihívás beárnyékolta: a gazdasági reformok ellenére India alapvetően fejlődő ország maradt, ahol a korrupció mellett a diszkrimináció és szociális feszültségek különböző formái léteznek.

 

www.egyenlito.eu

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük