Az ellenzéki politika új alapjai

speech

A Szolidaritás március 10-i demonstrációja megmutatta, hogy az ellenzéki politikában váltásra van szükség. 2011. a demonstrációk éve volt, de január 2-án elfoglalt utcáról önként visszavonultunk és ezzel levegőhöz juthatott a jobboldali hatalom. Nem csak levegőhöz jutott azonban, hanem önbizalmát is visszanyerte. Nem véletlenül mondhatta Orbán Viktor országértékelőjében, hogy „gyakorlatilag nincs ellenzék”. Állítása tényszerű, hiszen sem a parlamentben, sem azon kívül jelentős erőt felvonultatni képes alternatíva nincs. Ráadásul az ellenzéket jelentős mértékben megosztja a demokratikus antidemokratikus törésvonal, ami a Jobbik és mindenki más között húzódik.

Mi a teendő ebben a cseppet sem rózsás helyzetben? El kell fogadni, hogy a kormány elérte szinte minden célját. Hatályon kívül helyezte az Alkotmányt, helyére egy zavaros alaptörvényt tett és sarkalatos törvények sorával képes megakadályozni szinte minden kormányellenes megmozdulást a sztrájkoktól kezdve a keményebb demonstrációkig bezárólag. Ezeket a lépéseket természetesen elutasítjuk, azonban a morális felháborodás már nem elég. Nem korlátozódhat az ellenzéki munka hatás nélkül maradó parlamenti vagy utcai beszédekre. Ezek csak arra jók, hogy saját követőinkben tartsuk a hitet, azonban láthatóan táborunk növekedése megállt. Miért? Mert az ellenzéki üzenetek nem jutnak el az ország többségéhez. Sajtónk és médiáink lényegében belterjesek, csak saját köreinkhez jutnak el. Az új hangok nem tudnak megerősödni a pozícióban lévő, de valódi mozgalmi hittel már nem bírók miatt.

Az első és legfontosabb feladat tehát az, hogy erősítsük az ellenzéki sajtót. Nem csak annak liberális szegmensét, hanem a szociális igazságtalanságokkal szemben szót emelőket is. Nem csak a fővárosban, hanem települési szintekig bezárólag. Hogy akarjuk megdönteni a Fidesz hatalmát, ha „fellegváraikban” még csak szócsöveink sincsenek?

Hasonló probléma az ellenzéki aktivisták hiánya. Nem elég negyedévente kiabálni a Kossuth téren, arra is szükség van, hogy a legjobb embereket találjuk meg helyi szinteken. Olyan bátor karaktereket, akik képesek szimpatikussá tenni magukat és az ellenzékiséget. Mindaddig, amíg sok helyen az ellenzékiek „illegalitásban” vannak helyi szinteken, mert félnek az őket és hozzátartozóikat fenyegető retorzióktól, addig biztosan nem fog kialakulni a támogatható ellenzéki politikusi réteg. Sokan azt mondhatják, hogy a legtöbb helyen vannak már ellenzéki politikusok, de ez nem igaz. Az elmúlt tíz-húsz évben kiégett emberekkel, legyenek bármennyire is tiszteletre méltó demokraták, nem lehet választást nyerni. Új arcokra, új mondandóra van szükség.

A lényeg tehát az, hogy szervezni kell. Folyamatosan és mindenhol. Battonyától Nemesmedvesig kell felállni velük szemben. Nagyon nehéz feladat, hiszen tudjuk, látjuk, hogy a Fidesz milyen szintű hatalomkoncentrációval rendelkezik, de ha nem fog összejönni ez a dolog, akkor a magyar vidék ismét behozza őket. Azok az emberek, akik nem szeretik Orbánt, de nem látnak mást helyette. Most minden szinten bátor demokratákra van szükség. Keménykötésű emberekre, akik képviselni merik azt az álláspontot, hogy a Fideszt el kell zavarni ahhoz, hogy jobban és nyugodtabban élhessünk.

A morális felháborodás ideje lejárt. Az embereket nem érdekli sem a cenzúra, sem az antidemokratikus államrend. Az embereket az érdekli, hogy romokban az egészségügy, gazdagok kiváltsága lett az egyetem és a főiskola, milliárdokat költenek önfényezésre, egyre mélyebb a vidék válsága, sorra zárnak be a gyárak és szűnnek meg a munkahelyek, menekülnek az országból a fiatalok. Az Orbán rendszernek igenis van árnyoldala, igenis ad okot a kemény kritikára a jobboldali országvezetés. Ez ad valódi alapot az ellenzéki szervezkedésre. Az emberekbe sulykolni kell, hogy rosszul mennek az ország dolgai, mert alkalmatlan emberek vezetik ezt az országot. A kormányzati kommunikációs gépezet ennek ellenkezőjét nyomja mindenhonnan, de ha kiépítjük és működtetjük az ellenzék kommunikációs rendszerét, akkor el fogunk jutni mindenkihez és tudunk tenni azért, hogy a többség a változás szükségességét óhajtók oldalára álljon. Nem kell mindenkiből harcos aktivistát faragni. Elég, ha a semlegesek táborából áthozzuk az ellenzéket támogatók oldalára.

Végezetül persze van még egy fontos terület, ahol lépni kell. A lassan atomjaira hulló demokratikus ellenzék egyre kevésbé vonzó alternatíva. Szociális ügyekben halk, gyakorta hasonló jellegű megszorító politikák szükségességét hangsúlyozzák ezen az oldalon is, mint amilyenekkel a Fidesz terrorizálja a lakosságot. Nem osztogatásra van szükség, de a nyugodt jólét ígérete helyett vérzivataros jövőt jósolni politikai öngyilkosság.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük