Az eladósodás csapdája

penz luk

Feltette Ön már ezeket a kérdéseket?

– Miért van az, hogy a gazdagok és szegények közti különbség egyre nagyobb?
– Miért kell a gazdaságnak állandóan növekednie?
– Miért hiányzik mindenhonnan pénz, ha a gazdaság állandóan növekszik?
– Miért tartalmaz minden termék ára min. a 30% kamatot?
– Mit jelent a kamatos kamat a pénzrendszerben?
– Miért nem ismerik a közgazdászok Silvio Gesell ökonómiai modelljét?
– Miért kell naponta 26000 embernek éhen halnia a földön?


Hasonlatok a pénz és a hétköznapi élet között

Ilyen alapvető kérdések helyett csak álkérdéseket hallunk a médiákban, mint pl.: Jó vagy rossz az infláció? Jó vagy rossz az adósság? Alacsony vagy magas legyen az alapkamat? Ezekre ellentmondó válaszokat kapunk, amik a mai pénzrendszer ellentmondásaiból adódnak. Az egyik ilyen, hogy pénzt a köztudatban csere és értékmegőrző eszközként ismerjük, holott a második funkció az elsőt megszünteti. Egy másik ellentmondás, hogy a pénzt a mai társadalomban el kell fogadni, de nem kötelező továbbadni. Képzeljék el, csak egy szupermarket létezik, ami tele van áruval, az emberek szívesen vásárolnának itt, de nincs elég bevásárlókosár és csak ilyenekkel szabad vásárolni. Nincs elég kosár, mert az emberek addig tarthatják maguknál ezeket a kosarakat, ameddig akarják.  Az áruház előtt sor keletkezik és nem elégíthető ki rendesen a vásárlás igénye. Ilyen kosár a pénz is a gazdaságban.

A pénz mozgása a közúti forgalomra is hasonlítható. Ha valaki az úton megállítja az autóját és nem teszi le a parkolóba vagy az út szélére, akkor a forgalmat meggátolja, büntetést fog fizetni. Hasonlóan az autóforgalomhoz, a pénznek is folynia kell ahhoz, hogy a legfontosabb funkcióját, a gazdaságot, életben tartsa. Sajnos a kamat a pénz mozgását optimálisan nem garantálja és a pénz mozgásának megakadályozását a mai rendszer nem bünteti.


Matematikai számítások a kamatos pénzről

Például 7%-os kamattal 100.000,- Ft
– 10 év alatt: 196.720,- Ft-ra
– 50 év alatt: 2.954.700,- Ft-ra
– 100 év alatt: 86.711.630,- Ft.-ra szaporodik. Gyakorlatilag mind milliomosok lehetnénk, ha nagyszüleink 100.000,- Ft.-ot a nevünkre, egy betétkönyvbe helyeztek volna el. Több generációk alatt akár csak milliomosokból állhatna ez a világ. Az állítólag normális inflációt leszámítva, ez még mindig egy tekintélyes összeg lehetne. De ez azért is nem lehetséges, mert a kamatos kamatrendszerben, ha egyik oldalon kamatjövedelem van, a másik oldalon kamatadósság kell hogy megjelenjen.


Egy másik példa
. Tételezzük fel, ha Krisztus születésekor Szent József egy centet 5%-os kamattal betett volna a bankba, ma ezen a betétkönyvön 0,01×1,05^2000 = 23.911.022.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000,- euró lenne. Aranyban kifejezve, több mint 200 milliárd földnagyságú aranygolyó ez. Hihetetlen, nem!?

Az embertől az exponenciális növekedés teljesen idegen és ezért ennek hatásáról nincs elképzelése, intuíciója. Pl. Egy kísérletben megkérdezték az embereket, ha ugyanazért a munkáért két fizetési alternatívát ajánlanának fel egy évig, melyiket választaná. Az egyik fizetés az volt, hogy heti 10.000,- eurót fizetnek, a másik, hogy 1 centet az első hétre és minden rákövetkezőre ennek a dupláját. Az emberek mind az elsőt választották. A másodikat, az exponenciális növekedést nem tudták felfogni és nem választották. Pedig a második fizetés 45 billió euró lett volna, ami az egész világ egy éves GDP-je.


A ködbe burkolt pénzrendszer

Minden szociális és gazdasági reform csak a szimptómákat fogja kezelni, ha a problémák mély okait nem oldjuk meg. Ez a mai társadalomban a kamatos kamatrendszer. Ennek a rendszernek a működési képlete egy exponenciális egyenlettel fejezhető ki. Ilyen a természetben, ha van is, egy idő után törvényszerűen megáll. Csak kevés esetben nem áll le ez a növekedés, pl. a ráksejteknél. Az ember által alkalmazott exponenciális folyamatok a pénzrendszerben és az atombomba robbanásában vannak.
A legtöbb ember nincs tisztában azzal, hogy akkor is kamatot fizet, ha nincs hitele. Kamatot fizetünk, ha egyszerűen csak bevásárolunk. Ez azzal magyarázható, hogy a mai gazdaságban egy termék előállításához invesztícióra, azaz kölcsönre van szükség. A kölcsön költségeit, a kamatot be kell számítani a termék árába. A termékben rejtőzködő kamat nagysága attól függ, hogy  mekkora kölcsönre és visszafizetési időre volt szükség a termék előállításánál. Egyes esetekben a kamat még a 80%-ot is elérheti, például az ingatlanoknál.


A következmények

A kamatos kamattal működő gazdaság és pénzrendszer a történelemben mindig egy bizonyos időintervallum után összeomlott. Volt mikor ez háborúval járt és ezért a jelenség a háttérbe szorult, mert a háború pusztítása még szörnyűbb volt, mind a pénzreform. Általában, a dollár kivételével minden 60-70 évben, ilyen vagy olyan pénzreform volt, vagy a rendszer teljes újraindítása, az adósság lenullázása megtörtént. A jelenlegi pénzrendszer csak rövid és középtávon működőképes, mert az  5-7%-os kamattal növekvő adósság az eladósodás elején még finanszírozható, ha a termelés (GDP) növekedése is legalább ilyen ütemben halad. De mint minden növekedés, a termelés növekedése sem lehet állandó jellegű, főleg nem exponenciális. Sajnos ez sokak számára még nem világos. A kamatos kamat viszont kikényszeríti az állandó gazdasági növekedést, mert ha nem, a kamatfizetési kötelezettségek nem lennének kielégíthetőek. Ha nem lenne ez a pénzrendszer, akkor nem lenne szükségünk az állandó és erőltetett gazdasági növekedésre, a fogyasztási igények mesterséges gerjesztésére, az értelmetlen és rövid életű termékek kitalálására és a természet kiszipolyozására.


Miért tudunk olyan keveset a pénzrendszer működéséről?

Mert a lakosság 5%-a, a gazdagok leggazdagabbja, akik egyben a társadalom legbefolyásosabb emberei, ebből profitálnak és nincs érdekükben a népet erről felvilágosítani. Mert nincs valós demokrácia, ami ezeket a problémákat megvitassa. Mert nem fogjuk fel, hogy a mai pénzrendszer is csak egy társadalmi megegyezés, amin változtatni lehet és nem természeti törvény. Mert a jelenlegi pénzrendszer egy monopólium, és mint minden monopólium, ez is káros a társadalomra.


Javaslatok, alternatív fizetési rendszerek

Mivel mi itt Magyarországon a világgazdasági és pénzrendszerét nem tudjuk megváltoztatni, ezért olyan alternatívákra van szükségünk, melyek ezzel párhuzamosan működnek, ezt kiegészítik. Ahogy ma a különböző utazási és lakhatási igényeinkhez többféle autó,  épület létezik, úgy többféle fizetési eszköz is létezhetne a különböző gazdasági tevékenységek számára. Ilyen kezdeményezések a világon már több helyt léteznek. A szociális rendszerben ilyen például az öregek gondozásánál használt jegy, aminek az egysége az 1 munkaóra. Nem inflálódik, 50 év múlva is egy munkaóra. Sikeresen használják Japánban, Dél-Koreában vagy Voralbergben (Ausztria). Hasonló Felső-Ausztriában a Time-Sozial kezdeményezés.

De ilyenek a helyi pénzek egész sora, Németországban már több is van, de Sopronban is a közelmúltban elindult egy hasonló kezdeményezés, a Kékfrank. Ezek nem önálló pénzek, utalványok formájában vannak forgalomban, és az a céljuk, hogy a helyi kis gazdasági közösségek fellendüljenek, mert ezzel úgy a termék, mind az áru előállításához, vagy a szolgáltatáshoz szükséges munka, helyben marad, vagy itt keletkezik. Jellegzetes közös tulajdonságuk, hogy ezeknél nem a kamat a mozgatóerő, hanem a visszatartási díj. Ezt a rendszert Silvio Gesell alternatív közgazdasági elmélete alapozza meg, amit a második világháború előtt Wörgelben sikeresen ki is próbáltak. Egy idő után (pl. havonta), ez a pénz értékéből veszít, ezért nem alkalmas tartalékolásra, nem alkalmas kamatnyereségi spekulációra. Ez a pénz a célját – a kereskedelem, szolgáltatás és termelés biztosítását – garantálja, éspedig helyben, egy kis gazdasági környezetben. A hagyományos pénzzel ellentétben, amit a bankban kamatoztatunk és amiről nem ismert, hogy hova áramlik, a helyi pénz mindig helyben marad és ezen közösségek javára van.

Egy másik a régiókat összekapcsoló modell, a Svájcban már 70 éve működő pénz, a wir lehetne. Ezt ki lehetne terjeszteni egész Európára, ami lehetővé tenné, hogy a cégek egymás között, a bankokat mellőzve pénzt adjanak egymásnak kölcsön. Most itt csak néhány kezdeményezést említettem, de ennél jóval több létezik.

Különben azért is szükségünk van minél több alternatív fizetési rendszerekre, hogy ha az egyik meghibásodik, és már nem működik, akkor legyen egy kitérő, hogy krízis esetén az egész rendszer ne dőljön össze. Ahogy egy ökológiai rendszerben a fajok sokfélesége garantálja a rendszer stabilitást, úgy a gazdasági életben is a különböző fizetési rendszerek garantálhatnák a gazdasági folyamatok és a társadalom krízismentes működését.

 

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük