Az egyetem a miénk!

diaktuntetes02

Miközben a sajtó hangosan Budapestre koncentrál, addig jóformán elsikkadt a tény, hogy a diákok, a szülők és a tanárok együttes fellépésének köszönhetően Szeged már előrébb jár: tegnap, december 19-én a koraesti órákban a Bölcsészkar épületét elfoglalták a diákok. Délután 15.00-tól a „Miérthallgatók” független szervezete kezdte meg Menetét a felsőoktatásért. A tüntetők köztük ott volt Csernus Sándor, a Bölcsészettudományi Kar dékánja, s több oktató is a kommunikáció- és médiatudomány tanszékről. A felvezetést és a biztosítást mintegy tucatnyi rendőr biztosította. Üde színfoltja volt a Dóm téri átvonulásnak egy ismert idősebb szegedi régiségkereskedő, aki szimpátiáját egy fémlándzsa rázásával fejezte ki, írta az artsonline.

„Gyertek velünk!” „Semmit rólunk nélkülünk!” valamint „Hoffmann Rózsa mondjon le!” – skandálta a tömeg. Ezt követően a tömeg megérkezett a Rákóczi térre, ahol Nagy Imre szobra mellett megkezdték a beszédeket. Ugyanekkor megjelent a Tóth Péter, a Jobbik helyi elnöke öt „fajmagyar” szimpatizánssal, a tömeg azonban nagyon helyesen kifütyülte és távozásra szólította fel a honi fasisztákat. A Jobbikosok többszöri felszólítás után, Török Márk személyes kérésére mentek el, végleg. Az artsonline értesülése szerint Tóth Péter, a szegedi Jobbik elnöke úgy véli, hogy a „Miérthallgatók” és Medvegy Gábor mögött „szélsőségesen liberális” Demokratikus Koalíció, ill. a Milla áll.

Beszédet mondtak a Hallgatói Hálózat, a Hallgatói Önkormányzat, a Diákellenállás a felsőoktatásért és a Miérthallgatók csoportjának tagjai is. A tömörkényes Darvasi Áron volt az első szónok, aki lendületesen kezdte beszédét, egyértelműen magával ragadta a hallgatóságot. Beszédében kitért arra, hogy kétoldalú kommunikáció jöjjön létre a kormány és a felsőoktatás résztvevői között. A tömegben feltűnt Szabó Gábor, az egyetem rektora is. Az EHÖK közleménye szerint mintegy 2000 fő vett részt a demonstráción. Török Márk kivételesen a háttérbe vonult, ezzel megerősítve az egységet. A rendezvény végén a tüntetés moderátora, Bernschütz Dávid felszólította a hallgatókat, hogy „foglalják el a BTK-t”.

A tömeg meg is indult a BTK-hoz, melynek bejáratánál Dr. Szász Géza docens, az SZTE BTK dékánhelyettese fogadta az érkezőket. Ezt követően a diákok bevonultak, az Auditórium Maximumba. Több hallgató kijelentette, hogy itt kívánnak éjszakázni.

„SZTE Hallgatói Sztrájkbizottság” közleményt adott ki, amelyet a Délmagyarországban tettek közzé. A közlemény szövege így szól: „Az SZTE Hallgatói Sztrájkbizottsága a Csongrád Megyei Kormányhivatal előtt tartott tüntetést követően elfoglalta az SZTE BTK épületét. A tüntetésen közel kétezer fő vett részt, az SZTE Hallgatói Sztrájkbizottsága mellett a Hallgatói Hálózat, a Miérthallgatók és a Diákellenállás a Felsőoktatásért szervezet tagjai, valamint oktatók, középiskolások és civilek is megjelentek a tiltakozáson. Közel 800 hallgató fogja a BTK épületében tölteni az éjszakát, a teremfoglalás másnap reggel nyolc óráig tart.”

A diákok ezt követően vitatkozni kezdtek a céljaik megfogalmazása és a szövetségi politikát illetően. Komoly vita alakult ki, hogy maradjanak kizárólag szakmai téren, esetleg vonják be a szakszervezeteket és a közoktatás képviselőivel együtt, összefogva vegyék fel a további küzdelmet. Határozott irányvonalról még nem beszélhetünk. A sok vita és az idő előrehaladtával a terem lassan kiürült.

E sorok írójának meggyőződése, hogy a felsőoktatás problémája addig nem orvosolható, amíg az esztelen egykulcsos adórendszert nem váltja fel a többsávos, progresszív adózás. További meglátásom, hogy a felsőoktatás reformja a közoktatás reformjával kezdődik, azt hiszem elég tanulmány áll már rendelkezésünkre és több PISA-teszt sem kell hozzá, hogy belássuk, a mai magyar iskolarendszer végletesen szegregál és növeli az a társadalmi egyenlőtlenségeket. A demokrácia és forradalmi hagyományaink megcsúfolását jelentené, ha az új magyar köztársaságban nem gondolnánk át újra a jóléti állam szerepét, az ingyenes köz- és felsőoktatás megerősítését, az egyetemek fokozottabb támogatását és az esélyteremtés fontosságát. A költővel együtt vallom: „Nem elég megérezni, / de felismerni kell, / Nem elég sejteni, / hogy milyen kor jön el, / Jövőnket – tudni kell!”

Ha már a verseknél járunk: Szakál Florica, egyetemi hallgató a tüntetésre írt versét alább közüljük.

Naprakész

Ha lelkendeznék,

Nyugodtan verjetek agyon

Nincs minek örülni

Bár külső szemlélőnek

Úgy fog tűnni,

Hogy hagyom a kormányt

A fejemre ülni,

De nem hagyom.

Fáradt vagyok nagyon

Bedarálta képességeimet

A felesleges kreditrendszer,

Zsibbasztják fejemet

A keretszámok

A szerződések, amiket nem látok

A jövőm, ahogy

Mindenféle élő közvetítésen

Rám öntik a tévéből

Vélt vagy valós véleményemet

Míg én számolgatom

Kétségbe esve a megmaradt

Diákhitelemet

Törlesztés lehetőségéről

Álmodva titokban.

Elfáradtam, meglehet,

A büfében ülni nehéz,

Hosszú idő,

De kérdem én,

Megváltozik-e a vélemény

Ha kiderül

Nyolcórás munkámmal

Mégsem magam vagyok

Egyetemista egyedül

Kelletlenül elkedvtelenedve,

S romkocsmákban busongok

Csupán a tényen,

Hogy nem csak nekem szállt el

Minden reményem,

Mert már aki megérdemli,

Az se jut be,

Aki tanul azt a kutya se támogatja

S szerencsére a „tiszteltház” karácsonyi

Asztalát nem háborgatja

Az irántunk való

Szűnni nem akaró

aggodalom

Most hamar kéne tenni sok valamit,

Legyen felkelés, vita, forradalom,

Csak legyen egyszer valami befejezve

És ne nézzen ránk a teljes narancsgyár

Magában nevetve,

Hogy megint elkezdődött

Valami félbe hagyott

És megint csak néhány

Szomorú, felesleges

bölcsész álmodott nagyot.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük